„Előbb-utóbb mindannyian sorra kerülnek”

Az örökké mosolygó Kovács Klaudia

Szó szerint a fentieket mondta a beszélgetés folyamán Kovács Klaudia, a Befogad-lak Törökszentmiklósi Állatvédő Alapítvány vezetője, aminek alapját a múlt hét szombatjára meghirdetett Örökbefogadó Nap szolgáltatta. Amúgy nem először járok itt, most is a szokásos hangos kép fogad: csak pillanatokra csituló ugatókórus, a mint mindig, most is mosolygó Klaudia,  valamint az állandóan tevékenykedő Bognár Attila.

Aludtak rá egyet, aztán elvitték Coop Katikát

– Miért van egyáltalán szükség örökbefogadó napra? Aki kutyát akar, jön és viszi. Nem?- tettem fel a kérdést.

– Így utólag, a tények ismeretében lehet, hogy jogos a kérdés – meditál Klaudia. –De előre ezt nem tudhattuk. A múltkori alkalmon felbuzdulva, amikor több lakónk is gazdára talált, úgy gondoltuk,még a hideg beköszönte előtt megrendezzük a második örökbefogadó napot. Muszáj mindent megpróbálnunk, mert ha gazdára találnak védenceink, helyek szabadulnak fel, s várólistás utcai, veszélybe került kutyák kaphatnak új esélyt. Kitehetjük a telt ház táblát, látod, az udvar is tele van ólakkal, kikötött jószágokkal. Nem is tudom, ha ideiglenes befogadók nem segítenének rajtunk, mi lenne velünk. 2014 tavaszán ide költözésünk után még 20-25 gondozottunk volt, most 125 van. Folyamatosan építettük a kenneleket, de már nincs hová, nincs helyünk.

– A múltkor említetted, hogy szeretnétek a közelben egy megfelelő tanyát venni.

– Persze. Szerettünk volna, és most is szeretnénk. De azt ingyen nem adják, belátható időn belül pedig nem lesz rá keretünk. De térjünk vissza az örökbefogadásra! Rendszeresen tesszük ki a Facebookra a gazdára váró kutyáink fotóit, rendszeresen hirdetjük őket. Választék van bőven; van felnőtt és kölyök, kan és szuka, kis-és nagytestű, ivaros és ivartalanított is. Legtöbbjük veszettség elleni oltással, chippel ellátva fogadható örökbe,. a kölykök kombinált oltással is el vannak látva.

A fegyelmezett, jól nevelt „iskolások”

– Szombaton mégsem voltak kapósak. Érdeklődőket láttam, de csak érdeklődtek.

– Sajnos, ez igaz. De vasárnap reggel visszajött az előző nap érdeklődő házaspár, s Coop Katikánk gazdis lett. S azon a héten korábban már egy-két kutyusunk új családra talált. Tehát a szombati nap nem volt nyerő, szebbnél szebb kutyáink hiába vártak, de én hiszem, de én hiszem, hogy előbb-utóbb mindannyian sorra kerülnek. –

Barátkozunk? Barátkozunk?

A nap mégis eredményesnek bizonyult, mert a volt Vegytek előtti füves területen a szolnoki Czimre Kutyaiskola bemutatója nagyon jól sikerült, Klaudia szavaival élve a két és négylábú fellépők is igen ügyesek voltak. A bemutató mindenki számára nyilvános volt, és az „iskolások” szép számú közönség előtt bizonyították tanulékonyságukat, fegyelmezettségüket. Az érdeklődők ízelítőt kaptak a nagytestű őrző-védők hatékonyságából, s nem kevés derültség közepette a kézitáskába beleférő méretű öleb harciasságából is.

A helyszűkén kívül más probléma – legalább is komoly – szerencsére nincs. Kisebb-nagyobb összegek rendszeresen érkeznek az alapítvány számlájára, a helyi cégek, vállalkozók anyagi segítséget nyújtanak, élelmiszerrel, építőanyaggal segítik a telep munkáját. Besegít a Noé Állatotthon Alapítvány is. Igen sikeresek a Spar üzleteinél lebonyolított élelmiszergyűjtő akciók is. Egyre több új arc tűnik fel telephelyen, szaporodik a fiatal önkéntesek száma, akik minden munkából szívesen kiveszik a részüket.

 – Az elmúlt hetünk jó zsúfolt és szerencsés is volt – zárja Klaudia a beszélgetést. – Új kutyusok kerültek be, egy-két régi gazdára talált, adományokat kaptunk. Külön köszönet a Bercsényi Gimnáziumnak, amely száraztápot, konzervet gyűjtött árváinknak. A segítőkészségről még annyit, hogy vasárnap reggel egy kis gondba kerültünk. Elfogyott a kenyerünk, s bár délután jött, addig nem tudtunk etetni. A Facebookra feltettem, hogy kellene kenyér, akinek van, hozzon, félóra sem telet el, már jött a jelzés, mindjárt indulok 4-5 kiloval. Később hoztak többet is.

Ezek után lehet csodálkozni az állandó mosolyon?

Pásztor

Megosztás