Egy nyugdíjas évértékelője

Kezdjük 2017 elejével! Hosszan és mélyen megalázó viták után kaptunk 1,6 % nyugdíjemelést, ami már a MNB hivatalos adatai szerint is márciusra elvesztette értékét.  Ekkor már 2,6 % inflációt mértek ők az év első 2 hónapjában.  Kaptunk ÁFA csökkentéseket, ezeket viszont nem érzékeltük, csak maximum pár hétig. Utána meredeken emelkedtek az élelmiszer árak, előbb csak vissza az eredetiekre, majd azokon messze túlmutatóan – lásd tojás ára -az egek beszökött. Nem lett minimál nyugdíj emelés sem, amit köszönhetünk ugye Varga Mihálynak és Matolcsy Györgynek. Így sok rászoruló nyugdíjastól sikeresen elvették a közgyógyellátás lehetőségét is. Viszont kaptunk hatalmas gyógyszerár emelést,  a gyógyászati segédeszközök támogatásának jelentős részét megvonták tőlünk.

Hatalmas iramba nőtt viszont az elszegényedés, ezt nem tudom, kinek kell megköszönni. Folytatódott a félelemkeltés, riogatás, egymás ellen uszítás. Óriás plakátokon nézhettük Sorost mint a fő mumust,  akinek ezúton is “hálás szívvel „ köszönöm, hogy kitaníttatta kormányunk tagjait anno. Mi szívjuk ennek áldásos következményeit.  Amit tanultak, azt saját és barátaik meggazdagodására fordították. Én nem értek a tőzsdéhez, a pénzvilág stiklijeihez és még nagyon sok mindenhez. Csak annyit érzek,  mi csúszunk a gödörbe – nem az útszélén hagynak minket hanem löknek  rajtunk  -, abba a gödörbe mely majd sírunk is lesz . De milyen? Mert temetésre ,na arra már nem telik majd. Ugrásszerűen   nőtt a halálozás, és már arra sem telik a családoknak, hogy szeretteiket becsülettel eltemessék. Hamvasztás után hazakerülnek egy polcra.                                                     

Kaptunk rengeteg plakátot! Rémisztőt és sok pénzért.  Igazságtartalmára most nem térek ki, mert az köztudott már. Komoly harcai voltak és vannak a kormánynak Brüsszellel, azzal a Brüsszellel,  akitől kapjuk az EU-s támogatásokat.   Kérdezem, miért kell velük harcolni? Nem adnak eleget? Kap az ország rengeteg uniós támogatást, csak kérem szépen az valahol rossz kasszába landol.                                     

Épülünk szépülünk. Bizony ám! Olyan csodás stadionok épülnek országszerte, hogy a lakosság nem is mer bemenni. Kívülről nézi. Bent ugyanis nincs mit nézni.                              

Viszont lassan a letérkövezett ország leszünk fák nélkül.   Ezzel szemben van, ami nem épül és nem szépül. Se szuper, se átlagos kórház  nem épül, csak ígéret van rá. A beteg pedig csak vár. Ha nagyon siet, akkor viszont meghal. Mert nincs annyi orvos, ápoló, akik ennyi beteg ember ellátására képesek lennének.   Igaz gyógyszer és oltás sincs elegendő.

Épül viszont a Vár és jó pár focipálya, egy-két út, vannak közöttük érdekesek is. Képzeljék, szakaszosan épülnek. Ámulva néztem, hogy Józsi bácsi telkéig kiépült , majd hosszú szünet, aztán pár száz méterrel később folytatódott.  Magyar találmány.

 De nézzük tovább! Év közben már odáig jutottunk, hogy elismerték, nőtt az infláció, elveszítette a nyugdíj az értékét. Gyorsan kaptunk ígéretet, emelik év közben. Jött a november. Megelőzte megint egy kis megalázó vita, mennyi is jár. Kevesebb, mint amit ígértek és amennyi járt volna. Kaptunk 0,8 %-ot,  majd ez kiegészítették kis nyugdíj prémiummal. Örülni kellett volna, na igen, csak éppen nem kaptál annyit,  amiért vásárolhattál volna mondjuk egy háztartási gépet. Mert éppen arra lett volna szükséged. Nyugdíjas hitelt nem kap 70 év felett.  De kaptunk megint Bözsit megnehezítve a kis településeken élőknek a beváltását. Sok idős embert le is nyúltak a jó lelkű felvásárlók. Mert ez is már üzlet lett. 

Na és kaptunk sok levelet. Ezzel ki is törölhettük volna, ha nem mélynyomású és nem kemény papírból van. Mert kérem, amibe ez került,  azért már jó minőségű WC papírt is küldhettek volna. Annak lett volna értelme, mert annak is felment ám az ára. Igaz kevesebbet használunk, mert akinek ételre sem jut,annak ugye ebből is kevesebb a szükséglete. 

Most újra harcban állunk, csak nem azokkal akikkel kellene.  Az ENSZ is ellenség lett! Viszont az ukrán nyugdíjas,  ha a kormányra szavaz, akkor kap 300 ezer forintos nyugdíjat úgy, hogy egy napot sem dolgozott ebben  az országban. Mi már annyira sem vagyunk fontosak, hogy ígérjenek nekünk. Igaz hamis ígéretekre nem is tartunk igényt!                                                                                                                             

Békességre és szeretetre vágyik a még élő nyugdíjas! Vajon ki veszi észre?  Ki vagy kik tesznek értünk is valamit?                                                                                                   

Mert mi már tettünk értettek kedves Honfitársaim! Felépítettük ezt a kicsi,  lerombolt országot ! Tudást adtunk a kezetekbe!                                                                 

Ne romboljátok újra le, ne hagyjátok elveszni értékeinket, ne engedjétek elrabolni, amink még van!  Építsétek, szépítsétek! S gondoljatok közbe ránk is,  idősekre!

Rosta Ágnes

Szemtől szembe

Megosztás