„Üdvözlet Kisújszállásról”

Kisújszállás látképe 1889-ből

Ezzel a címmel nyílt tegnap, március 11-én kiállítás a Butyka Béla Helytörténeti Gyűjteményben, amelyen Paszternák Attila fafaragó, Szepesi Jenő fotós, fotórestaurátor, Szenti Ernőné Vatai Erzsébet nyugalmazott művésztanár és Szenti Ernő költő, grafikusművész alkotásaiból látható válogatás.

A tárlat egy részlete még a megnyitó előtt

Érdekes és a maga nemében rendhagyó tárlat ez. Egyszerre és egy helyen nyerhetünk bepillantást a múltba, a népművészet rejtelmeibe, és gyönyörködhetünk két teljesen eltérő művészeti ág szépségeiben. Benyomások színes kavalkádja éri a látogatót, kavalkád, de teljes harmóniában. Véletlenül sikerült ez így, vagy tudatos szervezés eredménye? Egyáltalán, hogyan jött ez a kiállítás létre? Kérdéseinkre Héja László, a Helytörténeti Gyűjtemény vezetője adta meg az alapválaszt, amely aztán más által kiegészült egy momentummal..

–  Miért Kisújszállás? Miklóson nincs fafaragó, tűzzománcos, nincsenek kézművesek, képzőművészek? 

– Természetesen van miklósi fafaragó, tűzzománcos, vannak kézművesek és képzőművészek is. Lehetőség szerint be is mutatkoztak a miklósi közönség előtt, vagy itt, a Helytörténeti Gyűjteményben, vagy az Ipolyi Kulturális Központban. Akkora merítési lehetőség viszont nincs a helyiekben, hogy általuk mindig és folyamatosan tárlatot tudjunk biztosítani.

Paszternák Attila, Szenti Ernőné Vatai Erzsébet, Szepesi Jenő, Dr. Kovács Tibor, Markót Imre,Busainé Hajmann Mariann és Karakas Zsófia

Meg az elnevezés se tévesszen meg bennünket! Egy helytörténeti gyűjteménynek nevével ellentétben nemcsak az a feladata, hogy a helybelieket mutassa be, hanem az is, hogy megismertesse a szomszédok értékeit is. S hogy miért Kisújszállás? Régóta jó kapcsolat alakult ki köztünk és az ottani alkotóközösség között, pár éve már volt itt kiállításuk, s úgy gondoltuk, más alkotókkal ez ismét aktuálissá vált. Az sem mellékes, hogy Szenti Ernőt itt sokan ismerték, igény volt az ő bemutatására is. Felvettük a kapcsolatot az ottaniakkal, időpontokat egyeztettünk, és sikerült összehoznunk ezt a tárlatot. Ebben egyébként sokat segített Tóth Tünde is. –

Az említett Tóth Tünde  ismert Kisújszállási festő, akinek szerte az országban számtalan egyéni és csoportos kiállítása volt. Most nincs a kiállítók között, viszont sokat tett azért, hogy a tárlat létrejöhessen. Ő biztosította a meghívóra kerülő fotókat, segített az alkotókkal való egyeztetésben és a kiállítás anyagának kiválogatásában. Ő szolgált még egy adalékkal a „miért éppen Kisújszállás?” kérdés megválaszolásához. – Én  kiállításszervező is vagyok. Nálunk, Kisújon, a Kumániában rendszeresek a kiállítások, s tavaly bemutatkozott ott Ferencz János törökszentmiklósi fotóművész. Akkor jött az ötlet, hogy ha van rá igény, nekünk meg Miklóson kellene bemutatkoznunk.-

 S mit lehet, lehetett megtudni az alkotókról?

A megpihenő, az Anyaság és Paszternák Attila egyéb faragásai

Paszternák Attila fafaragóról azt, hogy igen  sokoldalú egyéniség. Volt mechanikai műszerész, gépész. háztartási gépszerelő, jelenleg pedig szaunamester. Tíz éves kora óta része életének a fafaragás, ez irányú tehetségét anyai nagyapjától örökölte, aki hegedűkészítő volt. Alkotásait eddig szűkebb hazájában, Kisújszálláson, Mezőtúron és Kunhegyesen csodálhatták meg.

Balról az 1910-es évek elején lefotózott Városház Palota

Szepesi Jenő, akiről azt írtuk, fotós, fotórestaurátor, most utóbbi oldaláról mutatkozott be. Évek óta gyűjti a régi fotókat, és nagy-nagy gonddal javítja ki azokat. Képes aprólékos műgonddal egy sokszor összehajtogatott, megviselt képeslapból sértetlennek látszó képet varázsolni. Egyedülálló kisújszállási várostörténeti fotógyűjtemény birtokosa. Többek között olyan képeké, amelyek a város legfontosabb középületeiről készültek a múlt század első évtizedeiben. De akad köztük olyan ritka felvétel is, amely még a 19. sz. végén született. Ezek a fotók valóságos időutazást nyújtanak, különösen az a képeslapról méteres hosszúságúra felnagyított látkép, amely 1889-ben készült a katolikus templom tornyából. A felújított képek jórészt kultúrtörténeti értékűek , hiszen bemutatják az emberek korabeli öltözködését, viselkedését is.

Szenti Ernőné Vatai Erzsébet színpompás tűzzománcai

Szenti Ernőné Vatai Erzsébettel sikerült szót is váltani. Nyugalmazott művésztanár, tűzzománckészítő: Ifjúkorában rajztehetségével tűnt ki, így nem véletlen, hogy magyar-rajz szakos tanári diplomát szerzett. Bár lett volna más lehetősége is, hazatért szülővárosába tanítani. A 32 pedagógusi év során ismerkedett meg a tűzzománckészítéssel, amivel lassan egymásra találtak, s amelynek mára mestere lett.

 – Mikor és hogyan kezdődött a szerelem?

– Valamikor a nyolcvanas évek elején. Korábban is voltak némi ismereteim a tűzzománcról, de  az említett időszakban egy rajztanárok részére szervezett tiszakürti alkotótáborban szerettem bele.  Ott kezdtünk néhány kollégával a különböző technikákkal ismerkedni, kísérletezni, ott láttam meg, mennyi szépség, lehetőség van ebben a művészeti ágban. Aztán az ismeretek évről évre bővültek, a technikák csiszolódtak, s ma már azt hiszem, túlzás nélkül mondhatom,a műfaj minden csínját-bínját ismerem. –

Fent: Vitalitás 1., Kharon ladikján, Vitalitás 2. Lent: Apokrif, A közös sors melankóliája,, A változás abszolút, Örök intuiciók

Szenti Ernő a sok miklósi által is ismert költő, grafikus, sajnos már nem lehet itt. A tanárképző főiskola földrajz-rajz szakának elvégzése után került Kisújszállásra. Első verseskötete 1992-ben látott napvilágot Léghajón a mélybe címmel. Ezt 2005-ig még hat könyv követte, melyeket maga illusztrált, s 2009-ig még kettő. Utolsó, tizedik kötetét 2012-ben bekövetkezett halála előtt 47 nappal fejezte be, megjelenését még megélhette.

Nemcsak a szavak művésze volt, grafikái számtalan újságban, folyóiratban megjelentek, a legnagyobb horderejűek a Tiszatáj, az Eső és az ÉS (Élet és Irodalom) voltak.

Mivel ő ezt már nem tehette, felesége, Erzsike válogatott helyette.

 –  Milyen szempontok szerint döntötte el, mi kerüljön ide?

 – Egyetlen szempont volt, az, hogy kevésbé ismert oldaláról ismerhessék meg férjemet. Őt leginkább grafikusként tartják számon, ezért most színeseket, azaz festményeket hoztam. Ezek is a rajzon alapulnak, közeli rokonok a grafikákkal, de  a színek varázsa mégis mássá teszi őket.-

A jelen lévőket és az alkotókat Markót Imre, Törökszentmiklós polgármestere köszöntötte, a kiállítást Dr. Kovács Tibor kisújszállási alpolgármester nyitotta meg. Mindketten méltatták  a műveket és kiállítókat, a két város régi és jó kapcsolatát, s mindketten reményüket fejezték ki, hogy ez a kapcsolat a jövőben csak erősödik.

 A megnyitót Karakas Zsófia, a Kodály Zoltán AMI növendéke gitárjátékával és Busainé Hajmann Mariann Szenti Ernő versek tolmácsolásával színesítette.

Pásztor

Megosztás