NYÍLT LEVÉL AZ ORSZÁGGYÜLÉSI KÉPVISELŐKHÖZ

PÁRTFÜGGETLENÜL

Képviselőink, Ti, ott a Parlamentben !

Sokat gondolkoztam már azon, hogy ha valakit az a megtiszteltetés ér, hogy képviselővé választják, akkor módosul-e a tudata, hite, becsülete.

Szerintem biztosan!   

Nincs információm arról, hogy bárki is visszautasította volna azt a méltatlan fizetésemelést, amit Önöknek egyedül van módjuk megszavazni saját részükre. Mi egyszerű  magyar lakosok, dolgozók vagy éppen nyugdíjasok is szívesen élnénk ezzel a joggal. 

A “mezei” képviselői fizetések márciustól 100 ezer forinttal emelkednek!  A többi pénzről most említést sem teszek.  Elgondolkoztak már azon, hogy mennyi is a minimálbér, a minimál nyugdíj, mennyivel is emelték a munkáltatók a dolgozóik bérét vagy éppen a kormány mennyivel a nyugdíjakat? Hány embernek nincs havonta ebben a kis országban havonta 100 ezer forint jövedelme, nyugdíja?

Ha egy csepp tisztesség lenne Önökben, akkor nem szavazzák meg a javadalmazásukat!  

Ebben az országban most harcolnak sokan a béremelésükért!  10-18 % -os  béremelést kérnek, ami a mai árak mellett semmi. Van, ahol szakszervezeti támogatással, van, ahol csak szélmalomharccal küzdenek egy tisztességesebb bérért. A nyugdíjasoknak viszont esélyük sincs harcolni. Minket simán valami Önök által kitalált rendszer szerint aláznak porig évek óta. Idén 2,7 %-ot kaptunk. Ha a nagy nyugdíjakat nézem, mondjuk a 200 ezer forint felettieket, az akkor is havi 5400 forint, de a minimál nyugdíjas, akinek 28.500 forintja van, az csak 570 forintot kap havonta.  

Mindennek az ára emelkedik, hiába a KSH elferdített adathalmaza, már az agyonkozmetikázott tények is rendkívüli áremelkedést mutatnak. Plusz  ott az infláció is, és ha ehhez hozzászámoljuk még mennyi mindent vettek el egy-egy szavazatukkal, akkor az ember csak fogja a fejét.                                                   

Az év úgy kezdődött,

hogy a bérből élőktől elvették a cafeteriát, az Erzsébet utalványokat, megszüntették a szociális támogatások szinte valamennyi lehetőségét, ami maradt, olyan feltételekhez kötötték, hogy szinte senki sem képes azokat igénybe venni. Több munkáért ugyanannyi bért és kevesebb szabadságot szavaztak meg. Rányomták a kizsigerelt önkormányzatokra a segítségnyújtás  lehetőségét úgy, hogy bevételük szinte alig van. Rengeteg gyógyszer TB. és normatív illetve még itt – ott adható közgyógyellátását is elvették. Ebben  az országban, ami kapható, az a hitel. Na, igen, ehhez jövedelem és kellő butaság is kell, hogy valaki belemenjen. Ha a kényszer mégis ráviszi, akkor nyögi a hatalmas kamatokat, plusz költségeket. Persze ha elég fiatal hozzá, mert ugye van az az életkor, amikor már hitelképes sem lehet az ember. Hiába is romlik el bármije, megcsináltatni vagy újat vásárolni már nincs miből.

Olvasom, hogy az ellenzéki képviselők a tiszteletdíjukat jótékony célra ajánlják fel.

Tessék mondani kinek? Mari néninek vagy Józsi bácsinak? Esetleg valami civil szervezetnek vagy alapítványnak? Komolyan gondolták? Mert ha igen, akkor elvárnánk mi, választók, hogy minden hónapban elszámoljanak vele. XY képviselő vagy képviselő asszony ennek vagy annak a részére átutalta ilyen-olyan címszó alatt a tiszteletdíjának ennyi részét.

Érzik, ugye nem ez lenne a megoldás! Akkor kérdezem, miért is nyomták meg azt a gombot?

Kormánypárti képviselők, Önök, akik szépen saját zsebre dolgoznak,van még képük kimenni a választóik közé?  Nem szégyellik, hogy az ország jelentős részének nem fog idén sem jutni az asztalára se sonka, se kalács. Nem tudnak pár darab tojást sem festeni. Jön a húsvét, pünkösd ennyi Önökben a felebaráti szeretet? Keresztényi hittel és becsülettel nem rendelkeznek abban az országban, amiben a keresztényi hitek mellett tették le a voksukat.

Szent János apostol második leveléből (2Jn 4–9) arra tanít minket, hogy milyen a valódi keresztény szeretet. Önöknek,  akár hívők, akár nem, fogalmuk sincs arról ez mit jelent. Önöket semmi más nem érdekli csak az egyéni gyarapodásuk!

Őszintén sajnálom, hogy olyan megbízást kaptak melyre méltatlanok! méltatlanok!             

Rosta Ágnes, 

2019. március 12., kedd

Megosztás