Nyílt levél Orbán Viktornak egy kisnyugdíjastól

Vezérlő “csillag”, hogy hullnál már le!      

Nem szokásom így senkit sem megszólítani, de Ön ezt érdemli.

Elmúltak a választások, és mi azóta figyelünk, várunk. Nem vártunk mi semmi csodát, egyszerűen reménykedtünk. Emlékszik még, mikor tavasszal meglátogatta Bözsi nénit, neki ígérte, hogy jobb lesz. Na erre vártunk.  De nem lett jobb, sőt sokkal rosszabb lett, és mint látom, egyre rosszabb lesz  5 % GDP növekedés ide vagy oda.      

Vártunk egy tisztességes nyugdíjemelést, egy rendes és becsületes korrekciót, a beígért prémiumot. Ebből csak prémiumot kaptunk, és  abból sem annyit, amennyi járna. Vártuk, hogy gyerekeinknek és unokáinknak magasabb bért adjanak, ha már ilyen kiemelkedően nőtt a gazdaság, de csak maguknak adtak átlagon felüli fizetésemelést. Kapott mindenki, aki legalább képviselő vagy államtitkár, esetleg még ennél is magasabb pozícióban  dolgozik.  

Mit kap a dolgozó?  Hát kérem ígéretet, amiből éljen meg. El ne felejtsem, kap még SZÉP kártyát, már ha olyan helyen dolgozik, hogy tudnak neki biztosítani, sőt kap strandbelépőt és foci pályára ingyen jegyet.  Jövőre talán kapnak 5 %-os béremelést. Ha kapnak!

Maguk mennyi is adtak maguknak? Hol van már a 2 milliós bérhatár! Önök 5 milliókat tesznek zsebre havonta. De ez sem elég, kell még a kiegészítés innen onnan. Most olvasom elképesztő javaslatukat, előlegezzék meg a dolgozók a túlmunkájuk után járó bért, mi pedig nyugdíjasok előlegezzünk  jövő novemberig a kormánynak, mert addig nem kapunk korrekciót. Ez ám a spórolás,  mert azt már  sokan nem éljük meg.     

Mi nézünk, és kapkodjuk a fejünket. A nyugdíj prémiumra állítólag adtak 33 milliárd forintot. Próbálom elhinni, de nem tudom, mert ugye nem kapta meg mind a 2,7 millió nyugdíjas.  De nézzük, mennyi is ez a 33 milliárd forint! Semmi. Csak stadion építésre eddig elköltöttek 90 milliárdot, és itt nincs vége, mert jövőre el fogja érni ez a  300 milliárd forintot is, s az eddigieket látva,  most sem hiszem, hogy elég lesz.  A volt Népstadion költsége egyre nő.  De itt még nincs vége a stadion építésnek.

Ha a fent tarthatatlan  stadionok helyet,amik egy része már lassan felújításra szorul, mert pusztul le, Önök kórházakra, tényleges munkahely teremtésre költötték volna a pénzt, nem szólnánk. De nézzük tovább! Itthon minden nagyon jó, nagyon szép, tehát adományozunk külföldre. Építünk kórházat Vietnámban, stadionokat a környező országokban, adunk  iskoláskönyveket a külhoni magyaroknak, segítjük a külhoni magyar fiatalok lakhatását 3,3 millió forinttal. Az itthoniakét nem, ők vegyenek fel hitelt, és nyögjék 20-30 évig. Adnak maguk a mi adónkból mindent, ami itthon is kéne, csak éppen nálunk nincs.

Mi nem tudjuk kifizetni a gyógyszereinket, adósságcsapdában vergődik a magyar családok jelentős része, aki nem, az pedig várja a csodát. Adnak új energiatakarékos berendezésekre pár milliárdot, de csak a jó jövedelemmel rendelkezőknek, a kis pénzűeknek esélyt sem adnak arra, hogy spórolni tudjanak. Mert ugye az önrészt egy összegben kell kifizetni.

Bejött a hideg. Nincsen elég tüzelő, de ne fűtsön a szegény ember szennyező anyaggal. Kérdezem én, akkor mivel fűtsön? Tudja mennyibe kerül egy 0,5 m3 tűzifa? Az a szerencsés nyugdíjas, akinek a nyugdíja elérte a 80 ezer forintot kb. ennyi fát tud venni a nyugdíj prémiumból.

 Az infláció meglódult, ezt még Önök is kénytelenek voltak elismerni. Mikor járt piacon vagy csak egy bevásárló központba uram bocsáss egy kis közértbe?  Gondolom, egyszerű háziasszony felesége vásárol. Aki bizonyára elmeséli Önnek, kevés a konyhapénzük. Hallgatjuk a mellébeszélést, hogy jövőre drágulnak csak az élelmiszerek, és az ünnepek előtt nem. Ez nem igaz! Jelentős, 20-60 % áremelkedést jelentettek be már jó előre.  Tavasz óta folyamatosan drágul minden. A kenyér, a tej és a tejtermékek, a zöldség és a gyümölcs és a hús. Az egyszerű dolgozó már csak kapkodja a fejét, mi mennyibe kerül, és gondolkozik, mit fog tenni az ünnepi asztalra. Jövőre még nagyobb drágulás jön, hiszen már nyilatkozott mindenki, aki ebbe illetékes.

Tájékoztatom, hogy rájöttem mi a legolcsóbb egytálétel.  A rántott leves!  Ha dözsi lesz, ütők bele egy tojást. Meghívnám egy tányér rántott levesre, de  mégsem teszem, inkább én melegítem fel magam vele. 

Egy hónap múlva Karácsony, talán még nem késő kinyomtatni, és eljuttatni az utolsó Erzsébet utalványokat a nyugdíjasoknak és a kis jövedelmű családoknak. Ne csak adományokat keljen szemlesütve átvenniük azoknak, akiknek szükségük van rá. Tisztességes étel is megilleti őket, a gyerekeiket pedig egy karácsonyfa, kis szaloncukor melynek ára csillagászati. Családok évében konzultáció helyett kis gyümölcsöt és húst kéne adni az asztalokra. Már ajándékra gondolni sem merünk.

Tegnap néztem, maga  vásárolgatott az unokáinak Vidis rugdalózókat. Nem lenne ezzel gond. Egy nagypapa vegyen is az unokáinak meg mindent, amit megvehet. Én mégis mélyen szégyellném magam.  Miniszterelnökként akkor fényképeztetném magam, ha vásárolnék pár rászoruló nyomorgó családnak egy kis édességet, új ruhát és élelmiszert.

Ha így tette volna, na akkor lenne a magyarok miniszterelnöke.  Sajnálom, hogy elfelejtette, honnan jött. De ne feledje, még korrigálhatna, még könnyebbé és széppé tehetné pár millió ember Karácsonyát.

Rosta Ágnes            

Megosztás