Férfi kell a házhoz!

…mondják a szingli nőknek, az idő előrehaladtával egyre gyakrabban.

Oké, jöjjön, de milyen?

Kamaszként olyan egyszerű volt. Akkor elég lehetett, ha valaki helyes volt. Vagy lehet, hogy nem is volt az, de mi annak láttuk. Legyen magas, vékony. Vagy un. rocker lázadó. Vagy gyúrós. Vagy kinek, mi mozgatta akkoriban a fantáziáját.

Utána, ahogy telt az idő, jöttek az elvárások. Szépen, lassan, sunyiban, és egyszer csak ott tartasz, hogy az sem mindegy, milyen politikai oldalhoz tartozik, holott anno azt sem tudtad, mi fán terem ez.

Már nem csak a külső lett fontos, rájöttünk, hogy a belső értékek is számítanak.

Itt aztán fel is borult minden.

Mert a nőknek semmi sem jó, ugyebár.

Mert amilyen szerencsénk van, ha az általunk kívánt erényekkel rendelkezik, akkor túl is teng benne.

Ha lehet vele beszélgetni-túl sokat beszél, keveset hallgat; ha szereti az édesanyját-biztos,  hogy a mama pici fia kategória; ha érzékeny lelkű-akkor hisztis; ha határozott, kemény jellem-akkor meg egy bunkó; ha művelt-nem ért semmihez a ház körül; ha ügyes szaki-a könyveket gyújtósnak használja; ha túl vékony-nem bír el; ha túl izmos-kokszol; ha aktív életet él-sosincs itthon; ha nyugalomra vágyik-még a Pennybe sem jön le veled; ha gazdag-költekező; ha szegény-smucig; ha ért a nőkhöz-nőcsábász; ha nem ért a nőkhöz-szüzike. A sort végtelenségig sorolhatnánk.

Aki normális lenne, azzal meg nincs kémia. Vagy lehet, hogy a Föld másik végére menekült már az Országból, vagy épp egy ágyékkötőben hűsöl egy fa alatt.

Tehát rájövünk, hogy van, amiből engedni kell. Próbálkozunk a mérleg nyelvét beállítani, miből vegyünk ki, hogy a másik tulajdonság elég legyen.

Egy kis pocak a bal oldalra, egy kis kommunikáció a másikra. Tűz ide, távolság oda. Néha maradhat 20 deka konokság, néha nem..

A piacon nem ügyeskednek jobban az árusok, mint ahogy mi próbáljuk kimérni a Férfit.

Ha szerencséd volt, megtaláltad az Igazit még akkor, mikor fiatal voltál. Ha igazán szerencséd van, akkor igazi társat találtál, a köd lehullta után is.

Ti mutatjátok nekünk a pozitív példát, hogy ne váljunk macskás/kutyás hölgyé már a húszas éveink közepére.

Ha koppantál, akkor meg hátha volt erőd kiszállni.

Ha nem, akkor meg te szidsz minket, szingli nőket legjobban. Vagy a Te pasid/férjed jön szembe velünk a társkeresőn.

Útközben sokat tanulunk. Kinek, mennyi ideig tart ez, sokaknak talán holtáig, mint a papnak.

Megtanuljuk, hogy ha találkozunk is egy Tökéletesnek tűnővel, akkor esünk a legjobban pofára.

Esetleg mi nem kellünk neki, vagy már foglalt.

Így hát feltaláljuk magunkat.

Dolgozunk és eltartjuk magunkat, a női piperék mellé szerszámok kerülnek, a bicaj mellett ott a fűnyíró, a szép kisasszony kezünk kicserepesedik.

Élünk, boldogulunk, haladunk előre, ha egyedül is vagyunk a nagy mezőn, de nem magányosan.

És mindeközben mi magunk is folyamatosan változunk, fejlődünk, gyakran hétről hétre, hónapról hónapra. Amire megtaláljuk azt, akit kerestünk, már mi magunk nem vagyunk ott.

Szóval férfi kell a házhoz? Majd talán lesz olyan, akivel a karantén nem büntetés, hanem boldogság.

Addig is: ☮️❤️

Szemtől Szembe

Megosztás