A szemünk előtt teszi tönkre az Orbán családot Hatvanpuszta

Mindezeket az Ötnek adott szerdai interjúban mondta Orbán, nem először egyébként. 15 perc 20-tól indul az egyik ilyen válasz, majd 23:10-től egy ugyanilyen:

„Ha én erre válaszolnék, azzal azt ismerném el, hogy ennek a részleteit ismerem. De megismétlem: (…) ehhez az egész ügyhöz nincs közöm”.

Vajon hol bicsaklott meg a dolog? Mikor jött el a pillanat, amikor apja és fia úgy eltávolodott egymástól, hogy egy ekkora projektről sem beszélnek soha egymással? Lehet, hogy a pénz szakította szét őket, mint oly sok családot? A vagyonbevallása szerint alig valamivel rendelkező fiú irigykedve nézte a sokszoros milliárdos apa gigaépítkezését?

Külön szomorú ez úgy, hogy közben Orbán Viktor felesége, Lévai Anikó folyamatosan képben van a birtok ügyeivel, hiszen Orbán Győző sokszor megkéri őt, hogy intézzen el dolgokat Hatvanpusztán, Anikó asszony pedig ilyenkor mindig meg is teszi. „Amikor az apám megkéri valamire, akkor nyilván segít” (17:10-től hallható Orbántól ez a válasz a már linkelt interjúban). Lehet vajon hosszú távon bírni ezt úgy, hogy egy ilyen titok ne telepedjen rá egy házasságra? Nem zúzza szét a családi viszonyokat egy ilyen furcsa tabu?

– Mit csináltál, drágám?

– Apádnak segítettem Hatvanpusztán.

– Na, és szép lesz? Hogy áll?

– Nem mondom meg!

Orbán Viktor ezek után biztosan összefacsarodott szívvel olvasta a ripostos interjút, amely szerint az apja úgy épít családi könyvtárat, családi vendégházat, gyerekmedencét az dédunokáknak, hogy őt meg sem kérdezi semmiről. Őt, aki egy egész országot irányít, aki Trumpnak ad tanácsot, aki egész Európát tudná kihúzni a szarból, ha hagynák. Egy nyomorult gyerekmedencéről meg majd csak utólag értesülhet, hogy milyen alakú és milyen mély lesz, mert az apja nem kíváncsi a véleményére. És mindezt úgy, hogy Orbán Győző már közben az örökül hagyáson is gondolkodik, ezek szerint a fiát kihagyva a gondolkodásból („van itt egy nagy gépszín és egy hatalmas pajta, ami még mindig rogyadozik, de már nem ázik be. Azt már biztosan nem én fogom rendbe hozni.”)

Egy erős, tehetséges politikus valódi emberi drámája ez.

És így már érthető a miniszterelnök kissé dacos álláspontja is. Simán megtehetné ugyanis, hogy ő kommunikál a majorságról. „Uraim, kíméljék meg apámat, majd én válaszolok a kérdéseikre az ő nevében is”, valami ilyesmivel elintézhette volna, sok plusz stresszt nem okozott volna neki, hiszen az életét a kamerák előtt éli, hozzá van szokva ahhoz, hogy kényelmetlen kérdésekre kell válaszolnia, és akár ebéd közben is letámadják. Ehelyett a 84 éves, munkával leterhelt, kamerák előtt önszántából soha nem szereplő apjára uszította az újságírókat, kapják el, amikor gyanútlanul bekanyarodik a kapu elé a fehér Volvóval. Nem csoda, hogy Orbán Győző inkább úgy döntött, elzarándokol Ómolnár Miklóshoz és a Ripostnak elárul részleteket, csak hagyják már békén.

De az sem volt túl elegáns, amit Orbán szerdán arra a kérdésre válaszolt, hogy vajon tényleg rombolt-e műemléket Orbán Győző, mint ahogy az egy feljelentésben szerepel. Beindulhatott volna a reflexszerű, családon belüli véd- és dacszövetség azzal, hogy ártatlanság vélelme, várjuk meg a bíróság ítéletét, nem gondolom, hogy apám törvényt szegne, esetleg (lásd mint feljebb) utánajárok a tényeknek, és írásban válaszolni fogok önöknek. Ehelyett mit mondott Orbán Viktor? „Erre csak az tud válaszolni, aki csinálta.”

Kösz, fiam!

Arra azért majd kíváncsiak leszünk, hogy amikor Orbán végre bejut Hatvanpusztára, akkor mit szól majd. Tetszik neki? Magáénak tudja-e majd érezni úgy, hogy mindenből kihagyták, és még a felesége is éveken át titkolózott róla?