Cím nélkül

Közzétéve ekkor: 2015 május 27. 12:42

Az alábbiakat Hanni János nevű olvasónk írta, eredetileg a Végre kiderült, mi a baj az M4-essel című Népszabadságtól átvett cikkünkre reagálva. Bár stílusával, minden megállapításával nem feltétlenül (vagy csak részben) értünk egyet, írásában megfogalmazott gondolatai, indulatai sokak egyetértésével találkozhatnak. Ezért úgy gondoltuk, a nagyobb nyilvánosság kedvéért  változatlan formában, vágatlanul olvasói leveleink közé tesszük.

Politikusaink (vezetőink?) játszanak velünk!
A MI pénzünkkel. A MI életünkkel. A Mi jövőnkkel. Megtehetik, mert hagyjuk!
Még egy sem lett felelősségre vonva, elszámoltatva, börtönbe csukva.
Megtehetik, mert ebben az országban az emberek érdekes módon értelmezik a demokráciát.
Pedig a demokrácia több szereplős játék, két (sőt sok) élű fegyver. A demokrácia akkor működik jól, ha minden fél ismeri a jogait, kötelességeit, és él is azokkal (nem pedig visszaél)
Megtehetik, mert annyira ellustult szellemű Pató Pálokból áll a társadalom (3 hónapra kiterjedő visszamenőleges memóriával), hogy tudják elég egy kis újabb gumicsont (vagy egy újabb mézesmadzag), és minden más törlődik a fejekből, az önálló gondolkodás kikapcsol.
Ezzel a magyar társadalommal mindent megtehetnek, és meg is tesznek.
A legdühítőbb, hogy Ők ezt tudják, és élnek, sőt visszaélnek vele.
Az “átlagember” nem ért a politikához (bár nem is az a dolga hogy politizáljon).
Az “átlagember” elfelejtette, hogyan védje az érdekeit, és azt is, hogy azt neki kell csinálni, más -önzetlenül- nem biztos, hogy megteszi helyette.
Az “átlagemberből” kiveszett a tűz (talán a zsarátnok még itt-ott füstölög)
Az utóbbi években kifejezetten trenírozzák az embereket (főleg a fiatalabb korosztályt) arra, hogy nem kell az önálló gondolat, majd a TV-ben (médiafelületeken) megmondják mi a jó neked. Megmutatjuk, mi a divatos, menő, cool, cuki, stb…
Az a legmenőbb csávó, vagy csaj aki a leginkább tud azonosulni, hasonulni a médiákban sugárzottakkal.
Ne akarj semmit, ne akarj kitűnni a sorból, akkor nem lesz problémád.
Idomulj szépen a többi TV néző közé.
Megkapod a napi sorozatodat, show-dat, való(?) világodat, – élj abban, és nem tűnsz ki a többi közül.
Biorobotnak valami külföldi érdekeltségű gyárban pont jó leszel.
Minél ostobább vagy, annál jobb leszel a neked szánt feladatra.
Tapsikolj – milyen jó neked!
Az “átlagember” elfelejtette, hogy az amit tesz (vagy nem tesz), döntése (vagy nem döntése) nem csak a személyes életére hat ki, hanem az egész társadalomra, mindenki másra is, és utána újfent valami más úton visszahat rá.
Senki nem csinál semmit (tisztelet a kivételnek, annak a kevésnek, akik még óvják a parazsat)
(Páran itt okoskodunk, a face-en a “fotelforradalmárok” újabb generációja alakult ki)
Kényelmes, nem kell kilépni a komfortzónából.
Pedig sokan tudjuk mi “átlagemberek” is, hogy a tett halála az okoskodás. Okoskodni egyszerűbb.
Kérdés, mikor lesz elég?
Akár az egyik, akár a másik félnek?
Mi lesz az a momentum, amit már a sok fotelforradalmár “jó ez így, – csak ne kelljen csinálni semmit, majd innen jól megmondom” típusú átlagember is megelégel.
Tudjuk, hogy -egy jó élet a legnagyobb akadálya egy nagyszerű életnek-.
Vannak akik azt hiszik jól élnek (vannak akik nem csak hiszik, hanem élik).
A jelenlegi helyzetet a legjobban egy egyszerű kis történettel lehetne leírni:
“- Két farmer ül a tornácon és beszélgetnek. Az egyiknek a kutyája időnként felvonyít, és morog.
A másik farmer megkérdi a kutya gazdáját
– Áruld már el miért vonyít és morog a kutyád?
-A padlóból kiáll egy szög, és szúrja az oldalát.
-Ha szúrja a szög miért nem megy odébb?
– Annyira nem szúrja.”
A többség ragaszkodik a saját maga által így vagy úgy összekuporgatott, összekapart kis életéhez.
Úgy gondolják, nekik sok a vesztenivalójuk, meg kell becsülni, és védeni azt ami van, még ha egyre keservesebb, és egyre kevesebb is az.
Nem szabad kockáztatni, mert akkor az a kicsi is elveszhet, és jön a bizonytalan.
Van akiknek már minden mindegy.
Semmije sincs legfeljebb tartozása, és erre vagy meneküléssel reagál, vagy néma nihillel depresszióba zuhanva.
Mikor lesz az a pont amikor már nem lehet összébb húzni a nadrágszíjat?
Mi lesz az a szint, aminél már nincs lejjebb.
Mi lesz az, ami kiváltja a szarral teli zsák szakadását?
Mi lesz a szög, ami kiszúrja azt a zsákot?
Mi lesz utána?
Veszünk egy másik hasonló zsákot, és azt is elkezdjük teleszarni?
Előbb utóbb az is kireped, és a nyakunkba kapjuk az “áldást”.
Legyen az devizahitel nevű pénzügyi csalás, sikkasztás, hatalommal-hivatallal-hivatással való visszaélés, hazaárulás, vagy bármi más.
Szerencsére vannak az országban más alternatívák is a folytatásra.
A hivatalos média által sugallt verzióktól teljesen eltérő lehetőségek.
Vannak emberek, csoportok, akik saját érdeküket feláldozva, időt, anyagiakat nem sajnálva dolgoznak egy lehetséges jobb jövőért, mindannyiunk számára.
Ezen lehetőségek megismerése, mindenkinek a saját érdeke, és felelőssége.
Amennyiben mást akarsz elérni mint eddig, mást kell tenned, mint eddig.
Egy komolyan gondolkodó csapat új (de nem járatlan) utakra terelné az országot.


Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .



Hirdetés