VAN ITT PÉNZ! – VAN, DE KINEK? ÉS MIRE?

Közzétéve ekkor: 2018 december 8. 15:00

Sebők Emília

Sportra, sportra, sportra és létesítményeire, IGEN!  

Van itt pénz!! Focira, sportra, stadionokra a végtelenségig! Szinte csak pár napja derült ki és írtuk meg, hogy miután átadták Székesfehérvárott a Videoton 14 milliárd forint közpénzből épített új stadionját, jóformán azon nyomban elnyerte az Orbán Viktort külföldi Vidi-meccsekre reptető Garancsi István cége, a Market Zrt. a város multifunkcionális rendezvény- és sportcsarnokának felépítésére a megbízást. A tender kiírói korábban 19,7 milliárd forintra becsülték a műveletet, végül ennél 6 milliárddal többért, 25,7 milliárdért vállalta a Market-cég. Mostanára az is kezd tisztázódni, mi is lesz pontosan a létesítmény funkciója: állítólag hokicsarnok készül Fejér megye székhelyén a jókora összegből.

Stadion-országban viszont a nemzeti építkezés kitölti a rendelkezésre álló teret: Tegnapi sajtóhír, hogy a Vasas-sportklub fejlesztésére nagy hirtelen mintegy kétmilliárd forintot ad, magára stadionra további 800 milliót szán a kormány.  Az aréna építési költsége ezzel már 8,1 milliárdra nőtt. Az Orbán Viktor által szignózott döntésben az áremelkedést nem indokolják.

Már jó ideje tudjuk, a miniszterelnök szabadidős érdeklődése a sportra koncentrálódik (vagy arra szűkül?), ambíciói is ide összpontosulnak. Ám úgy tűnik, a hazai célú sportberuházások nagyvonalúan finanszírozott szaporítása nem ellensúlyozza a megtorpedózott és így kényszerűen elmaradt olimpiarendezés miatti bánatát. Elégedetlenségét, nem mellesleg az ország közpénzét, sportszakági világversenyekbe fojtja, lásd tavaly a vizes világbajnokság, majd a 2023-ra felvállalt atlétikai világbajnokság megszervezését. Hogy a múlt évi vizeskedés végül is mennyibe került nekünk, arról megbízható, mindent összegző adta talán nincs is. Még a múlt évben a rendezvényt követően azt lehetett olvasni, hogy vizes VB költsége túllépte a 140 milliárdot! Szép summa!

Hiába épül viszont a hajdani Népstadion helyén az új Puskás Stadion, nettó 140 milliárd forintért, az nem lesz alkalmas atlétikai versenyek megrendezésére, csak futballra tervezték (na, persze, hiszen Orbánnak az a fő sportág!). Ezért új, kizárólag az atlétikának szánt stadion létesül majd a világbajnokságra. A Csepel-sziget északi részére tervezett atlétikai stadion költségét nem árulta el eddig a kormány, de várhatóan meghaladja a 100 milliárd forintot. (Összehasonlításul: az úszó vébére épített Duna Aréna 43 milliárd forintba került.)

A 2023-as atlétikai világbajnokság teljes költségét egyelőre csak becsülni lehet. Amikor októberben a kormány garanciát vállalt a rendezésre, a magyar szervezőbizottság azt közölte, hogy a nemzetközi szövetség 31,5 milliárd forintra becsülte a rendezés költségeit. De ez a minimum! A vizes vébé tapasztalataiból kiindulva bőven több lesz ez 31,5 milliárdnál plusz a százmilliárdos stadionnál.

Ezen a ponton a kormánykritikus sajtóban felemlegetik a nemrég lezajlott birkózó világbajnokságot is, amelyre Németh Szilárd irányítása alatt hatszor annyit költöttek, mint 2013-ban a szintén Budapesten megrendezett vébére. Ráadásul a szövetség egyetlen fillérrel sem szállt be, amiből vélelmezhető, hogy a  hazai költségeket a köz állta. Az ifjúsági boksz világbajnokság ”csak” 840 milliós kiadást jelentett, ám – mondják – nem tud vele elszámolni a szövetség.

Hogy kormányunk jócskán költ pénzt nemcsak az itthoni, de a határon túli sportra is, közismert. Ám másban is bőkezű: Itthon két nap alatt leradírozták a lakáskassza intézményét, megvonva a befizetésekhez adott állami támogatást, a Vajdaságban viszont ingyen lakáspénzt osztanak Orbánék! Ott, ha magyar ember falusi házat akar venni, 3,3 millió forintnak megfelelő ingyen pénzt kap tőlünk, merthogy a mi kormányunk állja a vételárat. Összesen 1 milliárd forintot ajánlott fel kormányunk. Első körben már 385 család jutott így házhoz, most jön a második menet. Nem olyan nagy összeg ez a stadionokhoz, sportarénákhoz képest, de itthon is lenne jó néhány család és hajléktalan, akikre ráférne a lakhatási segítség. Vagy nem?

Egészségügyre, NEM!

A magyar kormány mégiscsak Magyarország, a Magyarországon élők viszonyaiért, jólétéért felelős, elsősorban ennek megfelelően kellene elköltenie a központi költségvetésbe beszedett forintjainkat. Például az itt élők megfelelő egészségügyi ellátására, még ha ez a megfelelő nem is pontosan meghatározott szint (ez is kormányzati mulasztás egyébként!). Csakhogy most már szinte nem telik el úgy nap, hogy valami botrányos és egyben tragikus eset ne kapjon nyilvánosságot az egészségügyi ellátásokkal kapcsolatban!   

A káoszos kórházi sürgősségi ellátás gondjai talán már elérték a kormány ingerküszöbét, és a szaktárca végre belefog valamely olyan átszervezésbe, amely a krónikus és nagymértékű szakemberhiány mellett is javítana az ellátáson. Hogy ebbe a halogatásba, a problémák eltagadásába hány ember halt bele eddig és még hány élet vész el értelmetlenül, azt nem tudni. Egyes esetek nagy sajtót kapnak, félő, hogy mások nem válnak ismertté.

Az elmúlt napok megdöbbentő híre volt a Honvédkórházban elhunyt középkorú nő története, akinek a halálában az is szerepet játszhatott, hogy az intézmény úgy ad sürgősségi ellátást, hogy nincs radiológus szakorvosuk, aki az ultrahangvizsgálatokat elvégezné, kielemezné.

Az orvosi kamara saját korábbi fölméréséből azt is tudjuk, hogy a kórházi sürgősségi osztályok jó részén nem jut minden műszakba sürgősségi szakorvos, de más szakorvosok helyett is csak friss diplomás rezidensek tartják a frontot. A minimumfeltételek teljesítéséhez ezer sürgősségi szakember kellene, miközben most körülbelül 300 van a hazai ellátásban.

Ugyancsak súlyos téma a kórházi fertőzések gyakorisága és az amiatt elhunyt betegek nagy száma. Nemrég valamiféle statisztikát nagy nehezen közzétettek erről az illetékesek, de szakértők szerint ez nem olyan bontásban készült, hogy érdemi ismereteket lehetne belőle kapni a valós helyzetről. Például arról, hogy az olyan esetek benne vannak-e a számokban, mint a barátnőm férje, akin sikeresen elvégeztek egy nyílt szívműtétet, de mert a műtő levegője nem volt kellően megtisztítva, pár hét múlva a fertőzésbe halt bele.

Nem tudom, az olvasóknak feltűnt-e, hogy mióta áttértem a sportlétesítményekről az egészségügyre, nem tudok milliárdokról írni, amelyeket a kormány tervszerűen vagy hirtelenjében bezúdítana az ellátásba (és nem az építésekbe!). Csak arról tudunk, hogy ismét kifizeti a kormány a kórházak 50 milliárd forint körüli adósságát, mint menetrendszerűen év végeken. De ezen közben jó ízűt „vernek” a kórházakon, hogy azért van ez a sok adósságuk, mert rosszul gazdálkodnak. Lehet, akár még ez is előfordulhat. De mi a helyzet akkor a kórházakhoz kirendelt vagy kirendelni tervezett(?) költségvetési felügyelőkkel, kancellárokkal?  És szélesebb síkon nézve a problémát: nem a kormány dolga lenne-e átgondolni és átalakítani az egészségügyet is mint nagy ellátórendszert a kor követelményeinek megfelelően és ehhez konszolidálni a pénzügyi feltételeket? Mielőtt orvos és más szakemberek hiányában össze nem omlik az egész állami egészségügyi ellátás?

A Magyar Orvosi Kamara elnöke ma megjelent interjújában azt mondta, 1000 milliárd forinttal rendbe lehetne tenni az egészségügyet. Ennek legalább kétharmadából (ez úgyis már bevált arány…) a béreket kellene rendezni. Eszerint ez a pénz évente kellene a mai ráfordításhoz pluszban. A többit pedig az eszközellátásra kellene fordítani. Úgy fogalmazott, hogy az uniós pénzekből felújított csili-vili kórházaknak ma filléres gondjaik vannak, olykor gumikesztyűre sem futja az ellátmányukból! Pár napja ezzel kapcsolatban azt írtam, hogy kár mellett döngetni Fideszes-körökben, a felújított épületek nem gyógyítanak meg senkit!

De félő, hogy rövidtávon itt már a pénz sem mindig segít, mert a legaktívabb, könnyen mozduló orvosok, ápolók már külföldre mentek! Hát még, ha a mégiscsak kerülő pénzből éppen a dolgozóknak nem jut, és ha ráadásul az eszközvásárlás sem igazán célszerű! Meglepő adatok derültek ugyanis ki a mentők nemrég közzétett 2017-es költségvetési beszámolójából: a kormány hozzávetőleg 15 milliárd forint uniós pénzt költött el az előző ciklusban arra, hogy a sürgős hívások legalább 90 százalékánál negyedórán belül megérkezzen a segítség. De a gyorsabb kiérés helyett inkább lassabban jutnak ki a beteghez, sérülthöz. A lassulás okairól a mentősök azt mondják, nincs elég ember és autó a feladatok zökkenőmentes teljesítéséhez…

Kellene talán még egy-két jól fizetett tanácsadó az ember-minisztériumba, hogy ilyesmiben is segédkezzenek a közben tíz parancsolattal gyógyítani igyekvő miniszternek. Hátha az mégsem jár sikerrel…! De nem feltétlenül olyan további jó emberekre kellene a pénzünket költeni, mint akinek a cége havi bruttó 460 ezer forintot kap a tárcától politikai és kommunikációs tanácsadásra. Neki ugyanis azt sikerült valahol leírni, hogy „a kerékpárosok a modern kor hőseinek hiszik magukat, pedig csak egy rosszul szervezett társadalom bomlástermékei ők”. Ezen itt így Törökszentmiklóson, egy tipikusan kerékpáros városban érdemes lenne elgondolkodni…, persze csak miután jól kianyáztuk magunkat!

(Sajtófigyelés alapján az elmúlt napokból)

Szemtől szembe


Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..



Hirdetés