Igazságtalan, végrehajthatatlan kúttörvény (haladékkal)

Pásztor Gábor

/Időközben annyi történt, hogy a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) kezdeményezésére az Országgyűlés elfogadta az illegálisan kialakított kutak bírságmentes engedélyeztetési időszakának meghosszabbítását 2018 év végéről 2020. december 31-ig. Azaz bírságmentesen eddig lehet kérelmezni az engedélyezési eljárást. 

Ez csupán két évi haladék, egyébként minden marad a régiben. Az agrárkamara ugyan dolgozik azon, hogy az illegális kutak fennmaradási engedélyeztetése minél egyszerűbben, olcsóbban  megtörténhessen, de hogy jár-e, s milyen eredménnyel jár, egyelőre kérdéses. Pillanatnyilag tehát az eddig írtak helytállók./

Hogy néhány napon belül benyújtásra került-e a törvényjavaslat, nem tudni, de az tény, hogy parlamenti határozat még nem született. Boldog képviselő úr november 10-i videófelvételében azt jelentette be, hogy a tervezet már az országgyűlés előtt van, más hírek szerint az ügyben december elején születik döntés. Az azonban biztos,  hogy egyelőre semmilyen új szabályzat nem kerül  kidolgozásra, csupán a regisztráció határideje tolódik el két évvel. Hogy a két év alatt történik-e valami, s ha igen, mi történik, nem lehet tudni, ezért induljunk ki a múltból és a most elfogadott törvényből.

Magyarországon először 1885-ben született a vízjogról törvény, amely tulajdonképpen a korábbi gyakorlatot rögzítette: az élet rendes szükségletére vizet szolgáltató kutakat saját birtokán mindenki szabadon építhet. Ez a szabadság azonban csak az 1960-as évek elejéig volt érvényben. A fúrt kutakra vonatkozóan 1960-ban rendelet, az ásottakra 1964-ben törvény született, amelyek  alapján ettől kezdve mindkettő létesítéséhez vízjogi engedély lett szükséges. Voltak kivételes esetek, de ezeket szigorú szabályok bástyázták körül.

Az 1992. évi módosítás már kivételt sem tett lehetővé,  az alapján minden kút, amelyet ezután létesítettek, legyen az ásott vagy fúrt, engedélyköteles lett, tehát létesítésükhöz, használatbavételükhöz és megszűntetésükhöz a legjobb esetben is jegyzői engedély kellett. Közel hatvan éve elvileg tehát senki nem létesíthet szabadon semmiféle kutat a portáján. Az más kérdés, hogy a rendeletet, törvényt az ingatlantulajdonosok döntő többsége nem tartotta be, már csak azért sem, mert ezekről az előírásokról nem is tudtak, az illetékesek pedig egyáltalán nem törekedtek a törvény végrehajtására. A becslések szerint akár egymillió ilyen illegálisan fúrt kút is lehet az országban, az engedéllyel rendelkező kutak száma egy nagyságrenddel kisebb.

A most parlament előtt levő törvény egyszerűsítve azt rögzíti, hogy

minden kút ( bármilyen és bármikor készült) engedélyköteles, ha nincs rájuk engedély, azt 2018, vagy ha parlament úgy dönt, 2020. december 31-ig be kell szerezni.

S ezzel a mindennel van a baj. Maga a kiinduló alap jó és szükségszerű. Ma, amikor világszerte egyre csökken az ivóvízkészlet, a világ egyes részein már most ritka kincs, természetes, hogy egyre nagyobb figyelem irányul rá. Magyarországon látszólag nem kell tartani a vízszűkétől, de a szakemberek már 2015-ben megállapították, hogy a felszín alatti vízbázisok több mint fele sérülékeny, s a  természet és környezet védelmének elmulasztása visszafordíthatatlan folyamatokat indíthat meg. Ergo: a vízkészletet, a felszín alatti vizek mennyiségét és minőségét a jövő generációi érdekében védeni kell.

Ez eddig rendben is van. De miért kell mindent és mindenkit, mondjuk a 20 méterre lefúró kiskert tulajdonosát, aki a talajvizet csupán esetenként a fű locsolására használja, a nyolcvan éve épült parasztházat kerttel, ásott kúttal megvásároló, de utóbbit soha igénybe nem vevő  magánszemélyeket a rengeteg vizet felhasználó, karszt- vagy rétegvízkészletet igénybevevő, óriási vízmennységet kitermelő kutakat fúró mezőgazdasági vállalkozóval egy kalap alá venni?  

Az 1996-os vízgazdálkodási rendelet szerint a jegyzői hatáskörbe tartozó (háztartási vízigények kielégítését szolgáló, csekély – 500 m3/év alatti – vízkivételű, talaj- vagy parti szűrésű vizet csapoló )  kisebb, egyszerűbb kerti kutak fennmaradási engedélyezési kérelméhez is tervdokumentációt kell csatolni, amelyet csak kamarai tagsággal, hitelesített mérőeszközökkel rendelkező cég, vállalkozó végezhet. Azok pedig nyilván nem ingyen dolgoznak, jó részüknek van felvonulási költsége, a dokumentációt készítő szakembereknek óradíja. A számla végösszege attól is függ, hol, melyik vállalkozásra bízza a kúttulajdonos a munkát, de Rózsa Attila, a Magyar Vízkútfúrok Egyesületének (MVE) elnöke szerint alsó hangon  elérheti a 70-80 00 Ft-ot, ám kúttól függően lehet akár 100 000 Ft vagy jóval több is.

Ezt az összeget kell fizetni az ásott kutat örökölt, de azt soha nem használó – a kútra az üzemeltetési/fennmaradási engedély akkor  is kell, ha a tulajdonos úgy nyilatkozik, hogy a kutat nem használja (ez alól a kút lefedése sem jelent kivételt) – vagy a fúrt kútját 15000 forintért fúrató, esetleg ihatatlanul vasas, vagy egyenesen egészséget veszélyeztető elemet tartalmazó, locsoláson kívül másra alkalmatlan  talajvíz használójának is. S az ilyenek vannak óriási többségben, a törvény megalkotásánál elsősorban rájuk kellett volna gondolni. Nem így történt,

ezért igazságtalan a törvény, ami ráadásul végrehajthatatlan is.

Miért mondhatjuk ez utóbbit? Gondoljunk egy korábbi dologra. 2013 óta rendelet írja elő minden négy hónaposnál idősebb kutya mikrochippel való kötelező ellátását, s ezzel párhuzamosan az állat regisztrálását egy országos adatbázisban. Alapjában többek közt azért is nagyon hasznos lépés ez, mert a chip segítségével néhány perc alatt fellelhető a kutya gazdája, a megszökött vagy elkóborolt jószágot annak nem kell siratnia. Éppen ezért a beültetést a kutyájukat szerető, azért felelősséget érző gazdák rendelet és előírás nélkül is elvégeztették volna.

De mi van azokkal a tulajdonosokkal, az ő négylábúikkal, akik nem ebbe a csoportba tartoznak? Nem akarnék a részletekbe bonyolódni, de az állatvédők kezdettől attól tartottak, hogy az árak miatt  sokan inkább megszabadulnak a kutyájuktól chipezés helyett. Ma már a kérdés lekerült a napirendről, de annak idején ezt támasztották alá a gyepmesteri telepek, kutyamenhelyek adatai is, ahova a rendelet megjelenése után sokkal több eb került be, mint korábban.

A jogszabályok betartásának ellenőrzése az állategészségügyi hatóság és a jegyző feladata lenne, továbbá az állatorvosnak kötelessége ellenőrizni kezelés vagy a veszettség elleni védőoltás beadása előtt, hogy rendelkezik-e chippel a kutya. Ha nem, a kezelést, oltást meg kell tagadnia. Eredmény? Aki nem chipeltette a kutyáját, veszettség ellen sem fogja beoltatni, ezzel pedig csak a lakosság fenyegetettsége, veszélyeztetettsége nő.

Mi a chipelés és a kutak közti hasonlóság? A rendelet és törvény akkor ér valamit, ha annak a megfelelő hatóságok érvényt tudnak szerezni. Egy kis faluban, ahol mindenki ismer mindenkit, a polgármester vagy a jegyző tudja, hol van kutya, be van-e chipelve, melyik udvaron van kút, engedélyeztetve van-e, megfelelő felhatalmazást szerezhet, eljárhat az ügyben. De mi van egy nagyobb település vagy még nagyobb város esetében? 

Az állampolgár nem köteles a portájára beengedni sem a közterület felügyelőt, sem a jegyzőt, sem a polgármestert. Alapesetben a rendőrt is csak bűncselekménnyel kapcsolatosan, abban az esetben, ha erre bírósági határozat  van. Házkutatásra csak a  nyomozó hatóságok, a rendőrség, a Nemzeti Adó és Vámhivatal, valamint az ügyészség jogosultak. Egy közepes városban, ahol öt-tízezer ingatlan van, mindegyikre rendőr kíséri a jegyzőt vagy közterület felügyelőt a beszerzett névre szóló felhatalmazás birtokában? El is mennek mindenhová? Bejárják a kertet, megkeresik az esetleg jól elrejtett, kis helyet foglaló fúrt kutat? Képtelenség, s erősen kétséges. Az viszont kevésbé, hogy miként a kutya-chip esetében, most is végrehajthatatlan lesz az alapjában jó cél érdekében született   törvény.

/Font Sándor, a Fidesz országgyűlési képviselője, az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottságának elnöke november 8-án tartott sajtótájékoztatóján megjegyezte, ha bármilyen díjkötelezettséget rónak ki a bejelentéshez kapcsolódva, akkor ezeket a kutakat nem fogják a tulajdonosok bejelenteni, és nem érik el az eredeti cél, hogy megtudják, hány ilyen kút létezik Magyarországon./

Szemtől szembe

Update:

1. Mivel a törvénnyel kapcsolatosan több olyan hozzászólás született, melyben az érintettek azt fogalmazták meg, inkább betömik, lefedik, valamilyen módon megszűntetik kútjukat, semmint az engedélyeztetésért fizessenek, a következőkkel szeretnénk a cikket kiegészíteni:

A kút megszűntetéséhez ugyanúgy vízjogi engedély szükséges, mint üzemeltetéséhez, fennmaradásához.  Amíg a kút létezik, nem temetik, tömedékelik be szakszerűen, az engedélyezési eljárást le kell folytatni. A tulajdonosnak az engedélyt akkor is meg kell szereznie, ha úgy nyilatkozik, hogy a kutat nem használja.

A megszüntetés engedélyezési kérelméhez tervdokumentációt kell csatolni, amelynek többek között tartalmaznia kell a kút műszaki leírásának adatait, helyszínrajzot.  A megszűntetést engedéllyel rendelkező szakembernek kell végeznie.

2. Sok település hivatali szervei (köztük Törökszentmiklós) nem rendelkeznek adatbázissal, nyilvántartással az engedélyes kutakra vonatkozóan. Ez a tulajdonosok dolgát tovább nehezíti.

Megosztás