A kutyák köszönik, jól vannak

Megérkezéskor forgalmas kép fogad a volt Vegytek keleti oldalán. Az út szélén személygépkocsik sorakoznak, az úttest tele kutyát sétáltató, azokkal játszó fiatalokkal. Nem csoda, vasárnap délelőtt van, a Befogad-lak Törökszentmiklósi Állatvédő Alapítvány „fogadóórái”. Ilyenkor mindenkit szeretettel várnak, legyen az csupán érdeklődő, sétáltatásban segíteni akaró, avagy adománnyal érkező. Mindenkit, aki szereti az állatokat .

Amikor a vezetőt keresem, Sándor Erikához irányítanak, aki jelenleg az alapítvány megbízott képviselőjeként tevékenykedik. Ő válaszol kérdéseimre.

– Ennek kiderítésére két-három év távlatába kellene visszamenni. Néhány ember közös gondolata volt, hogy a kóbor kutyák megmentésére legyen Miklóson egy állatmenhely. Az alapítvány létrehozása célként hamar megfogalmazódott, a megvalósítás viszont kicsit tovább tartott, mint ahogy azt gondolták.

– Milyen út vezetett a megvalósulásig?

– Első lépésként rendszeresen kijártunk a gyepmesteri telepre, fotókat készítettünk a kutyákról, meghirdettük őket, gazdát próbáltunk keresni nekik. Egy idő után engedélyt kaptunk a gondozásukra, s két évig ott, a telepen tevékenykedtünk. Végül tavaly decemberben megkaptuk ezt a területet az önkormányzattól, átköltöztünk, s azóta itt vagyunk.

– Hányan, milyen minőségben dolgoznak az alapítványban, a telephelyen?

– Oszlopos tagok hárman-négyen vagyunk, kivétel nélkül társadalmi munkában, szabad időnkben látjuk el a szükséges feladatokat. Ezekbe a kóbor kutyák befogásától az állatorvosi ellátásról való gondoskodásig minden beletartozik. Ha kell, mindenki csinál mindent, de alapjában igyekszünk a feladatokat megosztani. Sok időszakos, alkalmi segítőnk is van, akik a befogásban, sétáltatásban, kennelépítésben és egyebekben segítenek.

– Kiknek a támogatására számíthatnak?

– Az önkormányzattal kezdeném, amely használatra ideadta nekünk ezt a területet, ezen felül pedig havi bontásban évi 400 ezer forintot biztosít a működésünkre. Számíthatunk magánszemélyek, vállalkozók adományaira is. Rendszeresen érkeznek a számlánkra kisebb-nagyobb összegek, ami lehetővé teszi, hogy szükség esetén állatorvoshoz vigyük a kutyákat, fedezik a fuvarköltségeket, s ha kell, még eledelt is tudunk venni belőle. Szerencsére ez utóbbira nem mindig van szükség, mert rendszeresen kapunk támogatóinktól  száraztápot és konzervet, folyamatosan tartunk adománygyűjtő napokat a Sparnál, Tesconál, ahol elég nagy mennyiségű eledel gyűlik össze.

– Mennyi kutya van most itt? Lenne-e több is, elég-e a férőhely?

– Mostanában 20-25 között van a létszám. Olyan magánszemélyeknél is vannak kutyusaink, akik végleg örökbe fogadni nem akarják őket, de hosszabb-rövidebb ideig vállalják eltartásukat, gondozásukat. Jelenleg tíz kennelünk van, öt összeszerelésre vár. A folyamatos bővítésre törekszünk, hogy szükség esetén növelni tudjuk befogadási kapacitásunkat. Elsősorban bejelentés alapján az utcáról gyűjtjük be a kóbor állatokat, de rendkívüli helyzetben veszélyeztetés miatt elkobzott ebeknek is mi biztosítunk helyet.

– Bírják szusszal? Nem kelne el némi segítség?

 – Az mindig elkel. Az anyagi támogatás mindig jól jön, főképp, hogy most rengeteg fejlesztést és bővítést kell eszközölnünk. Törzstagok kevesen vagyunk, időnként nem könnyű minden feladatunknak eleget tennünk. Igaz, ha nagyon kell, mindig akad elégséges dolgos kéz.

– Összességében elégedettek a körülményekkel, támogatottsággal?

– Mindent összevetve nem panaszkodhatunk. Nagyon sokat dolgoztunk a környezetünk szebbé tételén, de még rengeteg a tennivaló. A támogatottságunk kielégítő, de természetesen minden további anyagi és dologi segítséget elfogadunk, mert csinosítani, fejleszteni való akad bőven.

   Zárjuk ezzel a beszélgetést. Kedves törökszentmiklósiak, íme a felhívás keringőre.

Pásztor

.

Megosztás