„Kis utazás, nagy spórolás minden család számára” – hirdeti a szlovákiai Kaufland hipermarketlánc (a Lidl testvérvállalata) a honlapján és már magyar nyelven is kinyomtatott akciós újságjaiban, amelyek forintban is feltüntetik az árakat. Magyarországon ugyanis a közvélekedés szerint kifejezetten drága az élelmiszer a környező országokhoz képest. Sorra jönnek a híradások, hogy a határ közeléből és egyre távolabbról is mind nagyobb számban járnak át a magyarok nagybevásárlásra a „szomszédokhoz”: Szlovákiába, Romániába, Szlovéniába, Horvátországba.
Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter is arra panaszkodott a közelmúltban, hogy a lakosság egyre inkább külföldön költi el a pénzét a magyar boltok helyett. Ez az MNB kutatása alapján némiképp túlzó kijelentés, bár a külföldi bankkártyás fizetéseknél valóban növekedés figyelhető meg: 2019 és 2023 között 700-ról 1900 milliárdra nőtt az összeg. Ezt a pénzt azonban főként a külföldön regisztrált e-kereskedelmi oldalakon, valamint a nyaraláson költik el a magyarok. Noha csakugyan egyre népszerűbbek a környező országok élelmiszerboltjai – az MNB adatai szerint majdnem kétszer annyit vásároltak bennük magyar bankkártyával, mint egy évvel korábban –, valójában nem veszélyeztetik komolyan a magyar üzletek forgalmát: a 2022-es 24,1 milliárdról egy év alatt 45,5 milliárd forintra nőtt az ott hagyott összeg, ami eltörpül a 19 ezermilliárd forintos hazai kiskereskedelmi költés mellett.
A magyarok zöme nem képes kivédeni a 2022-ben és 2023-ban is szárnyaló (14,5, illetve 17,6 százalékos), a régiós országokénál jóval magasabb infláció és a kormányzati sarcok hajtotta áremelkedést. Az élelmiszerek ára mindkét évben 26 százalékot emelkedett, de például 2022 decemberében közel 45 százalékkal drágábban lehetett élelmiszert vásárolni, mint egy évvel korábban. Mindez hozzájárult a visegrádi országokhoz mért inflációs többlethez, ami 2022 decemberében 22,9 százalékpontot tett ki – olvasható az MNB által idén tavasszal kiadott, A hazai élelmiszer-infláció mögött meghúzódó tényezők című elemzésben. 2022 tavaszától „az energiaárak emelkedése felszínre hozta a hazai gazdaság strukturális gyengeségeit: az alacsony termelékenység és a magas energiaintenzitás következtében a hazai élelmiszer-infláció 2022 közepétől jelentősen elszakadt a régióbelitől”. Ebben szerepet játszottak még az inflációs ciklust elnyújtó és felerősítő árstopok, a gyenge forint-euró árfolyam és az úgynevezett „profitinfláció”, azaz a vállalatok agresszív árazási politikája is.
A hazai élelmiszerárak elérték az EU-átlagot az inflációs időszak végére (2023 utolsó negyedévére) – jegyzi meg az MNB. A „felzárkózás” annak az eredménye, hogy 2021 közepe és 2023 vége között Magyarországon 56,3 százalékos volt az élelmiszerek drágulása a 36,4 százalékos kelet-közép-európai átlaggal szemben. Bár az inflációs sokk Nyugat-Európát sem kímélte, ott 2,5 év alatt 23,4 százalékkal lettek drágábbak az élelmiszerek. Hasonló játszódott le az élelmiszeriparban is, mivel a szektor energiaintenzitása magasabb a régiós átlagnál.
A historikus adatok azt is jelzik, hogy a magyar élelmiszerárak bő kétszer olyan erősen reagálnak a nemzetközi sokkokra, mint az uniós átlag. Ugyanez vonatkozik az ipari termelői árakra is, emiatt a költségérzékenység a teljes élelmiszeripari termelési láncra kiterjed. 2023 végére a magyar élelmiszer-infláció a régiós szint alá csökkent, és egészen idén nyárig nem volt komolyabb növekedés, azonban defláció sem. A magyarországi élelmiszerárak tehát – különösen a lakosság vásárlóerejéhez képest – továbbra is magasak.
Így valóban kifizetődő lehet átruccanni bevásárolni egyes szomszédos országokba, bár az ezzel foglalkozó Facebook-csoportok tanúsága szerint figyelni kell az akciókat, ha az ember tényleg spórolni akar. Az uniós szomszédok közül csak Romániában alacsonyabb az árszint, a tágabban vett régióban pedig még Bulgáriában, Csehországban és Lengyelországban is. A horvát és a szlovén árszínvonal néhány százalékponttal, az osztrák és az olasz viszont már szignifikánsan magasabb a magyarországinál. A nagy kép azonban csalóka. Termékkörönként nézve már látszik, hogy szinte az összes árucsoport (pékáruk, tejtermékek, tojás, olajok és zsírok, zöldség-gyümölcs és egyéb élelmiszerek) ára az uniós átlag felett van Magyarországon, egyedül a húsok vannak mélyen alatta, és ezek húzzák le az átlagot.
Az árstopos élelmiszereken elszenvedett veszteséget a kereskedők nyilvánvalóan más termékek árának emelésével kompenzálták. Ez abból is látszik, hogy az összes termékre együttesen számított aggregált árrés (a nettó árbevétel és a beszerzési érték különbsége) nem változott 2022-ben 2021-hez képest. Az ársapkák tehát az árak megállítása helyett a teljes élelmiszeripari vertikumban drágulást hoztak, jelentősen növelve például a vendéglátás beszerzési költségeit, ami aztán szintén az emberek tárcájából húzta ki a pénzt, emiatt a fogyasztás is jelentősen visszaesett, ördögi kört indítva.
Idén szeptemberben az előző évihez viszonyított drágulás átlagosan 3 százalékos, az élelmiszerek körében viszont 3,7 százalékos volt. Egy év alatt a liszt ára a harmadával, a tejé 14 százalékkal emelkedett, főként a megnövekedett importárak miatt. Jóval az infláción felül drágult a csokoládé és a kakaó (10,1 százalék), a gyümölcslé (8,5 százalék) és az étolaj (6,7 százalék). Még a tejtermékek árának 1 százalékos csökkenése sem igazán jó hír, mert 2023-ban ezek ára az egekben volt, és az év eleji szelíd dezinflációt az elmúlt hónapokban ismét drágulás követte: a vaj ára például egy hónap alatt 5 százalékot emelkedett.
A kiskereskedelmi forgalom több mint negyedét az élelmiszer-vásárlások adják. Ez az arány az életszínvonal emelkedésével csökken, Magyarországon azonban az utóbbi években inkább nőtt. Eközben például Ausztriában összegszerűen másfél-kétszerese a magyarénak az egy főre jutó élelmiszer-fogyasztás – mondta Kozák Tamás, a kereskedelmi láncokat tömörítő Országos Kereskedelmi Szövetség elnöke a Portfolio.hu-nak. A nem élelmiszereknél még nagyobb ez a különbség: a ruházati cikkeknél a magyarok átlagos költése 400 euró környékén van, az osztrákoké viszont 2000 euró körül mozog.
Mindez azt jelenti, hogy a magyar lakosság folyamatosan szegényedik. A kormány gazdaságpolitikájának elhibázott volta éppen itt érhető tetten a legkézzelfoghatóbban: nem elég, hogy a legtöbb termékre (Európa-rekorderként) 27 százalék áfa rakódik, a kiskereskedelmi cégeknek még 4,5 százalék különadót is kell fizetniük. A gyártók beépítik a termelői áraikba a csomagolások után fizetendő EPR-díjat is. Az útdíjak is folyamatosan nőnek: 2023 októberében 17,6 százalékkal, 2024 januárjában pedig a díjstruktúra gyökeres átalakításával (járműtípustól függően) további 30–80 százalékkal emelkedtek a fuvarozás költségei.
Bár egy széles választói rétegnek a kormány továbbra is elő tudja adni a gondoskodó állam szerepét, amely megvédi a fogyasztókat a profithajhász multinacionális nagyvállalatoktól, valójában mindent elkövet azért, hogy a szorult költségvetési helyzetben a lehető legtöbb pénzt sajtolja ki a magyar fogyasztókból, részben a kiskereskedelmi szereplők hasznának lefölözésével. És amint a fentiekből látszik, ez leginkább a szegényebbeket sújtja, akik bevételük igen nagy hányadát alapvető árucikkekre költik, és egyre kevesebb esélyük van takarékoskodni.
Borítóképünk illusztráció / fotó: Túry Gergely
