Piroska és a róka

Berényi László

Megtörtént eset egy sarudi ember elbeszélése nyomán.

– Má mëgint eltűnt ëgy tyúk. Pedig milyen jó tojó vót! – pityërëdëtt el Piroska. Valamit tënni këll, hisz neki, mëg a kicsi fiának a léte kerűt veszélybe. A napi tojások cserealapot képeztek a szomszédok között. Hun ëgy kis zsírt, hun lisztët kapott érte, de vót olyan is, aki leveszőccségët adott a tojásoké. Így segítëtték ëgymást a faluszéli családok, s most az az átok róka vagy girind még esztet is veszélyëzteti. Muszaj szóni a vadásznak.

Feri bácsi, a vadász alaposan mënnézte a helyszínt.

– Ëhën van a vërës szőr az ólajtón ë! Róka lësz a tëttes. Gyere csak, Boglyas – szót a kutyájának. – Szagold csak mëg! – biztatta a kutyáját. A kutya szimatot vëtt, s úgy mëgindút, hogy az öreg vadásznak majd kikeszte a szél a mellyit, alyig tutta követni. Mingyá a falu alatt, a Görbe ér partyán át mëg a kutya ëgy odvas fűzfáná. A vadász lëintëtte a kutyát, hallgatóddzott, halk vinnyogás hallaccott az odú felő.

– Na tík mëvvattok! Majd elbánok én veletëk! – avval elindút haza puskájé, dróté. Hazafele mënve beszót Piroskáho, elújságolta, mit tanát, mit ókumlált ki. Elrítta magát Piroska.

– Istenëm, az is ëgy anya, oszt pont úgy a letjobbat akarja a fijajinak, mint én az enyímnek. De hát az lopja az enyímët, nem én az övét.

Ahogy Feri bácsi visszaért a fáho, kivëtte a rókakülykököt az odúbú, ëggyet mëhhagyott, a többit fődhö verte.

– Hogy sajnállak bennetëkët! De anyátok rossz helyre fészkelt, oszt az embër mëg mégiscsak fontosabb. Nekëd mëg drótot kötök a lábadra, oszt ha gyön anyád, így nem tud elvinni, oszt lëlövöm, ha próbákozik – dörmögött magába a vadász. Lëtelepëdëtt a fűzfa közelibe ëgy bodzabukor mëgé, oszt várta a rókát. Teltek az órák, ëgy mukkanást së hallott, ëgy mozdulást së látott a fűzfa felő. Mán Nána fëlëtt járt a nap, mán nem aranyszínű vót, hanem vërës, mikor elunta magát az öreg. Odamënt a fűzfa odváho, hallgatóddzott. Síri csënd. Mëffogta a drót végit. Könnyen mozdút, súly nem vót rajta. Kihúzta, a drót végin ott a kisróka lába vége, vérësen. Csak át ott a vadász, mint aki mëkkukút (megkukult). Végiggondolta, mi lëhetëtt. Az anyaróka elrágta a kicsi lábát a drót fëlëtt, hogy mëmmëncse az utóssó rókafit. Hogy nem hallotta a kisróka rívását? Tán az annya figyelmeztette rívás veszélyire? Tanácstalan vót. Végül fëlnézett az égre, oszt elmonta a zösszes imáccságot, amit tudott. A rókák viselkëdése annyira mëhhatotta. Körűnézte a fűzfát. Mán csak a nap vërëssége láccot, ahogy mëffestëtte a fëlhőköt, mire végzëtt. Négy bejáratot is tanát az odúho, az ëgyikné pár vércsëppet látott.

Otthon elmeséte Piroskának a történtekët. A fijatalasszony elrítta magát. Piroska másnap az ëgyetlen gyërtyáját elvitte a templomba, a Szűz Mária szobor lábáho tëtte. Mëggyútotta, s mëvvárta, hogy végig égjën, közbe imátkozott. Az anyaság csodájáért.

Több tyúkja nem tűnt el Piroskának, lassan az élet is könnyebb lëtt. A vadász a követkëző évekbe az ártéri erdőbe gyakran látott ëgy rókát, amëlyiknek az ëgyik mancsa hijányzott. Hijába vót nála puska, képtelen vót rálőni.

Facebook

Megosztás