Felsőbb osztályba léphet

Az utolsó, győztes mérkőzés után így ünnepelt a bajnokcsapat

A Székács KE úgy nyerte meg 5 ponttal az NB II-es bajnokságot, hogy  az utolsó forduló előtt aranyérmesnek tudhatta magát, s a záró mérkőzésen már csak presztízsből verte 36:27-re a második helyen végző Kiskunfélegyháza gárdáját. Vélhetnénk, most már mindenki nyugodtan hátra dőlhet, de korántsem. A második, talán az elsőnél is nehezebb forduló még hátra van: meg kell teremteni a felsőbb osztályban szereplés feltételeit, amibe egyszer már – igaz, mások voltak a körülmények – beletört az egyesület bicskája. Most vajon sikerül-e a lécet átugrani, kérdeztük Kovács Béla egyesületi elnököt és Szloska Krisztián edzőt, de természetesen kitértünk a nemrég lezárult bajnoki évadra is.

– Éreztek-e némi elégtételt?

Energia átadás? Szloska edző buzdít és taktikát magyaráz

Szloska Krisztián: – Elégtételt? Inkább elégedettséget. Elégedettséget, mert a célt, amit tavaly augusztusban kitűztünk, elértük. Nem volt könnyű bajnokság, különösen nem volt könnyű az őszi szezon. Végig kiélezett volt a helyzet, fej-fej mellett haladtunk a nagy rivális Mezőtúrral. A tavasz már könnyebbnek bizonyult, addigra beérett a rengeteg munka gyümölcse .Tizenegy mérkőzésből tizenegyet nyertünk, s már az utolsó forduló előtt elkönyvelhettük a bajnoki címet. Ha azonban a múltra, arra gondolok, hogy 6-7 évvel ezelőtt egyszer már sikerült megnyernünk a bajnokságot, és a gáncsoskodás miatt mégsem sikerült előbbre lépni, hogy mostanáig milyen erős ellenszélben kellett dolgoznunk, érzek elégtételt is.

Kovács Béla: –  Elégedettség és elégtétel érzetem is van. Évekig egyetlen fillért sem kaptunk a régi önkormányzattól, ellenséges légkörben kellett működnünk, ellenségeink mindent megtettek, hogy ellehetetlenítsenek bennünket. Ennek ellenére talpon maradtunk, helytálltunk, most pedig még bajnokok is lettünk. Nem is emberből volnék, ha nem éreznék elégtételt. De inkább hagyjuk ezt! Szerencsére az az időszak lezárult, inkább nézzünk a jövőbe!

– Akadtak nehéz időszakok, pillanatok?

Kovács Béla egyesületi elnök a tehetségben, szorgalomban, elszántságban hisz

K.B.: – Inkább a korábbi évek voltak nehezek. Az idén úgy indultunk, hogy az 1-3. hely valamelyikét céloztuk meg, de ahogy jöttek az eredmények, egyre inkább érződött, hogy esélyesek vagyunk az elsőségre. Nyilván voltak apróbb hullámvölgyek is – például a Makó elleni őszi vereség -, mert olyan nincs, hogy egy csapat mindig maximális teljesítményt nyújtson, de ezekből gyorsan sikerült kilábalni.

Sz. K.: – Igazán nehezek nem, de senki ne higgye hogy az évad sétagalopp volt.  A startnál nem álltunk hadilábon a szerencsével, mert egy nehéz ellenfelet, a Balmazújvárost sikerült megvernünk, ugyanakkor két fő riválisunk, Kiskunfélegyháza és Mezőtúr kikapott. Ezek a pontok nagyon jól jöttek nekünk, és pszichésen is erősítettek bennünket.

– A szűkös anyagi keret sem okozott gondot?

Sz.K.: – Nem árultunk zsákbamacskát, a játékosok pontosan tudták, csak minimális dotációra számíthatnak. Amit viszont ígértünk, azt minden körülmények között teljesítettünk. Az sem mellékes, hogy egy-két erősítéstől eltekintve  ugyanazzal a gárdával játszunk, egy nagy betűs CSAPAT alakult ki, amely edzések, meccsek után nem széledt el jobbra-balra, baráti társasággá formálódott. Így a pályán egymásért is harcoltak, s zokszó nélkül csinálták végig az NB II-ben megszokottnál sokkal keményebb edzéseket. Ez volt a mi igazi erősségünk.

K.B.: – Valóban, a fiatal játékosokkal előre tisztáztuk, szűkösek az anyagi lehetőségeink. Sikerült olyan szponzorokat magunk mellé állítanunk, akik fölvállalták egy-egy játékos támogatását, fedezték a Szolnokról, Ceglédről, Tiszaföldvárról Miklósra átjárók útiköltségeit, s még az alkalmankénti jutalmazás lehetőségét is biztosították.

 – Van megfogható titka a sikernek?

Mester és taníytványai

Sz.K.: – Én a már említett csapatszellemet tudnám még egyszer említeni, más titkot – ha ez titok – nem látok.

K.B.: – Tehetség, szorgalom elszántság. És a jó szakmai vezetés. Amelyik biztosítja, hogy a fentebb említett hullámvölgyek ne állandósuljanak, hogy a csapat minél előbb kikerüljön belőlük. Az eredmény a legfőbb bizonyíték, hogy a szakmai stáb, személy szerint az edző jól végezte a munkáját. Azt is hangsúlyozni kell, hogy mindez  a szponzorok, támogatók, szurkolók nélkül kevés lett volna, a sikernek nem kis mértékben részesei ők is.

Sz.K.: – Hozzátenném, hogy minden próbálkozás dacára azért sem sikerült ellehetetleníteni bennünket, mert kiderült, hogy akadnak, és nem is kevesen, akik a legnehezebb helyzetben is kiálltak a Székács mellett. Ez nekünk plusz erőt adott, fokozta elszántságunkat.

– A felsőbb osztályban szereplésnek két alapvető feltétele van: a megfelelő anyagi háttér és a megfelelő játékosállomány. Ezen a két téren mi a helyzet? Most sikerül megteremteni a feltételeket?

K.B.: – Természetes, hogy erősítenünk kell. Azt viszont szeretném elmondani, hogy azoknak a játékosoknak, akiknek a mostani siker kivívásában elévülhetetlen szerepe volt, de a magasabb osztályban kiszorulnak a csapatból, nem akarjuk a kezét elengedni. Azon gondolkodunk, hogy indítunk a megyei bajnokságban egy csapatot, s a kiszorultaknak abban biztosítunk szereplési lehetőséget.

Az anyagi háttér megteremtésén jelenleg is dolgozunk.  Azt hiszem, nem titok, az NB I/B-s lét már egy félprofi státusz, amelyben a játékosnak már kell valami juttatást adni. A korábbinál nagyságrendekkel komolyabb anyagi hátteret kell megteremteni, s ez nem egyszerű dolog. Komoly szponzorokat kell találnunk, akik akarják és képesek biztosítani a megfelelő hátteret. A tárgyalások biztatóak.

Győztes csapat köszöni szurkolóinak a buzdítást

Sz.K.:  – A játékosállomány erősítésével kapcsolatosan folynak a tárgyalások, meglátjuk, hogyan végződnek. Egy biztos: nem kiöregedett sztárokban gondolkodunk, hiszen nem hozzánk tartoznak, nem adnák ki a lelküket, és még sokat is kérnének.  Főleg Miklósról elkerült, felsőbb osztályban játszó fiatalokat szeretnénk hazacsábítani. Olyanokat, akik az évek folyamán túlnőttek az NB II-es kereteken, s elmentek magasabb osztályba. Könnyíti a helyzetet, hogy sokukat még Béla menedzselte, ő segítette őket a csapatkeresésben. Persze,  képben vannak mások is, aztán majd meglátjuk.

Az anyagiakkal kapcsolatosan még annyit, az önkormányzattól nem várunk el akkora támogatást, amekkorára nincs lehetősége, inkább azt szeretnénk, hogy kapcsolatai révén támogatókat szerezzen számunkra.

– Maradtok a Székácsban?

Sz.K.:- Szerintem itt kell maradnunk. Évek óta itt edzünk, itt játszunk, a szurkolóink is ehhez a helyhez ragaszkodnak. Röviden: ez az otthonunk.

K.B.: – Természetesen. Megszületésünk óta ez a székhelyünk, a helyszín akár nemzetközi mérkőzések lebonyolítására is alkalmas, az iskola mindenben támogat bennünket. Mi okunk volna ezt a helyet itt hagyni?

– Célkitűzés?

– Mi más lehetne, mint a bent maradás. Ha sikerül , nagyon fogunk örülni, ha nem, akkor sem dőlünk a kardunkba. Mindent megteszünk majd, küzdünk becsülettel, lelkiismeretünk, bármi legyen is a végeredmény. tiszta marad.

K.B.: – A biztos NB I/B-s csapattá válás, a középmezőnyben való megragadás.

– Sok sikert hozzá! Köszönöm a beszélgetést.

Pásztor

Megosztás