Színek nélküli színes világ

Szentmiklósi grafikák az Ipolyiban

Ácsné Varga Andrea, Németh Szilvia, Hernek János, Sajtós György, Veres Gabriella, Ácsné Varga Andrea, Várhelyi Csilla, Soós Kálmán és Németh Szilvia virággal             /Fotó: Ipolyi Facebook/

Négy grafikus, négy külön világ, különböző technikákkal készült grafikák. Mindez egy kiállító teremben,  s miként Várhelyi Csilla festőművész megnyitójában mondta, a rajzok nemhogy gyengítenék, hanem erősítik egymást, hiszen más-más oldalát mutatják meg ennek a fekete-fehér világnak. Sajtós György közismert törökszentmiklósiakról készült portréit Veres Gabriella anatómiai ihletésű, Németh Szilvia emberi érzelmeket tükröző, és Hernek János  benyomásokat rögzítő érdekes, gyakorta elgondolkodtató képei követik, melyekből összességében egy  rendkívül színes világ bontakozik ki. S ez a sokszínűség adja annak a tárlatnak a varázsát, amely pénteken, szeptember 18-án nyílt meg az Ipolyi Kulturális Központban.

Sajtós György: Pipás Gyurka, Sindel Mihály

Mint Ácsné Varga Andrea, a kiállítás ötletgazdája és szervezője elmondta, a közelmúltban festményekből, fafaragásokból, tűzzománcból és másból az elmúlt években több kiállítás is volt, grafikákból viszont régóta nem, ezért úgy gondolta, éppen ideje volna egynek. Eredetileg több alkotót szeretett volna meghívni, de hamar be kellett látnia, a kiállító terem méretei elképzeléseinek határt szabnak. Így maradtak a fenti négyek, akik közül mindenkit személyesen ismer, és tartja is velük a kapcsolatot.

Veres Gabriella: Csontváz tanulmány, Anatómiai tanulmány

Miként Várhelyi Csillával is, aki kicsit meglepődve, de örömmel vette a felkérést a kiállítás megnyitására: – Úgy gondolom, a felkérésnek több összetevője van. Miklósi vagyok, művészettörténet tanár vagyok, s  tavaly volt itt, ebben a teremben önálló kiállításom. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy én nyithatom meg a tárlatot, ráadásul szeretem is a grafikát. Nagyon érdekesnek tartom a rajzokat, a maga módján mindegyik igen eredeti. Az alkotókkal most találkoztam először, korábban nem ismertük egymást, de nagyon jó volt beszélgetni velük, s jó volt világukba bepillantani.

A kiállítok egy kivétellel – s ez tehetségükből, értékükből egy szikrányi nem von le – abszolút autodidakták, s egy kivétellel először mutatkoznak be a nagyközönség előtt. A rájuk és munkáikra vonatkozó kérdésekre szívesen válaszoltak.

Németh Szilvia: Harmónia

Sajtós György – Csak portrékat rajzolsz? És csak ismerősök portréját?

Igen. Gimnazista koromban derült ki, hogy ehhez adottságom van, osztálytársaim portréit készítettem el. Aztán abbamaradt a dolog, de most jó ideje ismét rajzolok. Természetesen nem idegeneket zaklatok, valamihez kötődve  – névnap, születésnap, különleges esemény – ismerősök portréit rajzolom, vagy olyanokét, akik valamit már „letettek az asztalra”. Itt huszonkét képem van, otthon száznál több. Lehetne sokkal több is, de aki kéri, annak a rajzot oda is ajándékozom. Soha művészeti téren nem tanultam, ehhez értek valamicskét, ezt csinálom, másba nem is akarok belekontárkodni.

 Veres Gabriella  – A grafikák egy része kimondottan anatómiai rajz, s a többiről is erősen sugárzik ez a hatás. Ez valami különleges vonzódás?

Hernek János: Jób imája

– Nem igazán. Ezek konkrétan azok a képek, amelyek annak idején a rajztanulást szolgálták. Művészeti szakközépiskolába jártam, ott készültek a műteremben gyakorlásként mű csontvázakról, ill. húsvér emberekről. A szakközépiskola után elvégeztem egy kétéves dekoratőri és egy ugyancsak kétéves grafikusi képzést. Ennek során tovább fejlődtem, sok másfajta rajzot készítettem, de ezeket érdekesnek találtam, azért hoztam el őket.

Meg azért is, mert egy ideje inkább a festészet érdekel, akvarelleket készítek, de miután ez egy grafikai kiállítás, azokat nem hozhattam el.

Németh Szilvia – Mióta rajzol? Csak grafikával foglalkozik, mással nem is próbálkozott?

– Korábban is szerettem firkálgatni, de komolyabban 2005 óta foglalkozom a rajzolással. Először olajfestéssel próbálkoztam, de hamar rájöttem, hogy a színekkel gondban vagyok, így inkább a grafika felé orientálódtam.

Németh Szilvia: Farkaséhség

– A képeken túlnyomó részt valamilyen összefüggésben arcok, fejek láthatók. Miért?

– Olyan rajzokat szeretnék készíteni, amelyek valamilyen érzelmet- öröm, bánat ,félelem, indulat – sugallnak, s erre kiválóan alkalmas az arc. Az elérni kívánt hatás növelése érdekében az arcokat valamilyen kontaktusba helyezem.

Hernek János: Jazz szólam

Egyébként óriási élmény, hogy itt lehetek. Tudjuk, az első szerelem, az első érintés, az első csók… S most az első kiállítás.

Hernek János – A többiek képei – persze ez így nem teljesen igaz – nagyjából homogének, a tieid viszont nem. Témájukban, technikájukban igen változatosak, a kutyától a tájképig a ceruzarajztól az op-artig minden látható. Szeretsz csapongani?

– Letagadhatatlanul. Azt rajzolom, ami éppen megfog, ami valamilyen érzelmet, gondolatot vált ki bennem. vagy csupán érdekesnek tartom. Így vagyok a technikával is, próbálkozom ezzel, próbálkozom azzal, bár a szenet és grafitot szeretem a legjobban. A sokszínűségre törekedtem, amikor a kiállítási anyagomat összeválogattam. Már több kiállításon vettem részt, itt, Miklóson, Baracskán, Budapesten. Hogy teszik-e, amit csinálok, vagy sem, mint mindig, most is a nézők döntik el. –

A megnyitón sokan voltak, s úgy tűnt, a nézők eldöntötték. Tetszett nekik, amit láttak, s nem véletlenül. Ez egy olyan kiállítás, amit érdemes megnézni.

Sokakat vonzott a megnyitó          /Fotó: Ipolyi Facebook/

Pásztor

Megosztás