Továbbra is híres a miklósi galambászat

Pásztor Gábor

A Törökszentmiklósi (Galambtenyésztő?) Egyesület augusztus 31-én, szombaton bemutató kiállítást rendezett a Borostyán Borozó és Tájház udvarán. Az egyesület neve azért kérdőjeles, mert amíg nem tisztázódott, én, mint laikus, nem tudtam kideríteni. Az eseményt kétszer hirdették a miklósi hirdetési újságban, rátaláltam a neten is, de a kérdést illetőleg nem lettem okosabb. Mint ahogy az interneten való kutakodás során nem lettem az, általában a miklósi galambászatot illetően sem. Megszámlálhatatlan elnevezésre találtam, de a honlapok több évesek,  rajtuk semmi nem található, még azt sem lehetett tudni, hogy a megnevezettek léteznek-e egyáltalán. E téren teljes a káosz, pedig városunk galambászai többet érdemelnének.

Többet, ugyanis a törökszentmiklósi, közel évszázados hagyományokkal bíró galambászat, az itteni tenyésztők, múltjuk során jócskán öregbítették a település hírnevét. A szaklapok szerint hazánk egyik legnagyobb galambász fellegvára Törökszentmiklós, van olyan nemzetközileg elismert fajta, amelyet itt tenyésztettek ki, s eredeti neve Törökszentmiklósi szarka volt. A tenyésztők sok-sok európai kiállításon értek el szép sikereket, s az általuk tenyésztett fajták egyedüliként kerültek be a megyei értéktárba.

Kívülállóként minderről, még ha a szándék meg is volna, mégsem lehet tudni semmit. Ezt pótolandó kerestük meg az eddig kideríthetetlen nevű egyesület elnökét, Polgár Bélát, s ültünk le beszélgetni, hogy legalább az alapvető dolgokat tisztázzuk.

– Először talán derítsük ki a pontos nevet. Én a keresgélésem során találkoztam a Törökszentmiklósi V-59 Galambtenyésztő Egyesület, Törökszentmiklós és K. Postagalamb Egyesületek, R-06 Törökszentmiklósi Postagalambsport Egyesület, Törökszentmiklós és Vidéke Galambászok és Díszbaromfi-tenyésztők Egyesülete elnevezésekkel, de egyikről sem tudtam kideríteni semmit. Végül is Miklóson hány egyesület van?

– A mi egyesületünk hivatalos neve Törökszentmiklós és Vidéke Galambászok és Díszbaromfi-tenyésztők Egyesülete. A V-59 a szövetségtől kapott sorszámunk, ha tagjaink  ezt hallják vagy olvassák, tudják, rólunk van szó. A többihez semmi közünk, fogalmam sincs, mit, kiket takarnak. Gyanítom, hogy postagalambászokat, nekik sok változó elnevezésű csoportjuk van, de ebbe sem most, sem a későbbiekben nem óhajtok belemélyedni. Ők teljesen más szövetséghez tartoznak, nem tudom, hogy működnek, mit csinálnak.

– Tudomásul vettem. De hogy kerül a díszbaromfi a galambok mellé?

–  Úgy, hogy mi a Magyar Galamb-és Kisállattenyésztők Országos Szövetségéhez tartozunk. A kisállatok közé pedig besorolandó a baromfi, a nyúl és a kisrágcsálók. Díszbaromfi-tenyésztőnk van, utóbbi kettővel foglalkozó jelenleg nincs.

– Lehet legalább fő vonalakban csoportosítani a madarakat?

– Lehet, de a járatlanoknak nem egyszerű. Nálunk két alapvető águk van, a röp-és díszgalamboké. A röpgalambok azok, amelyek, ha kiengedik őket, ott keringenek a ház körül, vannak köztük keringők, pergők, bukók, stb., de gondolom, ebbe most ne mélyedjünk bele. A másik csoportba tartoznak a nagy testűek, amelyek már keringeni sem tudnak, maximum a háztetőre, dúcba képesek felrepülni. A díszgalamboknak szintén sok válfajuk van, a nevük jelzi, miért tartják, tenyésztik őket.

– A galambot világszerte a béke szimbólumaként tartják számon, a hasonlat úgy szól, hogy szelíd, mint a galamb, a szelíd, békés emberek galamblelkűek. Helytálló ez?

– Hát, nem egészen. A galambászok többsége esetenként igen vehemens, a galambok szelídsége is látszólagos. Szigorúan és keményen védik területüket, fészküket, kicsinyeiket. A rangsorban elfoglalt helyért is ádáz harcot folytatnak.

– Régen szinte minden háznál tartottak galambot. Azt olvastam, hogy most viszont egyre kevesebb a galambász, a galamb, egyre kevesebb a röptetés. Így van ez Miklóson is?

– Sajnos, igen. A röpgalambok közül is nagyon sokat bezárva tartanak, mert ezek nagyon értékes jószágok, s vigyázni kell rájuk. Vigyázni kell, nehogy befogják őket, számtalan veszély leselkedik rájuk, mérgezés, ragadozó madarak, légpuskások stb. A galambász is jóval kevesebb, mint régen, mert igen megdrágult ez a hobbi. Kevesebb a röptetés, kevesebb a mezei élelem, a takarmány meg drága, a madarak kevésbé ellenállók, s a gyógyszerek sem olcsók. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy – nem csak itt Miklóson -kiöregednek a régi galambászok, a fiatalok pedig inkább vonzódnak a számítógép, internet, okostelefon iránt.

– Ki fog halni a galambászat?

– Azt azért nem A mi egyesületünkben is vannak fiatalok, akik szívvel-lélekkel galambászkodnak. Sokan vannak most is itt a kiállításon.

– Ma is ismert és elismert a miklósi galambászat?

– Nyugodtan mondhatom, igen. Nemzetközi hírű tenyésztőink vannak, több tagunk Európa Bajnoki címmel büszkélkedhet. Nagyon szép sikereket érünk el az országos kiállításokon is. Talán külön kiemelném Németh Pista bácsit, többek közt az ő nevéhez is fűződik a Törökszentmiklósi szarka kitenyésztése is, Gődér Gyuri bácsit, akik régi, nagyon sok sikert elérő nemzetközi hírű galambászok. A fiatalok közül Deák Sándort említeném, aki szintén nagyon eredményes tenyésztő.

Akkor tehát el lehet mondani, hogy a miklósi galambászat őrzi régi, jó hírét. Maradjon is így, ehhez sok sikert kívánok. Köszönöm a beszélgetést.

Szemtől Szembe

Update: A cikk elkészülte után kérte Polgár Béla, említsük meg, hogy Berta Jánosnak és feleségének köszönhetően nagyon szép, nyugodt, s ami ebben az iszonyatos hőségben külön megemlítendő, hűs, árnyékos helyen rendezhetik meg kiállításukat immár tizenöt éve a Borostyán udvarán.

Megosztás