Kedves Állatszerető Barátaim! I. (Befogad-lak)

Mint ahogy azt már jó néhányan tudják, tudjátok, Törökszentmiklóson január eleje óta a Befogad-lak Törökszentmiklósi Állatvédő Alapítvány vette át  a városban a gyepmesteri feladatok ellátását. A jövőben néha-néha megosztok én vagy más tagunk is néhány kiemelkedőbb hírt itt, ezen a fórumon, megpróbáljuk valamilyen rendszerességgel a történéseinket összegyűjteni,  és közzétenni.
Egy kicsit szeretnék beszélni arról, hogy mit is csinálunk  azon felül, hogy a gyepmesteri feladatok alapján a kóbor kutyákat begyűjtjük. Tények sorolása helyett inkább egy-két történet mondanék el az én személyes szemszögemből.
A hetekben befogásra került egy fajtatisztának tűnő nagy argentin dog lány kutyus. Az általában vasárnap tartott sétáltatáson próbáltuk a kennelből kihozni, kicsalogatni, hogy egy kicsit rehabilitálni tudjuk. Sikertelenül… Ekkor jobb híján két önkéntesünk a karjaiba vette a nem kis tömegű jószágot, és ölben kihozta a levegőre. A kutya menekült volna, de a póráz visszatartotta. Simogattuk, kedvesen beszéltünk hozzá, de ő csak nézett nagy bociszemeivel, hogy mikor jön el a pillanat, amikor ütést kap.. De természetesen nem kapott… Teltek a napok és próbáltunk barátkozni vele. Néztük a  szemét, és láttuk benne azt, hogy a poklok poklát állhatta ki. Csak sejteni tudjuk, hogy szaporítás áldozata lett… erről teste árulkodik. Eljött a következő vasárnap, amikor megint többen próbáltuk begyógyítani a sebeit. Most már ránk nézett, és reményt látott, amit néha elhitt, néha nem. Jött, sétált velünk, de néha megtorpant. A története a héten nálunk befejeződött, s a fajtamentőknél folytatódik tovább… Talán nem szó szerint idézve, a fajtamentő így írt nekünk: „Sajnos a minap ez a nagy kutyus minden tagunkat megríkatta… belegondolni is szörnyű mit élhetett át”

Ez csak egy történet volt… egy kutya története… de minden kutyának van története, aki itt nálunk van. Próbáljuk enyhíteni a lelki és testi fájdalmaikat, amit ők nem érdemeltek meg … Szerencsére nem vagyunk egyedül..    Vasárnaponként már igen nagy számban, egyre többen jelenünk meg azért, hogy pár óráig minden védencünknek legyen gazdija… futunk velük, labdázunk… és szeretjük őket…. Boni, Vadóc, Nórika, Manó, Bogyó, Lali, Charli, Szotyi, Liu és a többiek… mindegyiknek van története…. és ez Törökszentmiklós egy szelete… ott, Mezőtúr felé… a Vegytek oldalában…
Aki szeretne egy kicsit részt venni ebben a harcban,  kereshet akár engem, akár más önkéntest…

 Sármai Erika

Egy kis utólagos kiegészítés:

A mai napon gyűjtést szerveztünk a városunk 2. Spar üzletnél kutyusaink számára. Ezúton is szeretnénk megköszönni mindazoknak, akik eljöttek és hozzájárultak tevékenységünkhöz. A nap végére a kutyus kaja számlálónk 98 kg kutyatápot, 52 konzervet, 7 rúd szalámit mutatott . Ezenkívül kaptunk mi is  egy-két adományt,  akik gyűjtöttünk . Kaptunk egy kis teácskát, ha megszomjaznánk, illetve egy nőnapi csokoládét is . Még egyszer köszönjük a támogatásokat.

Következő eseményünk: holnap 2014.03.09 (vasárnap) 10:00-12:00 ig kutyasétáltatás telephelyünkön.
Telephelyünk megtalálható a Vegytek,  illetve az Etna közötti úton (Béla Király út folytatása)

Megosztás