Csendes gyilkos, amely mellett teljes életet lehet élni

A csendes gyilkos a cukorbetegség, aki pedig a fentieket mondja, Búzás Sándorné Jusztika. Ebben a kérdésben pedig nála autentikusabbak kevesen lehetnek, egyrészt, mert maga is több mint húsz éve  „szenved” ebben a betegségben, másrészt megalakulása pillanatától, tizenöt éve a Törökszentmiklósi Cukorbetegekért Egyesület elnöke.

– Azért mondom, hogy csendes gyilkos – kezdi a sommásan megfogalmazott kijelentés kifejtését az elnök asszony – , mert valóban csendes és valóban gyilkolni is képes, HA HAGYJUK. Ha viszont nem, meg lehet szelídíteni, együtt lehet élni vele, sőt valóban teljes életet lehet élni mellette. Ezért tettem idézőjelbe, hogy szenvedek tőle, mert egyáltalán nem szenvedek, ha betartom a szabályokat, különösebb gondot nem okoz.

És másnak sem, senkinek, ha idejében felfedezik a betegséget, és megfelelően kezelik. Tény, ha nem fedezik fel, vagy nem törődnek vele, akkor  előbb-utóbb nagy baj, tragédia lehet belőle. Nagyon alattomos, veszélyes kór ez, a magas vércukorszintet észre sem lehet venni, sokszor csak véletlenül derül ki, viszont visszafordíthatatlan szövődményekkel jár. Tíz-tizenöt évvel lerövidítheti a várható élettartamot. súlyos szív-és érrendszeri problémák léphetnek fel miatta, a felgyorsult érelmeszesedés pedig lábamputációhoz, látászavarhoz, vaksághoz vezethet.

– Hallgatni is rossz.

– Hát akkor átélni!? De szerencsére ez nem törvényszerű. Felfedezése egyszerű, csupán egy mérés kell hozzá,  a felismerés után pedig el kell fogadni a már bekövetkezett eseményt, meg kell tanulni a betegséggel élni, mindent meg kell tenni, hogy kezelhető, jól beállított  vércukorértékeket érjünk el. El kell fogadni táplálkozási szokásaink elkerülhetetlen megváltoztatását, a szükséges diéta betartását – itt fontos megjegyezni, hogy a diéta a mértéktartásra vonatkozik, mert egyébként szinte mindent lehet enni -, és ha eddig ilyen nem volt, be kell iktatni életünkbe a rendszeres testmozgást. A diabéteszes (cukorbeteg) maga tehet legtöbbet betegsége kezelhetőségéért, s ha a szükségeseket megteszi, különösebb gond nem lehet. Csak egyetlen példa: Erős Antónia, a közismert és kedvelt tv-s bemondónő köztudottan cukorbeteg. Látszik rajta?

– Gondolom, mindezt nem tudtad még, mikor kiderült, hogy cukros vagy-

– Egyáltalán nem. És ezután is még egy jó darabig csupán egy átlagos cukorbeteg ismereteivel rendelkeztem a betegségről. Aztán viszonylag rövid időn belül találkoztam olyan sorstársammal, aki elveszítette a látását, olyannal, aki a kór miatt amputált lábbal tolókocsiba kényszerült. Ezek a találkozások olyan sokkoló hatással voltak rám, hogy úgy éreztem, valamit tennem kell a cukorbetegekért, a hasonló tragédiák elkerüléséért. S mivel azt is tudtam, ehhez egyedül kevés vagyok, először egy klubot, majd egy egyesületet alapítottam.

S hogy a segítés hatékony legyen, ettől kezdve mindent megtettem, megtettünk ismereteink bővítéséért, a minél nagyobb képzettség megszerzéséért. Csak a legfontosabbakat mondom: A szakkönyvek olvasásán túl, évekig részt vettünk a MACOSZ (Magyar Cukorbetegek Országos Szövetsége) által szervezett országos oktató programokon, az országos cukorbeteg találkozókon, s ezeket 2006-ban és 2008-ban mi magunk szerveztük. Mindkét alkalommal 7-800 an érkeztek ide Miklósra az ország minden részéből, még külföldről is jöttek érdeklődők. Az ország huszonegy városában vettük fel a kapcsolatot hozzánk hasonló egyesületekkel, s jutottunk el hozzájuk tapasztalatcserére.

– Tudom, hogy tevékenységetek messze túlterjed az egyesület keretein. Miként, hogyan tudtok azoknak segíteni, akik nem tagjai az egyesületnek?

– Foglalkozásaink, rendezvényeink nyitottak, bárki látogathatja őket. Óvodákba, iskolákba megyünk el, ahol tájékoztatjuk a szülőket, beszélgetünk a betegségről, prospektusmásolatokkal látjuk el őket. Megalakulásunk óta minden évben megszervezzük a városi Életmód Napot, amelyekre szakelőadókat hívunk, , amelyeken bemutatókat, szűrővizsgálatokat tartunk, kiállításokat rendezünk. Sokszor ezeken az ingyenes szűrővizsgálatokon derül ki, hogy valakinek egészségügyi gondja van, szakorvoshoz kell mennie.

De az Életmód Napon túl minden városi rendezvényen ott vagyunk, végezzük a szűréseket, tanácsokkal segítjük az azokat igénylőket. Számomra még a piacnap is megfelelő fóruma a segítségadásnak. Lépten-nyomon megállítanak, tanácsot kérnek tőlem, A helyi rádióban hetente volt, van műsorom, amelyben a hallgatókkal megosztom személyes tapasztalataimat. Receptkönyvet adtunk ki, amelyben sorstársaink által beküldött recepteket jelentettünk meg 1000 példányban. A második kiadást újabb receptekkel, táplálkozási tanácsokkal egészítettük ki. Akkora volt iránta az érdeklődés, hogy már két utánnyomást kellett megrendelnünk.

– Miből működtök? Honnan teremtitek meg minderre az anyagi hátteret?

– Az SZJA és az ipari adó 1 százalékából, minden évben kapunk az önkormányzattól támogatást, a tagdíjakból, s hellyel-közzel kapunk adományokat is. Ezek mellett váltakozó sikerrel folyamatosan pályázunk. Váltakozó sikerrel, mert például az idén már hét pályázatunkat utasították el, ill. nem jártak sikerrel. Máskor viszont szerencsésebbek vagyunk.  Annyi minden évben összejön, amivel fő programjainkat meg tudjuk valósítani.

– Tudom, az egyesületben senki nem kap, így az elnök sem tiszteletdíjat. Viszont az elnöki tisztség rengeteg munkával jár. Miért csinálod? Békés, nyugodt, nyugdíjas életet is élhetnél.

– Erre mit mondjak? Ez az életem, ha úgy tetszik, egy fajta megszállottságnak mondható. Az motivál állandóan, hogy tudjak segíteni azokon, akik rászorulnak, akik nem tudnak a betegségről annyit, mint én. Különösen erősít az a tudat, hogy nem egy esetben az én közreműködésemmel sikerült sorstársaimnak elkerülni egy-egy nagy bajt. Például sikerült rábeszélnem egy idős nénit, jöjjön el velem a szemészetre, ahol kiderült, hogy leválóban a retinája, amely bármelyik pillanatban leszakadhat, s akkor oda lehet a látása.

Más hasonló esetben egyik tagunkról kiderült, hogy az idejében történt vizsgálat egy súlyos vesebetegséget előzött meg, vagy a nőgyógyászaton szűrték ki két tagunkat, akiket gyorsan meg is műtöttek. Legközelebb érvizsgálatra megyünk, ki tudja, mit sikerül megelőznünk.

Amíg hasznosnak érzem ténykedésemet, s amíg szusszal bírom, csinálom.

– Legyen hozzá erőd, s a továbbiakhoz sok sikerélményt kívánok.

Pásztor

Megosztás