Csigacsinálás jó hangulatban

A bal oldali képen balra Fülöp Ferencné, szemben Sántha Lajos, a jobb oldalin szemben Kubicsek Edina

Az első (nyújtás, vágás) és utolsó (szárítás) munkafázis

Csigahalmocskák itt, csigahalmocskák ott, csigahalmocskák mindenütt az asztalon. /Hogy el ne tévedjünk, tisztázzuk gyorsan, nem például éti csigáról, hanem csigatésztáról van szó./ Összesen mintegy tíz kupac, most ennyien „neveztek be” ugyanis a Kézműves Örökség Egyesület által szervezett vasárnapi maratoni csigakészítésre, amely a kiírás szerint délelőtt 10 órától délután 4 óráig tartott. Persze többen voltak itt, voltak kisegítők, voltak, akik csak a jó társaság kedvéért jöttek ide, volt, aki a párját kísérte el. S máskor még többen, akár húsz-huszonöten is szoktak lenni – Székesfehérvárról is érkeznek esetenként -, de most az influenzajárvány erősen megtizedelte a sorokat.

Mivel a felhívásból nem derült ki, először két kérdés kellett tisztázni: – Versenyről vagy valami másról van szó? A 10-től 16 óráig időtartam azt jelenti, a benevezőknek ennyi ideig kell gyúrnia, birkóznia a masszával? – A választ Fülöp Ferencnétől, a legprofibb csigacsinálótól kaptuk meg.

– Szó sincs versenyről, ami most itt történik, az egy unaloműző s egyben hasznos tevékenység. Ilyenkor télen, amikor nincsenek foglalkozások, más okosat nem lehet tenni, a magunk szórakoztatásunkra összeülünk, és sodorjuk a csigát. Saját berkeinkben évek óta szervezzük ezt a programot, a legutóbbi Óbalai Napokon számottevő kívülálló érdeklődőnk is akadt.
Ennek egyenes következménye lett, hogy miután a közelmúltban lett saját helyünk, HÁ- ZUNK /www.serfozoistvan.hu/szemtolszembe/ket-kiallitasnyito-egy-napon/, úgy gondoltuk, nyitunk a külvilág felé, másoknak is lehetőséget adunk ennek a lassan feledésbe merülő „tudománynak” a megismerésére. Ez az első nyilvános, meghirdetett rendezvényünk.

– Úgy tűnik, első alkalommal nem túlságosan nagy az érdeklődés.

– Sajnos nem, pedig éppen az óbalai kíváncsiskodók számából kiindulva, többre számítottunk. Úgy tűnik, az igények és lehetőségek nem találkoztak. Az ilyesminek ilyenkor van az időszaka, mégis többen mondták, tegyük ezt inkább nyárra, akkor jobban ráérnek. A gond csak az, hogy akkor meg mi nem érünk rá, hiszen rengeteg évszaknak megfelelő feladatunk, lekötöttségünk van. Így aztán most is magunknak csináljuk, magunkat szórakoztatjuk. Jobb lenne, ha nem így lenne, de így is jó.

– Mi a csigakészítés menetrendje?

Összpontosított, szinte átszellemült figyelem

– Első lépésként én meggyúrom a tésztát, aztán két fiú nyújtja, vágja, kezünk alá hozza, az ügyes kezűek pedig csavarják a csigát. Az egyik fiú a párom, aki kerékgyártó-bognár, s akinek ujja bánta a mesterséget. Először azt mondta, nem jön, mert a keze miatt csigázni úgysem tud, haszontalannak érezné magát, unatkozna. Erre megtanítottam géppel nyújtani, s azóta bennünket ellátóként ő is megtalálta a helyét,jól érzi magát a társaságban.

– A későbbiekben sem terveznek versenyt? Ma már mindenből azt csinálnak, nem is kevés sikerrel.

– Nem. Mi a hagyományőrzést tartjuk fontosnak, és azt, hogy együtt legyünk, ne otthon lógassuk a lábunkat, unatkozzunk egyénenként. Ez egy jó társaság, jó a hangulat, jól érezzük magunkat egymás között. Délután négyig itt vagyunk, dolgozgatunk, beszélgetünk, s közben közösen elfogyasztunk egy paprikás krumplis ebédet is. –

A résztvevők között férfiak is voltak, ami a foglalatosságot tekintve nemigen mondható szokványosnak. Egyikük, Sántha Lajos nem talált ebben semmi furcsát:

– Én annak idején, gyerekkoromban drága nagymamámtól tanultam el a csigacsinálás fortélyát. Akkor ez általános, rendszeres tevékenység volt, és én szívesen végeztem. Aztán felnőtt férfiként természetesen akadt más elfoglaltságom is, ez hosszú időre kimaradt az életemből. Éppen ezért nagyon örültem, amikor az egyesületben lehetővé vált elővenni a 40-50 éve tanultakat, s ráadásul ilyen jó társaságban. Nem beszélve arról, hogy hasznunk is van a dologból. Alföldi parasztgyerekek vagyunk, szeretjük a csigalevest, s így, kellemes körülmények között előállítjuk az alapanyagot is. –

Akadtak a csapatban fiatalok is. Az általános iskolás korú Kubicsek Edina, édesanyjával régóta aktív résztvevője az összejöveteleknek. A többiek mondták, de magam is meggyőződhettem, nagyon ügyes, szinte oda sem figyelve dolgozik. Szószátyárnak viszont nem bizonyult, mindössze annyit sikerült belőle kicsikarni, szereti a csigacsinálást, és jól érzi magát a közösségben.

A jobb oldali képen -nagypapától az unokáig- egy teljes család

Magam is így voltam ezzel, s csak két óra elteltével kaptam észbe, hogy már régen máshol kellene lennem. De nem bántam meg.

Pásztor

Megosztás