Emlékezetes zenés nyári este a Katolikus Főtemplomban

Beszélgetés Farkas Erzsébettel

A Szentmiklósi Napok programtervének összeállítói gondoltak a komolyzene kedvelőire is,  július 8-án este 7-re zenés nyári estre invitálták a Katolikus Főtemplomba az érdeklődőket. Arra is törekedtek, hogy a műsor változatos, többféle igényt kielégítő legyen; Szekeres József jóvoltából orgonamuzsikában lehetett gyönyörködni, színvonalas, komplett műsort adott elő a Sanctonicolaum Kórus, a hangszeres zenét nívós produkcióval a Kodály Zoltán AMI   vonószenekara képviselte, a kórus és a szólóének zenei kísérőjeként pedig Nánási Erzsébet, a zeneiskola zongoratanára működött közre.  A sztárvendég Farkas Erzsébet, a törökszentmiklósi születésű, innen elszármazott énekművész volt, aki az előadás másnapján szívesen vállalkozott egy kötetlen beszélgetésre.

– Először is, hagyjuk ezt a sztárvendég dolgot. Az én szememben sztár egy Plácidó Domingo, Jonas Kauffmann,  Anna Netrebko, ha magyarokról beszélünk, Marton Éva, Rost Andrea pl.  Én nem vagyok sztár, nem is tartom annak magam, nem is tartok igényt erre a titulusra. Különösen nem itt, Törökszentmiklóson, ahol születtem, ahol felnőttem,  ahol édesanyám, bátyám most is él.

– Ha már szóba került édesanyád. A szülőknek, a családi miliőnek mekkora szerepe van abban, hogy te énekművész lettél?

– Szerintem meghatározó. Édesapám, a tragikus balesetben meghalt Farkas István énektanár, kórusvezető volt, édesanyám művészi hajlamokkal megáldott nyugdíjas rajztanár. Mindkét részről mindketten örököltünk géneket, a bátyám, Pista ügyes kezű rajzoló, tehetséges fafaragó, ragyogóan improvizál zongorán, kis koromban én is rajzoltam, de hogy az legyen a hivatásom fel sem merült bennem. Művészi közegben nőttem fel, ez és kapott hajlamaim meghatározták későbbi életemet.

– A műsor befejeztével sok ismerőssel, egykori tanároddal beszélgettél, s láthatóan örültetek egymásnak. Mennyire kötődsz még a városhoz?

Szekeres József az orgonánál

– Érzelmileg erősen, hiszen itt nőttem fel, nagyon sok élmény köt ide, nagyon sok ismerősöm van, akikkel szívesen találkozom. Pontosabban találkoznék, mert a gyakorlatban ez a kötődés nem igazán érvényesül. Havonta járok haza, de jóformán csak jövök és megyek, a családra is nagyon kevés időm van, így ismerőssel alig-alig találkozom. Sajnos, elfoglaltságom többet nem enged.

– Ez nagyon is érthető. Többféle minőségben járod a világot: énekesként Európa számtalan országában, városában, a Távol-Keleten lépsz fel, több helyen tanítottál külföldön, konferenciákon veszel részt, többek között az Egyesült Államokban képviselted Magyarországot. Hogy lehet mindezt egyeztetni fő állásoddal, az egyetemi tanársággal? Hogy tolerálja ezt munkahelyed, a Savaria Egyetem?

A Sanctonicolaum Kórus. Vezényel Csikiné Lukszics Ágnes

– Szerencsére mindenben támogat. Szombathelyen kezdtem el tanítani, s az állásomat akkor sem adtam fel, amikor például két évig Dél-Koreában vendégtanárkodtam. Az egyetem olyan, mintha a családom lenne, mindig visszavár, mindenben támogatja művészi és tudományos munkámat.

– Maradjunk Dél-Koreánál egy kicsit. Komolyan érdekel. hogy lesz valaki két évre ott vendégprofesszor.

– Igazából nem is tudom, nem konkrétan megfogható a dolog. Szombathelyen rendszeresen énekeltem,az ottani szimfonikus zenekarnak állandó szólistája voltam, sok mindenkivel dolgoztam együtt. Egyszer Szokolay Balázs zongoraművész szólt, hogy van egy ilyen lehetőség, és én örömmel éltem vele.

– Van egy másik dolog, ami izgatja a fantáziámat. Az előbb volt róla szó, hogy Európa országaiban, és a Távol-Keleten is fellépsz. De arról nem, hogy tizennégy éve minden esztendőben turnézol Kínában, csaknem minden nagyvárosban megfordultál már. Ez nem hiszem, hogy szokványosnak nevezhető. Hogy alakult ez így?

A Kodály Zoltán AMI vonószenekarát Mesterné  Vadas Zsuzsa vezényelte.

– Ez sem magyarázható egy bizonyos okkal. Annak idején egyszer a körülmények szerencsés alakulásának jóvoltából kijutottam, s úgy tűnik, akkori fellépésem jól sikerült, megtetszettem a kínaiaknak, s azóta minden évben meghívnak. Az osztrák alapítású Johann Strauss zenekarral járok ki állandó jelleggel, s elmondhatom, az első alkalom óta mindig sikereink vannak.

– Éneket oktatsz  az egyetemen, magánének kurzusaid vannak, továbbképzéseket tartasz. Vannak-e ismert tanítványaid?

Farkas Erzsébet áriát ad elő

– Sok tanítványom került a pályára. Énekelnek  a győri színházban, Sopronban, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban énekmesterként tanítottam a  színészeket,  Talán aktuálisan  most Foki Veronika neve csenghet ismerősen a Madáchból, aki a felújított Macskákban is énekel és a nagy sikerű Nyomorultak musicalben Cosette szerepét játssza.   Volt növendékeim közül sokan szerepelnek sikeresen itthon és külföldön, többen  szólistaként, nagy hírű hivatásos kórusok tagjaként dolgoznak szerte a világban.

– Ha emlékezetem nem csal, itt, Miklóson először léptél fel szólistaként. Miért?

– Leginkább azért, mert eddig nem hívtak. Ha ez korábban és többször megtörtént volna, korábban és többször jövök. Most hívtak, és nagyon szívesen jöttem szülővárosomba. Bevallom, nagyon izgultam a volt tanáraim, az ismerősök miatt, de nagyszerűen éreztem magam. A templom akusztikája csodálatos, a közönség lelkes és hálás volt. Remek volt a műsor felépítése s a többi közreműködő teljesítménye is. Őszintén nagyon örülök, hogy ilyen komoly zenei élet van Törökszentmiklóson. Nem a kötelező udvariasság mondatja velem, de kevés ekkora nagyságú város van az országban, ahol ilyen minőségű zenei munkát és teljesítményt tudnak felmutatni.

 Első kézből tudom, mekkora energiát. mennyi időt, micsoda lelkesedést igényel egy ilyen zenekar, ilyen kórus létrehozása, felépítése és egy olyan színvonal elérése, amit ez a zenekar és ez a kórus elért. Nagyon örültem, hogy részese lehettem ennek az estének.

– Akkor ezután gyakrabban találkozunk?

– Remélem. Ha hívnak, Magyarországon vagyok, és nincs az adott időben korábbi lekötöttségem, szívesen jövök máskor is.

– Akkor a mihamarabbi viszontlátásra. Köszönöm a beszélgetést.

/Az est fotóit készítette: Oláh Zoltán/

Pásztor

Megosztás