Vécsey-emléknap a Galambos parkban

Pásztor Gábor

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc történelmünk azon szakasza, amelyet mindenkor a legtöbben magukénak vallottak, s amely soha nem osztotta meg a nemzetet. Ez az időszak akkor szinte minden társadalmi réteget megérintett, s kis túlzással azt mondhatjuk, talán nincs olyan település az országban, amely valamivel ne járult volna hozzá e nagyszerű küzdelemhez. Nem kivétel ez alól Törökszentmiklós sem,  amely ráadásul, ha rövid időre is, de főszerepet kapott 1849-ben a történelem jóvoltából.

A község a nevezetes szolnoki csatát és a dicsőséges tavaszi hadjáratot megelőzően néhány napig a szabadságharc kiemelkedő személyiségeinek gyűjtőhelye volt. A dokumentumok szerint legalább nyolc tábornok vagy később azzá váló főrangú tiszt tartózkodott a településen, s egy napot, valószínűleg egy éjszakát is itt töltött maga Kossuth Lajos is, a mai Ibolya cukrászda helyén lévő Fehérló  kocsmában. Az bizonyos, hogy ebédet adott az éppen itt tartózkodó főtiszteknek.

Ennek a hagyománynak az emlékét őrzi, no meg Vécsey tábornokét, aki a legtöbb időt töltött városunkban,  s indult innen seregével a szolnoki csatába, az épület falán elhelyezett emléktábla. Gróf Vécsey Károly Törökszentmiklóson való tartózkodásának, itt történő felkészülésének, majd az 1849. március 5-i győztes szolnoki csatába indulásának történelmi emlékéhez nyúlik vissza az Alvégen évente megrendezett Vécsey-emléknap, melyet idén immár tizenharmadik alkalommal szervezett meg  a Városvédő-és Szépítő Egyesület. 

Az emléknap megemlékezéssel kezdődött az Ibolya cukrászda  falán elhelyezett Vécsey-emléktáblánál, ahol Soós Kámán, a Petőfi Ált. Iskola nyugalmazott igazgatója tartott megemlékezést.  Beszédében felidézte az adott időszak környékbeli történelmi eseményeit, feltárta azok összefüggéseit, s természetesen vázolta gróf Vécsey Károly életrajzát, a szolnoki csatában játszott szerepét. A megemlékezést üde színfoltként lóháton végighallgatták a Hertelendy Gábor Huszárregiment lovas huszárai.

Ezt követően a résztvevők átvonultak a Galambos parkba, ahol 14 órától Családi nap vette kezdetét. Sajnos, az időjárás nem volt kegyes a szervezőkhöz, mert az eső délután éppen nem esett, de délelőtt még szemerkélt, s egész nap borongós, hűvös volt az idő. Ez nagyon sokakat otthon tartott, kevesen, a megszokottnál lényegesen kevesebben jöttek el. Pedig megtehették volna, ha csak egy órácskára is.  A gyerekek számára lett volna szórakozási lehetőség, volt ugróvár, szalmavár, kisállat simogató , lehetett hintózni, pónilovagolni.  Most nem volt bábszínház, helyette azonban ezen a napon és helyszínen első alkalommal bemutatkoztak a Garagulya Gólyalábasok S természetesen nem hiányozhatott a kézművesek vására sem, aki akart, találhatott enni-és innivalót.  Sajnos a közkedvelt huszárpróba Tóth-Pál Zoltán mankót kívánó sérülése miatt elmaradt, a sérülés viszont  a zenélésben, a tekerőlant kíséretében előadott népdalok éneklésében nem akadályozta meg.

Az időjárásról, a kevés kilátogatóról kérdeztem többek között Csikós Sándort, a Városvédő-és Szépítő Egyesület. elnökét.

– Örülni kell vagy szomorkodni, hogy ilyen az időjárás? Lehetne ragyogó napsütés, de zuhoghatna is.

– Először azt hangsúlyoznám, hogy a rendezvényünk központjában a történelmi esemény áll. Az, hogy az egyesület által Ibolya presszó falán elhelyezett emléktábla előtt emlékezzünk meg az 1848/49-es szabadságharcról,Törökszentmiklós abban játszott szerepéről. Arról, hogy a miklósiak közel három hétig szállásolták el a Vécsey –hadtest több ezer katonáját, s viselték ennek minden terhét, költségét. Hogy innen indult a dicsőséges tavaszi hadjárat. Ez megtörténik, ha esik, ha fúj.

De hogy a kérdésedre is válaszoljak. Az a véleményem, hogy azoknak, akik szabadtéri rendezvényt tartanak, el kell fogadniuk, hogy az időjárás befolyásolhatja a látogatottságot, sőt, lehetetlenné teheti az egész rendezvényt is. Ezért természetesen örülünk, ha nem szakad az eső, de természetesen még jobban örülünk a szép időnek, a kellemes tavaszi napsütésnek. Tizenharmadik éve szervezzük ezt a délutánt, volt, amikor 1400-1500-an  is megfordultak itt, s volt olyan nap is, mint a mai, amikor tizedannyin voltak. Ez érthető is, hiszen a megemlékezés utáni eseménysor családi rendezvény, s a szülők gyerekkel, pláne kisebbekkel nem szívesen mozdulnak ki otthonról. Most ez van, ezt kell elfogadni,

– Elvonatkoztatva a mostani délutántól, elégedettek vagytok az elmúlt több mint tíz év rendezvényeivel?

– Igen. Biztos vagyok benne, hogy a Vécsey-napról sokan tudnak a városban. Az emléktábla koszorúzásán az óvodák és iskolák mindenféle kényszer nélkül mindig ott vannak, ez a történelmi időszak élő. Azt is hiszem, hogy jó idő esetén sok-sok gyerek nagyon jól szórakozik, s a  csatajelenetben, várostromokban, egyebekben részt véve játékosan tanulják a történelmet. Az így szerzett benyomások megtapadnak, maradandóvá válnak. És ezért a Vécsey-napot mindenképpen pozitívnak tartom.

Szemtől Szembe

Megosztás