Egy nyugdíjas válasza Orbán Viktornak

Tisztelt Honfitársam!

Ön is ezzel kezdte levelét, így azt hiszem, ez elég jó megszólítás Önnek is. Már csak azért is, mert én mélyen szégyellem, hogy Ön a hazám miniszterelnöke. Ezért is nem is szólítom így.

Nem tudom egyébként, hogy milyen  alapon vette a bátorságot, hogy név és cím szerint írjon nekem, mert tudomásom szerint szigorú törvények, szabályok alapján lehet csak kiadni egy állampolgár adatait, elérhetőségét. Ön ezeket a törvényeket,  a szabályokat nemes egyszerűséggel semmibe vette. Mérges is vagyok nem kicsit! Nem vagyok én bűnöző, hogy lekéresse az adataimat !

Azt miből gondolja, hogy nem követem, követjük nyomon mi is történik kis Hazánkban? Bár sikeresen megakadályozták, hogy láthassuk mi folyik a Parlamentben – pedig látja az érdekelt, sokat segített 4 évenként a szavazásban -, amíg lehetett, figyeltem, hogy az a képviselő, aki az én és a környezetem érdekeit kellett volna, hogy képviselje, éppen mit csinál – gyakran volt, hogy éppen aludt, vagy be sem ment a munkahelyére. Próbáltam volna én ezt megtenni anno, mikor dolgoztam. Úgy rúgtak volna ki fegyelmivel mint a huzat.  

De térjünk vissza a levelére, ha már írt. Tudja, a nyugdíjas nem hülye, úgy általában simán érti mi is történik körülötte. Ha esetleg mégse, akkor tájékozódik. Na, nem csak az Önök által megvásárolt médiákból – időm van, így bizony nézem ám a többi médiát is nem csak a királyikat -. S döbbenettel nézem  a milliárdokért zajló sorosozást.  Ön és kormánya engem szándékosan be akar csapni! Ijesztgetne, idegesítene, ha hagynám.

Egy szó sem igaz abból, hogy Soros György lebontaná a kerítést, betelepítene ide afrikai és Közel-Keleti migránsokat.  Viszont nagyon haragszom  ismeretlenül is Soros Györgyre, tudja, mert pénzt adott maguknak ahhoz, hogy tanuljanak. Nem kérte vissza, holott méltatlanná váltak arra támogatásra, amit kaptak  a diplomájuk megszerzéséhez. 

Ne akarjon se engem, se az országot képviselni. Szégyent hoz ránk, magyarokra. Néztem a hátizsákos utazását. Miért nem szólt, hogy nem telik bőröndre? Kiürítettem volna az enyémet. Tudja, abban van összekészítve a motyóm, ha kórházba vinnének. Az én koromban ez már sajnos így természetes. Esküszöm, kirámoltam volna belőle, és kölcsönadom. Az legalább rendesen néz ki. Bár lehet, bántom feleslegesen , mert a sportpályáról ugrott fel a vonatra és utazott ki Bécsbe. Ha viszont nem így volt, akkor csomagolhatott volna a felesége valami tisztességes szütyőbe.

Tudja Kádár János is sokat utazott vonaton, de sohasem tette közszemlére miben is van a motyója. Nem is voltunk rá kíváncsiak. Viszont arra, miről tárgyalt és hol, kivel, arra igen. Aztán jöttek sorba az új államfők, miniszterelnökök, utaztak ide-oda, ahova éppen kellett. Önön kívül senki sem poénkodott az utazásaival. Nem mentek hátizsákosan.  Jól öltözötten, kulturáltan képviselték Hazánkat a világban. Nem gyűrött öltönyben és főleg nem zsebre dugott kézzel! Adtak a megjelenésükre, megtisztelték vendéglátójukat. 

Sohasem kellett hírek nélkül maradnunk az elmúlt évtizedekben. Ma az a divat, hogy Ön nem hajlandó válaszolni az újságírók kérdéseire. Tudja, miért dolgoznak az újságírók? Elmondom. Azért, hogy felvilágosításokat szerezzenek, és azokat megosszák velünk, „pór néppel”.

Már többször írtam, nincs itt háború, hála Istennek, mi magyarok nem harcolunk senkivel. Önnek is le kéne állnia erről a szélmalomharcról. Bele fog fáradni fiam!  És hagy nyugtassam  meg, Magyarország magyar marad! Senki nem akarja átnevezni.  Viszont ha kis Hazánkért harcolni kell, ez a nép egyként fogja megvédeni. Mint ahogy azt történelmünk folyamán mindig is tettük.  Mi nem szoktunk megfutamodni.   Tehát nyugodjon meg, Magyarországért majd kiállunk mi, állampolgárok, mert Ön és kormánya csak veszélyt hoz Ránk. 

Azt a rengeteg pénzt, amit elherdálnak hülyeségekre, emberek rémisztgetésére, levelezésre, jobb lett volna szegényekre, egészségügyre, bérekre, nyugdíjakra és nem utolsósorban munkahelyek teremtésére fordítani. Nem elherdálni üres stadionokra, külföldi sportlétesítményekre, külföldi óvodák, bölcsődék építésére. Nem megvásárolni a határon túl élő magyarok szavazatát horrorisztikus nyugdíjakkal. Nekünk, akik itt dolgoztunk és adóztunk, a töredéke a nyugdíjunk annak az összegnek, amit külföldre juttatnak egy olyan szerződés értelmében,  ami jogilag már nem is létezhetne. Hiszen nincs Szovjetunió! Nem vették még észre? Ideje lenne.                                                                                                        

Képzelje, itthon is kellenének modern óvodák, bölcsődék, hogy a kismamák vissza tudjanak menni dolgozni, hogy fejlődhessen az ország, javulhasson a XXI. századi szintnek megfelelően minden. Ne legyen falu és város között akkora különbség, hogy  falvaink megmaradjanak, ne haljanak ki, mert most elmenekül onnan, aki még képes rá. Ne kelljen bezárni kis üzleteket falun – nem minden falu Felcsút ugye -.

Legyen elég már a nagyzolásból, lopásokból,  és akkor telik majd  tisztességes nyugdíjra tisztességes bérekre és senki sem akarja majd kis Hazánkat elhagyni és megélhetési menekült lenni. 

Ne egy 86 éves öreg emberrel rémisztgessen egy országot, nem Soros György itt a veszély. Ha azt hiszi, ő képes lenne lebontani a határzárat, és betelepíteni ide milliókat, akkor Ön egy másik világban él. Nem képes, de nem is akarja.

Az utolsó mondatával viszont nagyon egyetértek! “Itt az idő. Álljunk ki Magyarországért!” Igaza van! Nekünk, normálisan gondolkozó állampolgároknak a felelőssége, hogy áprilisban milyen jövőre szavazunk! Én nem akarok több ilyen levelet kapni sem Öntől, sem a majd  következő miniszterelnöktől. Nem akarom, hogy ijesztgessenek, hazudjanak nekem, és Hazám lakosságának! Nyugalomban szeretném leélni itt a még hátralevő életemet, hogy majd, ha eljön az ideje itt is nyugodhassak békében .

Önnek erre nem sok esélye lesz, mert egyszer eljön majd a számonkérés ideje!

Emlékezzen egy idős asszony szavaira!

                                                                 Rosta Ágnes

Magyarország 2018. február 

Szemtől szembe           

Megosztás