Tavasz, húsvét az Ipolyiban

Közzétéve ekkor: 2016 március 20. 10:50

nyitásAnnak, aki szépet, szemet gyönyörködtetőt szeretne látni, nem kell messzire mennie, csupán az Ipolyi Kulturális Központig kell elsétálnia. Tegnap délután nyílt meg ugyanis. a Markóczy Félix kiállítóteremben  „Bimbót bont a barka már…” címmel Benedek Zoltánné tojásírónak és Kormos Ili kosárfonó-virágkötőnek, a Kézműves Örökség Egyesület tagjainak tavaszt idéző színpompás és varázslatos kiállítása.

felső dupla

A fenti jelzők annak ellenére helytállóak, hogy a tárlat mindkettőjük tevékenységének csupán egy-egy szeletét mutatja be, azt a szeletet, amely a tavaszhoz, a húsvéthoz kapcsolódik. A tojásíró repertoárján szerepel a pünkösd, az advent, a karácsony, ezek bemutatásának nem most van az ideje.

toj2 triplA virágkötészet magába foglalja a vágott, száraz vagy selyemvirágból készített virágcsokrokat, koszorúkat, dekorációkat. de a tevékenységi körbe  tartozik az esküvői csokrok, díszek készítése, alkalmi virágkompozíciók megalkotása, s a mű- illetve élő virágból készült  koszorúk, sírcsokrok, temetői díszek összeállítása is. Most az élő – legyenek azok vágottak vagy cserepesek – virágokat teljességgel mellőzni kellett, hiszen a kiállítás hosszú ideje alatt a meleg helyiségben elpusztultak volna. Persze másra nem is lett volna hely, még a „tavaszból és húsvétból”  is válogatni kellett

toj duplA hölgyek között több párhuzam fedezhető fel: egyik sem született törökszentmiklósi, de mindketten itt alapítottak családot. Mindketten alapító tagjai a Kézműves Örökség Egyesületnek, amely baráti alkotó közösség lett számukra. Mindketten szeretik és tisztelik a természetet, szeretik, és szívesen alkalmazzák a természetes anyagokat, azokat kreatívan, ötletesen használják fel. És a legfontosabb: hasonlóak a gyökereik, még élő népművészettel bíró közösségbe születtek, nagyszüleiktől, dédszüleiktől örökölték a természetes anyagok használatának szeretetét, az alkotó munka iránti vágyat.

De miért és hogyan éppen a tojásírás? Miért és hogyan pont a virágkötés? – merült fel a kérdés egyikük és másikuk esetében is.

Benedekné Jolika: – Azzal az általánossággal kezdeném, hogy nagyon szeretem a természetet és a művészeteket, érdeklődéssel tanulmányozom őseink hit-és szokásvilágát, magát a népművészetet. Igyekszem ezekből a tiszta forrásokból meríteni, de ezekből valami eredetit alkotni is.

Hogy a sokszínű népművészetből miért a tojásírásnál kötöttem ki? Két okra tudom visszavezetni. Az egyik az, hogy egy Tisza menti kis halászfaluban születtem, ahol gyerekkoromban még élő hagyomány volt a tojásírás. Anyai nagyanyám is művelte, tőle nagyon sok mindent lestem el, s az ő révén már kicsi koromban megszerettem ezt a kreatív manuális tevékenységet. Az alapok tehát adottak voltak.

köz 4

A másik dolog, amit meg kell említenem, hogy szintén gyerekkoromtól gyűjtöm a képeslapokat, amelyekből mára nagy és értékes gyűjtemény jött létre. Egyszer, már felnőtt koromban nézegettem  ezeket a képeslapokat, s az egyiken megláttam egy gyönyörűen díszített tojást. Előtörtek bennem a régi emlékek, s feltámadt bennem a vágy, hogy én is ilyeneket készítsek.

kosz2 duplOlyan viszont nem akadt a környezetemben, aki tudott volna segíteni, tanítani, s a vágy sokáig csak vágy maradt. Egészen addig, amíg el nem jutottam a szentendrei skanzenbe , ahol egyrészt végképp megfertőződtem, másrészt megtudtam, hogy lehet a tudás felé vezető úton elindulni. Elmentem a Néprajzi Múzeumba, ahol eredeti gyűjtéseket tanulmányozhattam, a témával kapcsolatosan olvashattam, és sokat segített a múzeum vezetője is. Ezután folyamatosan részt vettem a múzeum húsvéti alkotónapjain, ahol 80-90 éves nénikéktől tanultam, székről székre ülve ellestem egy-egy mozdulatot, motívumot, technikát. Fokról fokra építkeztem, s mellette természetesen beszereztem a megfelelő szakkönyveket, amelyekből szintén sokat tanultam.

kosz duplKormos Ili: – Eredetileg a kosárfonást tanultam ki, amire egy régi, gyerekkori emlék motivált. A dédapám kosárfonó volt, méhkasokat, falusi gazdaságban használatos kosarakat készített. Tőle tanulhattam volna, de akkoriban nem igazán izgatott a dolog. Valami mégis öröklődhetett bennem, mert jóval később érdekelni kezdett a mesterség, amit Gerencsér Marikától meg is tanultam, s jó ideig foglalkoztam is vele.

Ugyanakkor nagyon érdekeltek a virágok is, álmom volt, hogy saját virágüzletem legyen, ami 2008-ban valóssággá vált, de ezzel a kosárfonásnak az életemben vége is szakadt. Felváltotta a virágkötészet, aminek szintén voltak előzményei. Nagyon sokat voltam otthon kicsi korukban a gyermekeimmel, s az akkor még csak úgynevezett virágkötészet közös foglalatosság lett, s amely az idők folyamán egyre inkább megtetszett. Amikor beindítottam az üzletet, egyértelmű volt, hogy ezt a mesterséget kell kitanulnom. Ezt az üzletben maximálisan hasznosítani lehet, s ebben az egyéniségemet, kreativitásomat is ki tudom bontakoztatni

Debrecenben megtanultam a mesterségbeli alapokat, s a mai napig tanfolyamokra járok. Mára megismertem a virágkötő mesterek stílusait, de egyiket sem veszem át egy az egyben, mindegyikből azt használom fel a munkáimban, amelyik közel áll hozzám, amelyikkel  azonosulni tudok. Szeretném a közeljövőben letenni a mestervizsgát, de az új technikai megoldások,  az anyag-felhasználási módok, szín-összeállítási lehetőségek megismerésére azután is törekszem, mert folyamatosan fejlődni akarok.

Erre szükség is van, mert a technika folyamatosan fejlődik, az anyagok egyre szebbek, élethűbbek lesznek. A selyemvirágról nem is olyan régen még messziről lerítt, hogy selyemvirág, ma már ügyesen készítve igen alaposan és közelről meg kell nézni, hogy a különbség az élőtől észrevehető legyen. –

alsó dupla

Ilinek ez az első kiállítása, izgult is egy kicsit, de bízott benne, hogy munkái tetszeni fognak, sikert aratnak. Jolika már bemutatkozott Kengyelen, Szolnokon, de ilyen léptékű tárlata még neki sem volt. De ez különösebb problémát nem okozott egyiküknek sem. Mint mondják, egymás munkáit jól ismerik, maga a téma adott egy keretet, nagyon még összebeszélniük sem kellett. Hozták, amit elgondoltak magukban, a végső kép mégis szűk egy nap alatt kialakult.

S a kép jóra sikerült. A látottak a megnyitó vendégeinek körében tetszettek, sikert arattak. A tárlat   kerek egészet alkot, a tojásíró és virágkötő a kiállításon tökéletes harmóniát teremtett. Csak gratulálni lehet hozzá. 

Pásztor


Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .



Hirdetés