„A stílus maga az ember”

A Fidesz-újság, A lap margójára

Természetesen bekerült az én postaládámba is a Fidesz  kiadványa, A lap, amelyet nem túlzott kíváncsisággal ugyan, de elolvastam. Azért nem nagy kíváncsisággal, mert nagyjából sejtettem, miről olvashatok majd benne. Tudtam, fele dicshimnusz lesz a pártról, a város jelenlegi vezetéséről és személyesen Dr. Juhász Enikőről, fele pedig a riválisok ócsárlásáról fog szólni. Ebben a sejtésemben nem is csalatkoztam, s ha csupán erről lenne szó, nem is törődnék a dologgal.

Amiért mégis úgy éreztem, nem lehet szó nélkül hagyni, igenis foglalkozni kell a termékkel – az újság szót talán nem alkalmaznám rá -, az a dicshimnusz és az ócsárlás hogyanja. A stílus. Valószínűleg  voltak ellenérzései a cikkek íróinak is, mert nevét egy sem vállalta az utolsó oldal kivételével, amely alapvetően józan hangvételű.

Azt  Dr. Juhász Enikő jegyezte, s gondolom, úgy vélte, nevét vállalva tisztességesen kell megnyilvánulni, mert ha nem így tenne, rossz fényt vetne rá. A gond csak azzal van, hogy nemcsak az utolsó íráshoz adta a nevét, hanem mint kiadó, mind a nyolc oldalhoz, azaz felvállalta mindazt, ami a Miklósi Hírekben, A lap-ban szerepel. Így viszont a stílus, róla, az ő személyiségéről is árulkodik. Ha nem így lenne, nem engedte volna meg azt a kisstílű, alpári hangnemet, amelyben  két cikk is (KATYVASZ KOALÍCIÓ…,  Végre megtaláltuk…) megfogalmazódott. De erről majd később.

 Az, hogy mit írnak a Jobbikról, abból mennyi az igaz, mennyi nem, legyen a Jobbik dolga, az pedig, hogy mit és hogyan írnak Kucsera Györgyről, legyen az övé. Ezzel kapcsolatban csupán azt jegyezném meg az anonim szerzőnek, nem igazán tartom taktikusnak a pártváltásokkal előhozakodni. Mert egy kicsit is tájékozott ember rögtön visszakérdezne: És a főnökével, polgármester asszonnyal mi a helyzet? Róla ilyen vonatkozásban miért nem tetszik rosszallóan írni?  Hiszen köztudott, hogy az MSzMP-ben kezdte. Akárcsak Kucsera úr, ő is volt a MIÉP közelben, aztán kikötött a Fidesznél. Avagy nála tisztelendő fejlődési út, ami a másiknál megvetendő bűn?

 Azzal sem kívánok vitatkozni, hogy a lakosság bölcsen döntött vagy sem a tavaszi választáskor, hogy a rezsicsökkentéssel, a multinacionális cégek, bankok, szolgáltatók megadóztatásával a „megválasztott erő” azt bizonyította-e, hogy lakosság oldalára állt. Szerintem nem, mert én úgy találom, az említettek az áram-és gázszolgáltató kivételével rám hárították a terheket, a rezsicsökkentésnek is én iszom majd a jövőben a levét. De mint mondtam, nem vitázok, ezt úgyis a jövő dönti el. De az árulkodó, isteni kinyilatkoztató stílus megdöbbent. A földöntúli magabiztosság, amellyel a cikkíró megállapítja, hogy a „lakosság bölcsen döntött” Ő honnan tudja? A jövőbe lát? És ha a lakosság egyszer majd úgy gondolja, mégsem döntött bölcsen?

 Úgy tűnik, vele, a jövőbe látóval szemben a jelent se látom, érzékelem, ismerem. Mert azon túl, hogy „folytatjuk”, egyetlen ígéretéről sem tudok a Fidesznek, s a múltból sem emlékszem olyan ígéretre, hogy felszámoljuk a demokratikus ellensúlyokat,  lenyúljuk a 3000 milliárd magánnyugdíjat, munkaképessé nyilvánítjuk a rokkantakat, és még lehetne sorolni. Én azt sem látom, sőt az adatok cáfolják, hogy az ország adósságállománya csökkent, hogy az átlag devizahitelesek terhei könnyebbedtek volna, stb.

Számomra az a magabiztos, megfellebbezhetetlen állítás is érdekes, hogy „Törökszentmiklósnak az elmúlt négy évben felelős vezetése volt…, Elég, ha csak nyitott szemmel járunk a városban…” Semmi apró kétely? Soha, semmi hiba? Mert ha nemcsak nyitott szemmel, hanem nyitott füllel is járunk, nem lehetünk ebben olyan biztosak. Akad itt azért más vélemény is. Például azoké, akiknek nem a Kossuth téren való sétálgatás az alapélmény, hanem egy-egy nagyobb eső után a térdig vízben járás, azoké, akik a kerékpárút építése miatt hónapokig alig tudták megközelíteni házukat.

   És ami a jövőt illeti?  Eddig úgy gondoltam, az élet adta szituációkban többnyire sok, nem egy esetben számtalan lehetőség adódik, lehet közülük jól vagy rosszul választani. Most viszont meglepődve olvasom, hogy október 12-én mindössze kettő közül választhatok. Vagy okosan és belátóan a fejlődés, azaz a jelenlegi vezetés mellett, vagy megbocsáthatatlanul meggondolatlanul, botorul a leszakadás, azaz a váltani szándékozók mellett. Ez is személyiségről árulkodó megnyilvánulás, szerintem azért ennél sokrétűbb ez a dolog is. Bár lehet, hogy irigyelnem kellene azt, aki ilyen egyszerűnek, fehérnek-feketének látja a világot..

A KSZSZK kérdését sem kívánom részletesen érinteni –  régen lerágott csont – , már csak azért sem, mert polgármester asszony mindenkit, így engem is perrel fenyegetett. Ami világos és egyenes beszéd. Az időzítést viszont nem értem. Hiszen maga Dr. Juhász Enikő írja, hogy online felületeken, röplapokon, országos lapokban valótlan írások jelentek meg. Akkor eddig miért nem fenyegetőzött, miért nem perelt? Hiszen ezen cikkek jó része hetekkel, hónapokkal ezelőtt megjelent.

 A végére hagytam azt, ami az írás kényszerét kiváltotta belőlem. A 7. oldal iszonytató, ordenáré stílusa. Nem lehet anélkül beszélni erről, hogy ne idéznénk szó szerint néhány mondatot: „…akik még ma is visszasírják a besúgók országává gumibotozott” álvidámbarakkos” Kádár-rendszert, vagy zsigerből elutasítják Orbán Viktor karizmatikus személyiségét, netán megrögzött szélsőségesek, akik csizmatalppal taposnának el mindenkit, akik nem úgy gondolkoznak, mint ahogyan ők.”  Az első kérdés, ami automatikusan felmerül, hol él ez az ember, aki e sorokat leírta? Tudja, miről és mit beszél? Kiknek címezi ezt a demagóg, bemagolt szöveget? Mert el nem tudom képzelni, hogy ép eszű ember tényleg így gondolkodjon. Amint már írtam, ilyen egyszerűen, fehéren-feketén. Szerencsére ilyennel még nem találkoztam.

Nem zsigerből ugyan, de elutasítom Orbán Viktor karizmatikus személyét, de sem a besúgókat nem sírom vissza,, se csizmatalppal sem taposnék el senkit, aki másként gondolkodik, mint én. Még a sorok leíróját sem, pedig egészen másként gondolkozom, mint ő. De tapasztalataimból már korábban azt szűrtem le, éppen azok taposnának el minden másként gondolkodót, akik ilyen gondolatokat papírra vetnek, tudván, hogy azt ezrek, tízezrek olvassák.

Tévedés ne essék. Mindenről, mindent lehet írni, de nagyon nem mindegy, hogyan. Mert mint már kétszer leírtam, a stílus maga az ember. De itt nem is az író a lényeg. Ő azt írta, amire feltételezhetően utasították. Még azt is megkockáztatom, kár érte. Mert aki így képes írni, az szerintem máshogy is képes. Saját gondolatait jól és jó stílusban. Az igazi felelős, aki ilyenre készteti, aki engedi ebben a stílusban írni, és a nevét adja hozzá. Az ilyen személyiség nem alkalmas arra, hogy vezető legyen. Egy város vezetésére pláne nem.

Pásztor

Megosztás