Egy szekéren!

Többször nekiültem, hogy az önkormányzati választással kapcsolatos gondolataimat papírra vessem, de ez eddig még egyszer sem sikerült. Olyan szinten kavarogtak a fejemben a gondolatok, ami lehetetlenné tette egy épkézláb írás megszületését. Először egy köszönetnyilvánítás megfogalmazását láttam időszerűnek, de  ezt kevésnek ítéltem, mert úgy gondoltam, akik ismernek, ennél biztosan többet várnának tőlem. Aztán egy eredményelemzés elkészítését véltem indokoltnak, azonban rájöttem, hogy ahhoz meg túlságosan közeliek a választási történések, érzelemmentesen, tiszta fejjel ezt ma még nem tudnám megcsinálni. Maradt ezek után a blog, amely eléggé szabad műfaj ahhoz, hogy lehetőséget adjon a gőz kieresztésére, néhány gondolatom kényszerítő erejű kimondására. Előre is elnézést kérek mindenkitől, amiért ez most nem sikerült úgy, ahogyan szeretném, ahogyan tőlem ezt megszokták.

Akkor, amikor egy ellenzéki tömörülést hoztunk létre, kettős célt tűztünk magunk elé. Egyrészt szerettük volna a várost megszabadítani az akkori vezetésétől, másrészt a változás egyik választható alternatívájaként akartunk megjelenni a választópolgárok előtt. Az első céllal a választók azonosulni tudtak, másodikkal azonban nem, mert a lehetséges másik alternatíva (a Jobbik) volt számukra a szimpatikusabb. A választást követően sokáig azt gondoltam, vereséget szenvedtünk, vesztettünk. E logika mentén kereshettem volna a kampányban elkövetett hibákat, felelősöket és még ki tudja milyen okokat, hiszen gyakorlatilag, mivel  másokat hirdettek ki nyertesnek,  mi valóban veszítettünk. Azonban, ha a választás általánosabb lényegét nézem, azt, hogy nem egy szervezetnek kell a választáson nyerni, hanem magának a településnek, a közösségnek, jelesül Törökszentmiklósnak, némileg árnyaltabb a kép. Mi úgy láttuk, a város nyerhetett volna velünk, a választók viszont többségükben úgy látták, hogy egy másik programmal, egy másik csapattal nyerhetnek. Az idő fogja minősíteni ezt a döntést!

Valamennyiünk érdekében azt kívánom, a jövő jónak minősíthesse majd ezt a választást, ne kerüljünk bajba miatta! Magam demokrata vagyok, meghajlok a többség döntése előtt. Minden javaslatot, mint eddig is, mindig is pozitívan fogadok, ha azt látom, azt érzem, hogy a város érdekeit szolgálja. Optimistaként pedig bizalommal vagyok mások iránt, amíg ellenkezőjéről nem tesznek tanúbizonyságot.
Nem kevesen segítették munkánkat/munkámat a kampány során, nem kevesen szorítottak a változtatás kiharcolásáért. Sokan ránk/rám is szavaztak és sokan kedvelték azt a várost, ami a programunkból kirajzolódott előttük. Köszönet ezért nekik.

Akik velünk/mellettünk voltak, azokat nem feledjük a későbbiekben sem, a programunk továbbra is él, küzdünk minden elemének a megvalósulásáért ezután is. Az elmúlt pár hónap sok új, eddig számomra ismeretlen emberrel hozott össze. Megtapasztaltam, hogy közös célok érdekében képesek vagyunk félretenni nézetkülönbségeinket, képesek vagyunk egymást segítve dolgozni, egymás örömének örülni, képesek vagyunk minden különbözőségünk ellenére együtt élni! A jövő egyik legnagyobb kihívása polgártársaink sokaságát eljuttatni ehhez a felismeréshez! Valamennyien egy szekéren utazunk, ezt a „szekeret” Törökszentmiklósnak hívják!

„Az igazság az, hogy meg lehet érteni a várost. Megismerheted, szeretheted vagy akár utálhatod is. Hibáztathatod, vagy megsértődhetsz rá, úgysem változik meg ettől semmi. Végül is te is csak egy vagy a lakói közül.” Brenna Yovanoff (amerikai írónő)

Serfőző István

Megosztás