AMIKOR ÉN MÉG … Orbán tanítóbácsi meséje a gyermekeknek

Rendhagyó osztályfőnöki óra volt a Magyar Parlamentben. Kisdiákok ültek körbe egy nagy asztalt, ahol máskor, a miniszter bácsik – nénik nem – szoktak helyet foglalni, s Orbán Viktor miniszterelnök bácsi mesélt nekik.

 – Amikor én még kis srác voltam – kezdte merengve -, naphosszat ültem a szalmabálán legjobb barátommal, Lőrinccel. Nézegettük az elhaladó vonatokat, és közben ábrándoztunk.

Ábrándoztam arról, hogy tanácselnök  vagy TSZ-elnök leszek, és Lőrinc lesz a helyettesem, aki majd a pénzügyeket fogja intézni. Ő gáz-és vízszerelőnek készült, minden anyagnak tudta az árát, és egész rendszereket tervezett meg fejben. Aztán az évek egyre múltak, de a barátság nem. Egy időre elsodort egymás mellől bennünket az idő, de most ismét együtt játszunk, csak most már egy sokkal nagyobb pályán.

Emlékszem, amikor a többiek „adj, király katonát” játszottak, engem mindig kihagytak, mert kicsi voltam, szakítani nem tudtam. Néztem őket, és arra gondoltam, hogy eljön majd az idő, amikor ők jönnek  hozzám, de szakítani nem engedek senkinek, csupán Lőrincnek. Így is lett. Sportoltam, fociztam, és lassan megerősödtem. Kicsi voltam, de erőszakos, s a sok durvaság miatt – amit rossz indulatból csak rám fogtak – igazi focimeccsen csak ritkán lehettem a pályán. De mégis boldog voltam, mert igazolt versenyzőnek mondhattam magam.  Ez az igazolás a mai napig érvényes, de már nem focizok, mert ki is öregedtem belőle, s miniszterelnökként nem is érek rá. Mert, hogy az lettem, focistából pedig nem sok miniszterelnök lett a világon!

Annak idején álmodoztam arról, hogy majd Felcsúton is lesz vonatközlekedés. Nem gondoltam valami nagyra, csak egy olyanra, ami ott helyben megfelelő lehet, de nem hajtányt akartam, hanem igazi vasutat. Kisvasutat! Mikor miniszterelnök lettem, meg is alkottam, és most ezek az EU-ellenőrök jönnek, és szőröznek, mintha zsivány lennék! Igaz, nincsenek utasok, mint ahogy terveztük és ígértük, de ki gondolta egy percig is azt, hogy én melós vonatot akarok?! Van saját focipályánk, fűthető gyepszőnyeggel. Igaz, a faluban sok helyen nincs fűtés, tán villany sem, de a pályán igen. Néha kihunynak ugyan a fények, de mit számít az! Jó játékosok holdfénynél is megtalálják a labdát és a kaput. Meg is vertük a FRADIT, hiába nótáztak ott nekem!

Lőrinc barátom a pénztárosom. Jól választottam. Már srác koromban tudtam, hogy mindent megszerez, amit csak akarok. Igaz, minden a nevén van, de mi barátok vagyunk, minden közös – már amennyire. Most már a fél Balaton is  a mienk, a kikötőkből a legszebb és legjobb a leányomé, az történik ott, amit mi akarunk..!

Miért is mesélem ezt nektek? Mert szeretném, ha megértenétek, aki nem mer nagyot álmodni, az soha nem viszi semmire. Itt állok előttetek. Egy álmodozó, akinek még mindig voltak és ma is vannak nagy álmai.

Most például álmomban, katona vagyok, és arany marsallbotot hordok a hónom alatt. Ilyen bot, jelenleg az országban még nincs, és ilyen katonai rang sem. De néhány milliócskáért majd megvesszük azt a botot, a hónom alá csapom, felveszek egy tábornoki egyenruhát, természetesen meglesz hozzá a rendfokozatom, és úgy megyek majd az EU tanácskozásokra. Majd megeszi az irigység a többieket.

Ha beköltözök a várba, a koronát is viszem magammal. Időnként, felteszem majd a fejemre, kiállok az erkélyre, a marsallbotot a hónom alá csapom, és úgy nézek le Pestre, ahol büntetésből a gaz prolik fáit kivágattam. Már most nincs levegőjük, de lassan még ennyi sem lesz! Feltúratom Budapestet, és káosz lesz a közlekedésben. Az autók majd ontják a szennyet, a port, amitől köhögni, krákogni fognak az emberek. Nincs és nem is lesz igazi gyógyellátás, kórház, egészségügy. A temetkezési vállalatokat is privatizáljuk,mert akik oda mennek, általában nem panaszkodnak az elhelyezés, a kiszolgálás miatt!

Merjetek hát nagyokat álmodni addig, amíg gyermekek vagytok! Álmodjátok, hogy nagyon gazdagok lesztek úgy, hogy beálltok dolgozni Lőrinc bácsihoz. Tanuljatok addig, amíg lehet, mert az iskolarendszert is lebontjuk. Nem kell ide sok mérnök, orvos, ügyvéd, meg tanár sem! Közmunkások lesznek nagyon sokan, akik majd minimálbéren tartják el családjaikat!

BECSENGETTEK! Nekem is, és nektek is – fejezte be előadását Orbán Viktor miniszterelnök bácsi. – Menjetek, és merjetek álmodni nagyokat! Azért ma még nem kell fizetni, de előfordulhat, hogy jövőre, majd arra is különadót vetünk ki.” –

Az óra végén a gyerekek még megnézték a kupolatermet, ahol éppen ülés volt, és valamelyik politikus bácsi arról beszélt, hogy Magyarországnak nem kell az alternatív energia, mert a nap éjjel nem süt, nem termelne áramot a rendszer, és amikor szélcsend van, akkor a szélturbinákkal is gondok lennének. Maradunk hát a TISZTA ATOMNÁL, ami ha felrobban, utána már nem kell azon gondolkodni, hogy mennyi adóssága maradt az országnak.  

A kisdiákok most a 9 . óra után gondolnak vissza arra, hogy mit is hallottak, s amikor értelmezik azt, potyogni kezd a könnyük, és csak nézegetnek erre-arra . Leginkább Nyugatra, ahol látnak még valami jövőt, ha élni akarnak! Nekik most, ez a nagy álom

Villás Lajos

Szemtől szembe

Megosztás