Nyílt levél Manfred Weber úrnak, avagy, hogy veri át Önt Orbán Viktor

Tisztelt Manfred Weber úr!

Olvasom, jön hozzánk egy beszélgetésre, hogy meggyőzze Orbán Viktort. Tudja, kérem, a magyar vendégszerető nép, és így örömmel veszi, ha bárki is meglátogatja országunkat. Önt is nagy szeretettel fogja fogadni minden honfitársam, akikkel csak találkozik. Kik azért, mert szimpatizálnak Önnel, kik  azért,  mert vendéget nálunk szeretettel illik fogadni,  akadnak viszont,akik aljas számításból és képmutatásból fogják várni.  Ön ultimátumot adott Orbán Viktornak, melyben feltételként szabta, hogy csak úgy maradhat a Fidesz a néppártban,  ha levetetik a szégyenletes plakátokat, a Brüsszel elleni kampánynak  véget vetnek, bocsánatot kérnek az EPP tagpártjaitól, és nem utolsó sorban a CEU maradhat Budapesten, és kiadhatja továbbra is az amerikai diplomát.

Alig derült ki, hogy jön, viharos gyorsasággal elkezdődött az utcai plakátok eltüntetése, letakarása, új plakátok felhelyezése. Nehogy azt higgye, ez az Ön és pártcsaládja kérésére történt. Felvilágosítom, hogy ezzel egy időben minden magyar háztartás kapott az adófizetők pénzén egy mini kis “plakátot”, hogy akik eddig nem látták, azok most saját kezükbe foghatják, és nem csak azt nézhetik, hanem rögtön 7 pontban meg is magyarázzák nekünk, mit is akar Brüsszel.

Ha valaki, akkor Ön és párttársai tudják mind a 7 pont hazugság. Kérem olvassa, mit is akar Brüsszel. :

Be akarják vezetni a kötelező betelepítési kvótát.                                                                                          

Gyengíteni akarják a tagállamok határvédelmi jogait.                                                               

Migránsvízummal könnyítenék a bevándorlást.                                                                       

Még több pénzt adnának a migrációt támogató szervezeteknek.                                              .

Pénzzel feltöltött bankkártyákkal is segítenék a bevándorlást.                                                 

Kísérleti bevándorlási projekteket indítanának az afrikai országokkal.                   

Csökkenteni akarják a bevándorlást ellenző országok pénzügyi támogatását.   

Ismétlem, ha valaki, akkor Ön nagyon jól, tudja ezek a tényként terjesztett állítások nem igazak.  Ezzel kampányol a Fidesz az EP választásokra.

Közben hazámban mély szegénység van. Ezt Ön nem fogja látni, hiszen –  gondolom – elviszik az Országházba,  ami a világ talán legszebb parlamentje. Felviszik a Budai Várba, ahonnan csodálatos panorámát fog látni mesés fővárosunkra.  De onnan fentről nem tetszik majd látni a nyomort, a nincstelenséget, a kilakoltatott embereket, a napi robotban megfáradt és magukért már tenni sem képes embereket.  Tudja, én már idős vagyok. Becsülettel ledolgoztam az életemet, s most csepp kis nyugdíjamból élek. Nálunk a nyugdíjas nem  számít, mint ahogyan az sem, akinek nem sikerült becstelen módon vagyonhoz jutnia.

Nálunk olyan nagy a szegénység, amilyen 1920 óta nem volt ebben az országban. Itt kérem az EU-tól kapott pénzekből látvány beruházások épülnek silány minőségben és túlárazva. Nem fogja látni az üres stadionokat és a 1900-s évek elején épült kórházakat sem. Igen, jól tetszik olvasni, Budapesten,  az ország fővárosában ekkor épült  kórházaink 90 %-a. Azóta csak javítgatják itt – ott. Már belépéskor megcsapja az orrát a több mint 100 éves salétrom, penész szaga. Mi, kérem szépen, német és holland adomány ágyakban fekszünk jó esetben. Pár vidéki kórház kivételével siralmas 19., 20. századi körülmények uralkodnak. Nem túlzás, afrikai szintűre süllyesztették a betegellátást. Orvosaink, nővéreink, akik hivatás tudatból itthon maradtak,  fáradtak, halálosan leterheltek,

 De nem jobb a helyzet máshol sem. Iparunk, mezőgazdaságunk kirabolt és lerombolt. Ez az ország, mely Európa éléskamrája volt még 30 éve, ma kong az ürességtől. A külföldről behozott élelmiszerekkel telezsúfolt   polcokról az emberek az akciós termékeket vásárolják. A mi kormányunk nem csak Önöket csapja be, hanem minket is állandóan igyekszik egymás ellen fordítani. Itt elkeseredés van és remény. Remény arra, hogy egyszer az életben végre a nyugat segít! Mert mi már képtelenek vagyunk segíteni magunkon.

Én nem tudom, jó-e a hazámnak, ha a Fidesz marad az EU néppárttagja, vagy az  a jobb, ha kidobják őket. Számomra már csak az lenne a megnyugtató, ha az Unió figyelne ránk, és nem engedné, hogy a hazámnak juttatott  EU-s támogatásokat ellophassák . Odakerüljenek, ahova szánták őket. Mi minden külföldön elhangzott hangzatos hazug szólam mellett szépen csúszunk lefelé. Távolodunk attól az álomtól, amiért 2004-benn az EU-hoz csatlakoztunk. Nálunk a munkaidő a legmagasabb az unióban, és mellé a fizetések a legalacsonyabbak. Magyarországon hitelből élnek az emberek. Hitelt adnak, ha gyerek születik, hitelt, ha lakást akar venni és hitelt, ha autót vagy uram bocsáss valami tartós fogyasztási cikket. Mert a jövedelemből nem tud senki sem annyit megspórolni, hogy megvegyen bármit is, amire szüksége van. Viszont a hitelt vissza kell fizetni! Ha nem tudja, akkor mindent elveszít. Nálunk rezsire és gyógyszerre keres a magyar dolgozó, s most a nyugdíjasokról nem beszélek. Minél idősebb valaki, annál mélyebbre süllyed.                                                                                                                             

Tisztelt Manfred  Weber  úr!

Nem tudom, ez az írás eljut-e Önhöz, lesz-e valaki, aki lefordítja Önnek! Lesz-e olyan becsületes ember, aki felhívja a figyelmét, Önt átverik! Orbán Viktor még soha, senkinek a kedvéért nem kért bocsánatot! Nem akarja tudni, hogy Brüsszel egy város.

Más az Európai Unió és más az Európai Parlament! Ő csak a hazai parlamenti szokásokat akarja rákényszeríteni úgy a Néppártra mint az EU-a.  Ha javasolhatom, nézzen meg pár magyar parlamenti jegyzőkönyvet, és nézzen bele az itteni parlamenti munkába. Olyan fideszes stílust lát, ami példátlan az Unióban.

Kérem, tájékozódjon! Mi,  magyarok már régen tudjuk mit is jelent  Orbán mondása “ „Most is azt mondom a külföldi diplomatáknak, hogy ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok”.  2011-es beszédéből idéztem.  Az olyan ember, aki mást mond, és mást csinál, az önmagát minősíti.

Tisztelettel:

                    Rosta Ágnes, egy kisnyugdíjas hazájáért  aggódó magyar állampolgár     

Megosztás