Matt Damon, a Quimby és a Vad Fruttik hordják a cipőit

A címben írtak nem kitalációk, és még csak nagyzolások sem. A fent nevezettek és rajtuk kívül más színész, filmszínész, zenész hírességek is a törökszentmiklósi László Pál által készített cipőket viselik hétköznapjaikon vagy egy-egy szerep erejéig.  Természetesen nem az említetteket szállta meg egyik pillanatról a másikra az ihlet, hogy hová kell ezentúl lábbeliért fordulni, a „cipész” részéről nem kevés fantázia, energia, üzleti szellem, na és bátorság kellett, hogy a felek eljussanak idáig.

Balra a Kowalsky meg a Vega 10 éves jubileumi koncertjére készült névre szóló cipők.   Jobbra: A boldog tulajdonos.  …Vigyázz rá, egyszer még sokat fog érni…!

És persze sok-sok év,  mert, hogy László Pál több mint húsz esztendeje  kezdett el ismerkedni a szakmával a martfűi cipőipari szakközépiskola tanulójaként. Később a Könnyűipari Műszaki Főiskolán szerzett diplomát bőripari üzemmérnökként, s aztán a frissen végzett szakember Martfűre, a Tisza Cipőgyárba került.

László Pál

– Abban az időben a cipőgyár még az országos hírű cég volt. Milyen kilátásaid voltak?

– Igen, akkor még meghatározó név volt a szakmában, sok dolgozóval, elegendő megrendeléssel, de már érződtek a változás szelei. Talán ezért is egy friss diplomás előtt semmilyen vonatkozásban, semmilyen előre lépési, kitörési lehetőség nem látszott. Meg talán azért is, mert egy stabilan beágyazott, régi vezetői garnitúra volt ott, feljebb kerülni csak évek hosszú során, a nyugdíjazásokat kivárva lehetett volna.. Mivel teli voltam ötletekkel, energiával, hamar rájöttem, ez nem az én világom, nekem ehhez nincs türelmem, s gyorsan elpályáztam onnan.

Elpályáztál, s  vállalkozásba kezdtél. Honnan jött az ötlet, hogy egyedi cipőket kezdjetek  készíteni?

– Az élet hozta magával. Amikor kezdett nagyon beindulni a szabadpiaci verseny, kezdett bennünket elönteni a kínai dömping, jöttek a multik, hamar rájöttem, velük nem lehet versenyezni. Járatlan utat kellett keresni, olyant, amiről azt gondoltuk, mások nemigen fogják követni. Ennek megtalálásában segített egy másik vonzódásom. Nagyon szeretem a zenét, a koncertek világát, ezekre és fesztiválokra nagyon régóta járok. Ezeken mindig figyeltem a fiatalok öltözködését, különösen a cipőiket. Ismerkedtem, beszélgettem, s kiderült számomra, hogy kerülik a dömpingtermékeket, keresik a mást, az egyedit. Egyértelműnek látszott, ebbe az irányba kell indulni.

– Mi volt az alapelképzelés? Hogy terveztétek, meddig mentek el az egyediségben, a személyes igények kielégítésében?

– Eredetileg úgy gondoltuk, hatféle sportcipő-modellt és számtalan rájuk vihető grafikát kínálunk, de bizonyos határokon belül- a jogszerűségre gondolok- bármilyen személyes igényt kielégítünk. Később ez módosult, ma már bármilyen típusú, fazonú cipő gyártását vállaljuk. Az egyediséget szem előtt tartva az első pillanattól garantáljuk, hogy egy-egy grafikát maximum  tizenegyszer alkalmazunk. Innen lett a nevünk is, Not 12, azaz nem tucat.

A Hercules c. filmbe készült lábbelik

– Hogy kerültél kapcsolatba a Quimbyvel, Vad Fruttikkal? És még kikkel?

– Az előbb már érintettük a dolgot. Nemcsak a cipők szerelmese, hanem zenebolond is vagyok. Koncertekre járás során, a fesztiválokon nagyon sok zenekarral, zenésszel, énekessel megismerkedtem, ráadásul régebben működtettem Szolnokon egy klubot is, ahová együtteseket hívtam meg. Sokszor álltam a színpad mögött, sokat beszélgettem az együttesek tagjaival, s egyszer szóba került, hogy „civilben” cipőkészítéssel foglalkozom, és ráadásul az egyedi lábbelik készítése a specialitásom. Automatikusan jött a kérdés, nem csinálnál nekem egy ilyet és ilyet, amire jött a válasz, dehogynem. Valahogy így kezdődött Azóta – a teljesség igénye nélkül – készítettem cipőket a már említett Quimbynek, Vad Fruttiknak, a Supernemnek, a Kiscsillagnak és a Kowalsky meg a Vegának.

– Hogy jött a képbe Matt Damon meg a többi színész, filmszínész?

– A magyar filmiparon keresztül, ugyanis kb. hat éve cipő vonatkozásában a filmes szakmában is dolgozok. Ma már gőzöm sincs, hogy csöppentem a filmes világba. Valami olyasmi rémlik, hogy egy produkciós irodától jött egyszer egy telefon, egy hölgy nekem szegezte a kérdést, hogy az általa leírt korhű cipőt el tudnám-e készíteni, s ha igen, vállalnám-e. Mondtam, hogy igen, és érdekel is a dolog. Találkoztunk személyesen, részletesen megbeszéltük, miről is lenne szó – egyébként egy középkori mongol csizma volt a beszélgetés tárgya -, én pedig megcsináltam, és leszállítottam az árut. A vizsgamunkám megfelelt, a többi pedig már jött magától. Elég szűk szakma a magyar filmes ipar, viszonylag kevés a produkciós iroda, gyorsan elterjedt a hírem. s jöttek a megrendelések, egyik a másik után.

„Filmszereplő” cipők

– Ebből még mindig nem derül ki, hogy kerültél kapcsolatba a világsztárokkal.

– Kevesen tudják, de mivel az ottani áraknál jóval olcsóbbak vagyunk, elég sok nyugati filmet, filmrészletet forgatnak Magyarországon. Hasonló okokból szívesen készíttetnek kosztümöket, kellékeket nálunk, s erre komoly kis háttéripar alakult ki kis hazánkban. A hírességekkel a háttéripar részeként  a produkciós irodákon keresztül kerülök kapcsolatba. A főszereplők általában saját, lábra készült kényelmes cipőt igényelnek, így Matt Damon is. A sors úgy hozta, én készítettem el az ő kényelmes cipőit, s én készítettem a cipőket Dwayne Johnson főszereplésével bemutatott Hercules stábjának, a Borgiák sorozat szereplőinek, s Daniel Radcliffnek, az ex-Harry Potternek is.

Űrcipők

– Amikor bekerültél a zenei, filmes világba érezhetően  jobban kezdett menni a vállalkozás?

– Kapott ugyan némi lendületet, de inkább úgy fogalmaznék, stabil hátteret és új irányvonalat adott. Ezen a vonalon nehezebb a helytállás, mint a hagyományoson, de érdekesebb, több a szakmai kihívás, ami engem doppingol. Érdekes azért is, mert  barátok ugyan nem leszünk, telefonszámot sem cserélünk, de ezekkel a hírességekkel személyesen találkozom, ha felületesen is, de megismerem őket. S valahol, agyuk egy rejtett zugában számon tartanak, mert ha úgy adódik, legközelebb is engem kérnek. Akadnak már visszatérő kuncsaftjaim.

– A fent említettek mellett akad egyéb kereslet is? Milyen körökből?

– Nagyon változó, lényegében behatárolhatatlan s követhetetlen is. Egyre inkább az internet világába megyünk, azon keresztül érdeklődnek, rendelnek, fizetnek. Így korról, társadalmi hovatartozásról, egyebekről keveset tudhatunk.

– Apropó, fizetés. Megfizethető áraitok vannak?

– Szerintem igen. Esetenként előfordul, hogy a megrendelő még csodálkozik is, hogy csak ennyi. Az emberek többsége azt gondolja, az egyedi cipők megfizethetetlenek. Ez részben igaz is, de nem általánosítható. A mi cipőink árai 15-23 ezer forint között mozognak, aminél a márkásabb vagy felkapottabb üzletekben nem egyedi lábbelikért is jóval többet kell fizetni. Mi az árainkért valóban egyedi igényt elégítünk ki. A vevő széles körből kiválaszthatja a modellt, a cipő anyagát, színét, a talp színét, s mint már volt róla szó, a neki tetsző grafikát is. Ha vázolja, mit szeretne, segítünk a megtervezésben, hozhat fotót – legyen az családtagról, hírességről, kutyáról, bármiről készült –, amit rá tudunk tenni a kiválasztott cipőre.

Műhely-tüzöde

– Hol, milyen üzletekben vehetők meg termékeitek?

– Nincs üzletünk. Voltak Pesten, Debrecenben, Szegeden, de rájöttünk, drága őket fenntartani, és lényegében fölöslegesek is. Átvételi pontjaink vannak ezekben a városokban, ahol, mint a nevük is jelzi, átvehetőŰK a megrendelt termékek, esetleg egy-két mintapéldány megnézhető, felpróbálható. Ezek a pontok többnyire ismerőseim, barátaim egyéb jellegű üzleteiben vannak, akik vállalták, hogy a fentiekben besegítenek. De úgy tűnik, belátható időn belül ezeket is megszüntetjük.

– És akkor mi lesz? A kiszemelt cipőt csak fel kell próbálni!

– Egyáltalán nem törvényszerű. Már beszéltem az internet főszereplővé válásáról. Az új, felnövekvő generációt a szó szerinti üzlet (bolt) egyáltalán nem érdekli, nem akarnak a próbával sem vesződni. Rendelnek, s ha nem jó, vagy nem teszik az áru, vagy át sem veszik, vagy visszaküldik. Úgy vannak vele, a gyártó vagy kereskedő kockázata, hogy eladható a terméke vagy sem. Néhány éven belül eltűnnek a kisebb üzletek, lesznek a multi üzletláncok és lesz az internet. Én multi nem leszek, marad tehát az utóbbi. Van egy, a nevünket viselő weboldalunk, amely webshopjában számtalan variációban megtekinthetők és megrendelhetők termékeink, s van egy tervezői oldalunk, amelyen az egyedi lábbeli egyedül vagy segítséggel megalkotható. Maximálisan rugalmasak vagyunk, s úgy vélem, ezen a téren egyedülállók Magyarországon, de talán Európában is.

– De műhely csak van, meg dolgozók is kellenek, hogy legyenek.

– Ez a kettő egyelőre még kikerülhetetlen. Műhely van munkamegosztással itt, Miklóson,  Martfűn és Cibakházán is  Ezen a környéken még vannak szakemberek, s mindenki ott dolgozik, ahol lakik.  Én is itt, Miklóson, de egyre kevesebbet, mert ingáznom kell Pest, Szeged, Debrecen, Martfű, Cibakháza között, s mennem kell kaptafáért Romániába, alapanyagért Olaszországba és máshová. A grafikai nyomtatást végzem már csak egy speciális géppel. Meg mondjuk, én vagyok a menedzser, a marketinges is. Ez utóbbiban a weboldal kezelésében van egy segítőm is.

Tessék választani!

– Úgy tűnik, minden a helyén van, van rendelés, forgalom, bevétel is. Gondolom, azért vannak még terveid, céljaid, álmaid.

– Szeretnénk belátható időn belül egy látványkereskedést nyitni Budapest valamely frekventált részén, s szeretnénk átlépni az ország határain, kilépni a nemzetközi piacra, amire esély is mutatkozik. Viszont ehhez kellene egy megfelelő partner, mert egyedül már így is nehezen bírok minden feladatnak eleget tenni. Partnert pedig sajnos nem egyszerű dolog találni, megfelelőt nem lehet a cilinderből elővarázsolni.

– A magam részéről sikeres „varázslást”, az álmok mielőbbi beteljesülését kívánom. És köszönöm a beszélgetést

Pásztor

Megosztás