Cím nélkül

Az alábbiakat Hanni János nevű olvasónk írta, eredetileg a Végre kiderült, mi a baj az M4-essel című Népszabadságtól átvett cikkünkre reagálva. Bár stílusával, minden megállapításával nem feltétlenül (vagy csak részben) értünk egyet, írásában megfogalmazott gondolatai, indulatai sokak egyetértésével találkozhatnak. Ezért úgy gondoltuk, a nagyobb nyilvánosság kedvéért  változatlan formában, vágatlanul olvasói leveleink közé tesszük.

Politikusaink (vezetőink?) játszanak velünk!
A MI pénzünkkel. A MI életünkkel. A Mi jövőnkkel. Megtehetik, mert hagyjuk!
Még egy sem lett felelősségre vonva, elszámoltatva, börtönbe csukva.
Megtehetik, mert ebben az országban az emberek érdekes módon értelmezik a demokráciát.
Pedig a demokrácia több szereplős játék, két (sőt sok) élű fegyver. A demokrácia akkor működik jól, ha minden fél ismeri a jogait, kötelességeit, és él is azokkal (nem pedig visszaél)
Megtehetik, mert annyira ellustult szellemű Pató Pálokból áll a társadalom (3 hónapra kiterjedő visszamenőleges memóriával), hogy tudják elég egy kis újabb gumicsont (vagy egy újabb mézesmadzag), és minden más törlődik a fejekből, az önálló gondolkodás kikapcsol.
Ezzel a magyar társadalommal mindent megtehetnek, és meg is tesznek.
A legdühítőbb, hogy Ők ezt tudják, és élnek, sőt visszaélnek vele.
Az “átlagember” nem ért a politikához (bár nem is az a dolga hogy politizáljon).
Az “átlagember” elfelejtette, hogyan védje az érdekeit, és azt is, hogy azt neki kell csinálni, más -önzetlenül- nem biztos, hogy megteszi helyette.
Az “átlagemberből” kiveszett a tűz (talán a zsarátnok még itt-ott füstölög)
Az utóbbi években kifejezetten trenírozzák az embereket (főleg a fiatalabb korosztályt) arra, hogy nem kell az önálló gondolat, majd a TV-ben (médiafelületeken) megmondják mi a jó neked. Megmutatjuk, mi a divatos, menő, cool, cuki, stb…
Az a legmenőbb csávó, vagy csaj aki a leginkább tud azonosulni, hasonulni a médiákban sugárzottakkal.
Ne akarj semmit, ne akarj kitűnni a sorból, akkor nem lesz problémád.
Idomulj szépen a többi TV néző közé.
Megkapod a napi sorozatodat, show-dat, való(?) világodat, – élj abban, és nem tűnsz ki a többi közül.
Biorobotnak valami külföldi érdekeltségű gyárban pont jó leszel.
Minél ostobább vagy, annál jobb leszel a neked szánt feladatra.
Tapsikolj – milyen jó neked!
Az “átlagember” elfelejtette, hogy az amit tesz (vagy nem tesz), döntése (vagy nem döntése) nem csak a személyes életére hat ki, hanem az egész társadalomra, mindenki másra is, és utána újfent valami más úton visszahat rá.
Senki nem csinál semmit (tisztelet a kivételnek, annak a kevésnek, akik még óvják a parazsat)
(Páran itt okoskodunk, a face-en a “fotelforradalmárok” újabb generációja alakult ki)
Kényelmes, nem kell kilépni a komfortzónából.
Pedig sokan tudjuk mi “átlagemberek” is, hogy a tett halála az okoskodás. Okoskodni egyszerűbb.
Kérdés, mikor lesz elég?
Akár az egyik, akár a másik félnek?
Mi lesz az a momentum, amit már a sok fotelforradalmár “jó ez így, – csak ne kelljen csinálni semmit, majd innen jól megmondom” típusú átlagember is megelégel.
Tudjuk, hogy -egy jó élet a legnagyobb akadálya egy nagyszerű életnek-.
Vannak akik azt hiszik jól élnek (vannak akik nem csak hiszik, hanem élik).
A jelenlegi helyzetet a legjobban egy egyszerű kis történettel lehetne leírni:
“- Két farmer ül a tornácon és beszélgetnek. Az egyiknek a kutyája időnként felvonyít, és morog.
A másik farmer megkérdi a kutya gazdáját
– Áruld már el miért vonyít és morog a kutyád?
-A padlóból kiáll egy szög, és szúrja az oldalát.
-Ha szúrja a szög miért nem megy odébb?
– Annyira nem szúrja.”
A többség ragaszkodik a saját maga által így vagy úgy összekuporgatott, összekapart kis életéhez.
Úgy gondolják, nekik sok a vesztenivalójuk, meg kell becsülni, és védeni azt ami van, még ha egyre keservesebb, és egyre kevesebb is az.
Nem szabad kockáztatni, mert akkor az a kicsi is elveszhet, és jön a bizonytalan.
Van akiknek már minden mindegy.
Semmije sincs legfeljebb tartozása, és erre vagy meneküléssel reagál, vagy néma nihillel depresszióba zuhanva.
Mikor lesz az a pont amikor már nem lehet összébb húzni a nadrágszíjat?
Mi lesz az a szint, aminél már nincs lejjebb.
Mi lesz az, ami kiváltja a szarral teli zsák szakadását?
Mi lesz a szög, ami kiszúrja azt a zsákot?
Mi lesz utána?
Veszünk egy másik hasonló zsákot, és azt is elkezdjük teleszarni?
Előbb utóbb az is kireped, és a nyakunkba kapjuk az “áldást”.
Legyen az devizahitel nevű pénzügyi csalás, sikkasztás, hatalommal-hivatallal-hivatással való visszaélés, hazaárulás, vagy bármi más.
Szerencsére vannak az országban más alternatívák is a folytatásra.
A hivatalos média által sugallt verzióktól teljesen eltérő lehetőségek.
Vannak emberek, csoportok, akik saját érdeküket feláldozva, időt, anyagiakat nem sajnálva dolgoznak egy lehetséges jobb jövőért, mindannyiunk számára.
Ezen lehetőségek megismerése, mindenkinek a saját érdeke, és felelőssége.
Amennyiben mást akarsz elérni mint eddig, mást kell tenned, mint eddig.
Egy komolyan gondolkodó csapat új (de nem járatlan) utakra terelné az országot.

Megosztás