Lezárult a vita az önkormányzat és a szakállasi telektulajdonosok között

Pásztor Gábor

Talán nem úgy, ahogy várni lehetett, ahogy többen gondolni vélték, de lezárult egy régóta tartó s végül pereskedésbe torkolló vita a törökszentmiklósi önkormányzat, illetve a szakállasi Holt-Tisza-parti telkek tulajdonosainak egy csoportja között.

Emlékeztetőül: Két-három éve, a Széchenyi 2020 program keretében, több milliárdos, döntően európai uniós finanszírozással lehetővé vált Törökszentmiklós szennyvízhálózatának fejlesztése. A projekt keretében 2020 nyaráig a Törökszentmiklóshoz tartozó három településrészen – Óballán, Surjányban és Szakállason – kiépítik a szennyvízelvezető-rendszert. Óriási lehetőség, óriási könnyebbség az ott élők számára.

Surjányban és Óballán a kivitelezés befejeződött, elkezdődött a műszaki átadás-átvétel, Szakállason azonban megbicsaklott a dolog. A faluban kiépült a rendszer, és az önkormányzat a  Holt-Tisza- parton is szerette volna a szennyvízhálózatot kiépíteni.  Ebben a területben ugyanis gazdag növény-és állatvilága, a kiváló horgászlehetőségek miatt vonzó turisztikai lehetőségeket látott. A part közvetlen közelében a város korábban több, mint100 telket osztott ki, amelyek  nagyobb részét, 78-at üdülőteleknek alakították ki, zártkertek lettek, belterületbe vonták őket,   kisebb részük, 31 telek pedig szántó és legelő besorolású külterület, közvilágítás víz-szennyvízvezeték, magyarán közművek nélkül (1. kép)

Az önkormányzat a közművesítés kivitelezését a számára legegyszerűbb és legészszerűbb módon kívánta megvalósítani, egy, a közvetlenül víz mellett évtizedek óta útnak használt területen, amely egy része ugyan magántulajdonban van, de használatával soha nem volt gond. (2. kép) Az elképzelés azonban csak elképzelés maradt.

A 31 külterületi tulajdonos egy része ugyanis úgy gondolta, vízbe lenyúló telkük az ő magántulajdonuk, azt, és ezzel együtt az utat idegenek nem használhatják. Hogy akaratuknak nyomatékot adjanak, útakadályokat építettek ki, amelyek révén lehetetlenné tették a vízparton való közlekedést. Emiatt viszont más ingatlantulajdonosok számára telkük megközelítése is megoldhatatlanná vált, baj esetén még a tűzoltók, a rendőrség, a mentő sem tud az egyébként járható vízparti úton közlekedni.  Megoldhatatlanná vált a vízügyi feladatok ellátása is.

Az önkormányzat úgy döntött, vételi ajánlatot tesz az érintett ingatlanrészekre, majd kisajátítási kérelemmel fordult a megyei kormányhivatalhoz. Az a kérelmet elfogadta, de az eredeti összegnek többszörösét szabta meg vételárként. Ezt végül a tulajdonosok közül többen elfogadták, mivel úgy ítélték meg, a megemelt tarifával anyagilag jól járnak. Persze az is számított, hogy abból indultak ki, a későbbiekben vízvezeték és szennyvízcsatorna révén ingatlanjuk értéke nőni fog.

17 telek birtokosa viszont nem óhajtott élni a kisajátítási lehetőséggel. Nekik más elképzeléseik voltak. Ők a gát tövénél, (3. kép) rosszabb esetben a gáton túl szerettek volna utat kialakítani, a szakértők szerint viszont a gáton belül  a hely szélessége nem teszi lehetővé, hogy a későbbiekben itt közműveket lehessen elhelyezni. Az önkormányzat ezért elutasította az ötletet. Patthelyzet alakult ki, s a kisajátítást elutasítók élve a jogorvoslati lehetőséggel, bírósághoz fordultak.

A Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság március 13-i keltezéssel hozott ítéletet. Ebben nem mondta ki, hogy a kisajátítás jogalapja nem áll fenn, de az alperest /önkormányzat/ új eljárásra kötelezte. További vizsgálódást, tényfeltárást, igazolást igényelt, nem látta bizonyítottnak, hogy a közút és közmű csak az adott ingatlanokon és nyomvonalon valósulhat meg. Magyarán (egyszerűsítve) a pert a 17 telek birtokosa nyerte meg, az önkormányzat pedig elvesztette.

Automatikusan adódott a kérdés, az önkormányzat lemond a beruházásról vagy folytatja a pereskedést, hiszen ezt a bíróság nem zárta ki. Végül egyik megoldást sem választotta. Úgy döntött, eláll a további pereskedéstől, a 31 telek vízparti útszakaszának megszerzésétől, de ezen telkek fejlesztéséről, a projektbe való bevonásáról is. Ezek maradnak külterületként, víz-szennyvízvezeték nélkül.

Mint Markót Imre polgármester elmondta, ha a jövőben ezekre az ingatlantulajdonosok igényt tartanának, partnert találnak az önkormányzatban. Az tovább viszi a fejlesztést, de kizárólag a számára legolcsóbb megoldást jelentő vízparton. Akkor viszont a tulajdonosoknak kisajátítás nélkül le kell mondaniuk a vízparti út rájuk eső részéről, azt el kell adniuk az önkormányzatnak.

Az üdülőtelkek megközelítésére pedig, mivel az eltorlaszolt magán útszakaszok ezt nem teszik lehetővé, egy, a gát túloldalán levő költségesebb út kiépítésével lesz lehetőség egy átjáró segítségével. (4. kép)

Szemtől Szembe

Megosztás