Karácsonyi üdvözlet a miniszterelnöknek és a politikusoknak a kisnyugdíjastól

Nem lesz benne köszönet,  előre szólok.                                                         

O.V. üzente, hogy várja nagyon a karácsonyt, és készül rá. Látom, használt a különleges borleves és meggyógyult.  Elgondolkoztam, vajon fiatalként gondolt- e arra, hogy valaha is tejszínes borlevessel kúrálja magát? Biztosan tudom, nem! De hát, elszállt 30 év, és maga előbb lett feledékeny, mint én, aki már akkor is nyugdíjas voltam. Írja, hogy a felesége a leveseket és a halakat csinálja, maga pedig a sertés és a marhahúsokért a felelős. Így, többes számban. Tehát lesz ott minden, mi szem-szájnak  és pocaknak – ez utóbbi szépen nő is – kell.

Megértem, nagy a család, bár egyedül állnak a lábukon a gyerekek,  mert a jó szülő támogatja őket. Rendes ez magától nagyon.  Csak, tudja, maga “örökbe fogadta” a nemzetét is, nem gondolja nekünk is adni kéne ebből a sok jóból? Hogy nekünk is járna valami a dübörgő gazdaság mellett, ne csak a szánk!

Aztán megtudtuk, oda van a vájlingból ehető friss töpörtyűért is. Jó is az, csak tudja, mennyibe kerül?  Fogalma sincs róla. Megsúgom, nagyon drága, már aranyárban van, a jó meleg kenyér pedig csak álom. 

Ma azt is megtudtuk, nem csak magánál fog roskadozni az asztal, hanem Szilárd barátjánál is, ahol aztán hétfogásos menü lesz lazaccal Ramsay módra.  Nem tudom mi az, de jól hangzik, különösen, ha figyelembe vesszük a lazac árát. Töltött káposzta is  dukál, tengeri herkentyűkkel, és még mi mindennel, azt már szégyellte talán nyilatkozni, bár nem egy szégyenlős embernek ismertük meg. 

Azt hittem, a nagyzolással csak maguk élnek ebben a nyomorgó kis országban. De tévedtem, mert megtudhattuk vezető ellenzéki politikusainknál is, mitől fog roskadozni az asztal.

Itt lett hányingerem! Pedig én még ma egy falatot sem ettem.

Az jutott eszembe tudják, hogy már 8 óra óta a Népligetben száműzöttek állnak sorba, no, nem az ételért, hanem a viharos szélben a karszalagért, ami feltétele annak, hogy majd 11 óra után valami egy tál forró és laktató ételt kapjanak. Az első 1000 embernek még csomag is jut kis tartós élelmiszerből. Jó lelkű emberek fáradtságot nem kímélve gyűjtötték és csomagolták össze. Majd Óbudán is lesz 800 embernek egy tál forró étel. Budapesten ennyi. Vidékről szinte semmi információ nincs, hogy hol és főleg hány embernek tudják megszervezni a meleg ételosztását. Megértem, idén már nem merték közölni, hol mennyien éheznek és fáznak.

Nálunk nagy összefogás történt, a közösségi oldalon tették a felajánlást az emberek, már aki tehette. Volt, aki fenyőfát, más díszeket, pár kis játékot és meleg ruhákat gyűjtött az elmúlt napokban. Nem cipős dobozba, abba nem fért volna el a sok jó szívvel összekészített felajánlás. Kevesen tudnak elmenni sorba állni, elutazni a másik városba vagy fel Budapestre, nincs is értelme, hiszen úgy sem juthat mindenkinek, annyi a rászoruló. Jobb érzésű településeken megszervezik a házhoz szállítást. Nem tudom, van-e csak remélni merem, hogy van olyan település vagy város még, ahol az élelmiszert árusító kis vállalkozó komplett főzni valót csomagolt és vitt házhoz.                                                          

Idén én is kaptam. Képzelje, lesz meleg étel az asztalomon. Nem gondoltam volna sohasem. Sírok tegnap óta. Kaptam káposztát és darált húst, így lesz töltött káposzta a hideg otthonomba, ami melegít majd. Tudja, én nem szoktam megfázni. Ennek oka, hogy évek óta 16,5 foknál nincs melegebb az otthonomban. Ennyire futja a nyugdíjamból. Mert a rezsit, azt ki kell fizetni. Mi még úgy tanultuk, ami szolgáltatást kapunk, annak árát kifizetjük.

Idén a karácsonyi csoda nálunk sok-sok családhoz eljutott. Pár napra lesz mit enniük.  Lesznek olyan családok, ahol, ha fa nem is, de egy pici kis játék és talán pár szem szaloncukor is jut a gyerekeknek, és meleg étel, pár meleg ruha.

Ezt maguk nem értik! Ön különösen nem, hiszen maga már régen megkapta az idei év legkülönlegesebb szaloncukrát, láttam, mert dicsekedett a nagy doboz Erős Pista nevű édességgel.

Emlékszik, mert én emlékszem mikor 1994-s választások előtt beállt narancsot mérni az embereknek. Most idén nem jutott eszébe, pedig, ha már nem is kimérné, legalább a gyümölcsre valót odaadná az országban élő gyerekeknek. Tudja, a sportos élet önmagában nem elég az egészséghez,  ahhoz egészséges vitamindús táplálkozás is kéne. Gyereknek felnőttnek egyaránt.

Mondják, a maguk jólétében, mikor az ünnepi asztalhoz ülnek, kinek jut eszébe, mindenki jól fog-e lakni? Melegség lesz e minden otthonban?                                                                   

Önökön a maguk döntésén múlna, hogy ne úgy éljünk, ahogyan már éltünk a XX. század közepén. Akkor Róbert bácsi főzette az ételt és osztották szét. Túléltük, mert volt hitünk, reményünk! Ma csak fohászok vannak, azok is reménytelenek.

Én ilyen reménytelen, lelketlen ünnepet nem tudok ugyan kívánni, mert mélyen hiszem, hogy majd eljön az idő, mikor maguk fognak fohászkodni. De senki sem fogja meghallani majd, és sajnálni sem fogja Önöket senki.

Honfitársaimnak viszont Áldott, Békés, Boldog Karácsonyi Ünnepeket kívánok!

Rosta Ágnes

Megosztás