Fosztóka az Alkotóházban

Pásztor Gábor

Közös tánc a Pipás Együttes zenéjére az ezerjósokkal

Gyurka, a szegénylegény, fejébe veszi, hogy  a király előtt fog citerázni. Ám ahhoz, hogy álmát megvalósíthassa, megtanuljon a hangszeren játszani, le kell tölteni a szolgálatot Zsiga bátyónál. Az idő leteltével munkájáért egy tehénkét kap, amit a vásárban két táncoló egérkére cserél. Ezekkel járul a király elé, akinek állandóan szomorú szépséges leánya akkorát kacag a muzsikás legényen s két  egérkéjén, hogy szomorúsága örökre elmúlik. Ráadásul beleszeret a legénybe, s még a kezét is odaadja neki.

Ez a Majorka (Báb)Színház által előadott mese tömörített  lényege, amely megteremtette  az alaphangulatot a tö- rökszentmiklósi Apáról  Fiúra NK Egyesület rendezte szombati Fosztókának. A fosztókának, amiről azt lehet, kell tudni, hogy régen az ősz beköszönte utáni, téli időszak kedvelt paraszti népszokása volt, egy nyugodt időszaké, amikor jutott idő pihenésre és szórakozásra. Olyan társas összejövetel, amely a munka mellett lehetőséget adott az ismerkedésre, jóízű beszélgetésre, kikapcsolódásra.

A munka a tengerihántás, más néven kukoricafosztás volt,  amelyet jó időben az udvaron, esőben vagy hidegben a fészerben, konyhában végeztek. A szokások tájanként és helyenként változtak, de abban mindenütt megegyeztek, hogy az esemény mulatságszámba ment. A házigazdák a résztvevőket pálinkával, borral, kaláccsal és pogácsával vendégelték meg, a könnyű és közös munkát találós kérdésekkel, mesemondással, tréfálkozással, nótázással, sok esetben dramatikus játékkal  fűszerezték. Ha készen voltak a fosztással, cimbalom vagy hegedűszó mellett táncra is perdültek. Néha a legények és leányok között egy-egy csók is elcsattant.

Arról, hogy e legutóbbira sor került-e, nincsenek információim, de az bizonyos, hogy a szervezők  lassan a múlt homályába vesző szép hagyomány minden elemét felelevenítették, sőt kicsivel még ennél is többet tettek.

Lóri bácsi mesél

Míves népművészeti termékek vásárán kosárfonó termékeket, szőtteseket, rongybabákat, faesztergált eszközöket és játékokat lehetett látni és vásárolni, de válogattak az érdeklődők a különböző virágok, méz felhasználásával készült háziszappanok és a különböző ízű, keménységű házi készítésű sajtok között is. Találós kérdések helyett díjakkal jutalmazott totót és olimpiát rendeztek a fosztókáról, a hangulat fokozása érdekében profi néptáncosokat és teljes népzenei zenekart hívtak segítségül.

Az ifjabb és idősebb gyermekeket érdekes és vonzó elfoglaltságok várták, megtanulhatták a csuhéból való virágkésztés titkait, bólogató madarat kreálhattak Lóri bácsi segítségével, morzsolhattak és morzsoltak is vég nélkül kézzel és a hagyományos falusi morzsolóval, csutkafigurákat fantáziálhattak. Talán hihetetlen, de akadt olyan Budapestről érkezett rokongyerek, aki életében először látott kukoricát, olyan pedig miklósi is több, aki most tudta meg, mi az a csuhé, mit jelent a fosztás, morzsolás.

A dramatikus játékot a már említett Majorka Színház bábelőadása helyettesítette, a mesemondó pedig Lóri bácsi (Csiki Lóránt) kézműves, népi játszóházvezető, hivatásos mesemondó volt.

Nem hiányzott ebből a fosztókából sem a dalolás, a zene, még a tánc se. A Pipás Együttes először a Kodály AMI Népzene Tanszakával, majd egyedül húzta a talpalávalót, az Ezerjó Néptáncegyüttes tagjai pedig önálló műsort is adtak, s megtáncoltatták az arra vállalkozókat is. A megvendégelés sem hibádzott, a hagymás zsíros kenyér teával korlátlanul állt a résztvevők rendelkezésére, de lehetett ízlelgetni a sült tököt is, markolni lehetett a pattogatott kukoricából. Záró programként a felnőttek  Tokaj-Hegyalja borait kóstolgathatták, amiért – az egész rendezvény egyébként ingyenes volt – természetesen már fizetni kellett.

A délután nagy érdeklődés mellett, jó hangulatban telt el, láthatóan úgy tűnt, mindenki jól szórakozott.

Néptánc ágyaz meg a tokaji boroknak

Szemtől szembe

Megosztás