Miklósi majális – 2016
Közzétéve ekkor: 2016 május 2. 10:45Bár az előrejelzések nem voltak megnyugtatóak, az időjárás végül is kegyes volt május 1-jén. A nap is sütött, hideg sem volt, semmi sem akadályozta, hogy a törökszentmiklósiak gondtalanul kikapcsolódhassanak, kellemesen tölthessék a vasárnapi napot. A cél nem titkoltan ez is volt. – Én úgy gondolom, a majálisnak alapvetően arról kell, kellene szólnia, hogy az emberek, a családok, a gyerekek jól érezzék magukat, egymás között legyenek, ismerősök összetalálkozhassanak, beszélgethessenek – fogalmazta meg Medgyessy Klára, a kulturális központ igazgatója. Azt is elmondta, hogy a mostani rendezvény annyiban eltér az előzőektől, hogy kiemelten gondoltak a gyerekekre, a kisgyerekes szülőkre.
S valóban. Délelőtt az ifjaké és legifjabbaké volt a színpad, fellépett a Miklós Néptánc Együttes Hagyma Csoportja, a Sziporka Citeraegyüttes, a Júlia balett csoport, a Dalma Dance Club csoportjai, az Evento Danza Stúdió, a Blondy Busters Hip-Hop Táncegyüttes. Nekik szólt Hodos Szilvi zenepedagógus, népzenész és Tóth-Pál Zoltán népzenész Ringató műsora, délután pedig a Katáng zenekar koncertje, akik ízelítőt adtak a magyar, kelta, balkáni népzenéből, és különleges hangszereket – ukulele, ír furulya, kelta hárfa – szólaltattak meg. Rájuk várt a körhinta, a légvár, az óriástrambulin, a kisvonat, a lányokra az arcfestés.
A színpadon és a park területén egész nap folyamatosan zajlottak a programok, fellépett az Ezerjó Szentmiklós Néptáncegyüttes, a Kodály Zoltán AMI fúvószenekara, a Törökszentmiklósi Népdalkör, a Vadrózsák Citerazenekar és sokan mások. A hagyományokhoz híven ott volt a Kézműves Örökség Egyesület és az Apáról Fiúra Népművészeti és Kézműves Egyesület, az előbbi kézműves foglalkozásokra várta az érdeklődőket, az utóbbi játékszigetében pedig bárki kipróbálhatta a kézműves játékokat.
Természetesen ott voltak a Befogad-lak Törökszentmiklósi Állatvédő Alapítvány önkéntesei is, akik kis kirakodóvásárt rendeztek adománygyűjtési céllal, s szokás szerint hoztak kutyákat is, akiket meg lehetett simogatni, szeretgetni, de akár örökbe is lehetett fogadni őket. S ha már simogatásról beszéltünk, meg lehetett ezt tenni Samuval, a lámával is, amit sokan meg is tettek.
Kíváncsi voltam Medgyessy Klára véleményére azzal kapcsolatosan, hogy a Facebookon többen fitymálólag nyilatkoztak a miklósi majálissal kapcsolatosan, és a kétpói, kengyeli rendezvényeket hozták fel mintául. – Ha a helyiek egy kisebbségének számára a mi kínálatunk kevés, nagyon sajnálom, és nem is esik jól a kritika – mondja a művelődési központ igazgatója. – Nem esik jól, mert úgy gondolom,munkatársaim és én igyekszünk a tőlünk telhető legteljesebb mértékben kielégíteni az igényeket. Költségvetésileg ez a legkisebb városi rendezvény, s addig tudunk nyújtózkodni, ameddig a takarónk ér.
De azért sem esik jól, mert igaznak sem tartom a leszólást. Minden városi rendezvényt – Szentmiklósi Napok, majális, gyermeknap, augusztus 20. – mi szervezünk, és úgy gondolom, ezek összességében színes, változatos programot nyújtanak. Emellett, ha összehasonlítom a miklósi és kengyeli programot, nem sok különbsége látok. Jórészt ugyanazok vagy hasonlók a szereplők itt is, ott is. Két igazi eltérés van: az egyik Zoltán Erika és a Retrozóna koncert. Hogy ki melyiket ítéli nívósabbnak, jobbnak, ízlés kérdése. A másik a Kárpátia. Igaz, most nálunk nincs, de már volt Miklóson, és a nyáron, más rendezvényünkön még lesz is. Egyszerre nem lehetnek mindenütt.-
A két programot összehasonlítva tökéletesen helytállóak az elhangzottak. Egy fiatalember, Kiss Zsolt, hallva a beszélgetést megjegyezte: – Azt se felejtsük el, hogy kétpói az országgyűlési képviselőnk, az ő keretéből, összeköttetéseiből, funkciójából fakadóan egészen mások Kétpó lehetőségei. Kengyelen pedig Nagy Szilárd rádiós, diszkós múltja teremt más kereteket. – Más megjegyezte, érdekes módon a legkeményebb kritikusok között akad egy-kettő, amelyik minden helyi rendezvényen ott van családostól. Akkor mégsem olyan elviselhetetlen, amit itt kap?
Az estét a már említett Retrozóna koncert zárta hamisítatlan Rock&Roll-lal, előadásukban jól hangzó magyar és világslágerekkel. Előttük a mindig közönséget vonzó helyi zenekarok, az Ekliptika, a Deep Gap, az East Pole és a Nonsense léptek fel.
Pásztor
Megosztás
Hirdetés
1 hozzászólás
A 2016-os Miklósi majális margójára.
A lehetőségekhez mérten nem volt jó rendezvény.
A május 1. több szempontból is ünnep számunkra, Egyrészt ősidők óta ünnepünk, amikor a termékenység kezdetét ünnepelték, másrészt ez a munkások ünnepe. (nem a munka ünnepe)
A városunkban vannak vállalkozások, kisebb nagyobb cégek, akiket szintén részt tudtak volna venni ezen a rendezvényen, csapatépítésként, vagy csak egy egyszerű kikapcsolódásként. Támogatva anyagilag, vagy csak azzal, hogy kint főzőcskéznek akár egy főzőverseny keretében. De akár a városi konyha is főzhetett volna értékesítésre egy kis pörköltet, vagy virslit, stb. Erre a célra Még a későbbiek folyamán, ha már a galambos park lett az ilyen rendezvények helyszíne, fel lehetne húzni egy épületet, ami nemcsak a városi rendezvények alkalmával lenne kihasználva, hanem az állatvásárok helyszínén is lehetne a kilátogató éhségérzet oltásának a helyszíne. Természetesen egy vízvételi lehetőséggel.
De most nem erre akartam igazán kitérni.
Felvetődtek azok az érvek, hogy anyagiakhoz mérten.
Az ellenpéldához éppen Nagy Szilárdot hozom fel, aki a Május 1.-i rendezvényt szervezte. Kengyelen kevesebb, vállalkozás van, és kisebb, mint nálunk a Caas Hungária Kft, Vagy a Vogel-Noot talajtechnikai kft., Mégis hozni tudott olyan rendezvény színvonalat, mint Törökszentmiklós. Ebben semmilyen pályázat nem volt ahogy látom. Kengyel ismét jobban teljesít a lehetőségekhez mérten.
Színes, változatos programnak nem mondanám, összehasonlításként meg lehet nézni a 2015-ös, és 2016. Május 1.-i programot. Lényegi változás nincs a programok színességében. Az előadókkal nincs is baj, van, akit érdekel. Viszont nem minden korosztály van így vele, és ez a város nagyobb része.
Ha fotók alapján, és videó felvétel alapján döntünk, nem úgy, hogy kint vagyunk, az nagyon megtéveszthet, hiszen azt látjuk, amit láttatni akarnak. Az üres, nagy kiterjedésű területet nem fotózza, és videózza senki. Minek is kellene.
Továbbá, a rendezvényen a két toitoi mellett még egy kézmosási lehetőséget pótló lajtos kocsi sem volt, hogy az ember kezet tudjon mosni. Ha már egy közkifolyót nem lehetett odatenni. Vattacukor után, főleg ha gyerekről van szó, még jól is jött volna.
Mivel sejtettem, hogy ez a rendezvény sem lesz jobb, mint az előző (bár a remény hal meg utoljára) ezért úgy készültem, hogy kimegyünk, hátha ismerőseink is kint lesznek. Ha másra nem is, erre jó lesz ez a rendezvény. Helyben ott a játszótér, és kitombolják a gyerekek magukat. Ezért viszont nem kell köztereket létesíteni a városban, hogy találkozzanak, beszélgessenek az emberek. Erre jó a megszokott Május 1. is.
Levonva a tanulságot: Ismét nem lett teremtve olyan kulturális nívó, ami zömében magába tudja fogadni a városi lakosság igényeit. Itt megjegyzem, a legnagyobb helyi érték az itt élő ember. Ez a jelen, és a lehetséges jövő, nem a múltnak élünk, arra emlékezünk. A jelen az, amit építünk, hogy szebb jövőnk legyen.
„Csak a gyengék magyarázzák a múlttal a jelen hibáit, és ragaszkodnak hozzá makacsul.”
Penelope Jones