„Szép menyecskék varrták fejér patyolatból”

Közzétéve ekkor: 2019 február 2. 10:15

Fehérhímzés bemutató a Butyka Béla Helytörténeti Gyűjteményben

Pásztor Gábor

A január 31-én, Törökszentmiklóson nyílt kiállítás mottóját Petőfi: Zöld Marci című verséből kölcsönözték dr. Gecse Annabella néprajzkutató és segítői.  A költemény vonatkozó része ekképp szól: „Marci, hol vehetted lobogó gatyádat, lobogó ingedet? Szép menyecskék varrták fejér patyolatból, csók lett érte díjok piros ajakadról.”

 Zöld Marci 19. század eleji híres-hírhedt alföldi betyárvezér volt, aki bandájával végigfosztogatta az egész Tiszántúlt. Említést talán azért érdemel, mert törökszentmiklósi „kötődése” is volt: betyárkodott Tiszaföldváron, Tiszabőn és Fegyverneken, a pandúrok valóságos hajtóvadászatot folytattak ellene. Mikor végre sikerült elfogni, a törökszentmiklósi rögtönítélő bíróság elé került, amely kötél általi halálra ítélte. A kivégzést 1816 decemberében a fegyverneki pusztán hajtották végre.

Ha a haramia lobogó gatyáját és ingét nem is  látni, a patyolat fehérhímzésről – amely gyűjtőfogalomként többféle alapanyagot, öltéstípust, stílust és kort jelölhet –  a tárlat teljes képet igyekszik adni. A mintegy 250 darabból álló kiállítási anyag a szolnoki Damjanich János Múzeum gyűjteményére épül, amelyet néhány magántulajdonban lévővel egészítettek ki, s így sikerült Jász-Nagykun-Szolnok megye minden néprajzi tájegységét és legtöbb társadalmi rétegét bemutatni.

A fehérhímzés szerepet játszott a hétköznapok és ünnepek rendjében, alkalmas volt mindennapi használatra és díszítésre, a társadalmi helyzet és életkor kifejezésére egyaránt. Szerepet kapott az élet nagy fordulói során is, elkísérte használóit a bölcsőtől a koporsóig.

Külön fejezete a házasságra készülő leányok kelengyéje, a teljes életet felölelő textilkészlet, amelynek elengedhetetlen része volt. A kelengyét a falusi és kisvárosi családok túlnyomó többsége maga állította össze, esetleg egy-két helyi varrónő, hímző segítségével. A nagyobb városokban fehérnemű-kereskedők könnyítették meg az összeállítást, akik 6-8 hétre vállalták annak elkészítését több költségváltozatban. A leggazdagabb stafírung pl. 48 női ingből, 42 alsónadrágból állt, helyet kaptak benne zsebkendők, zoknik, hálóingek, harisnyák, férfiingek, terítők, matracok is. De a 20. század közepéig szinte minden nő maga hímezte kelengyéjét, ismerte a fehérhímzést és más technikákat is.

Az Európában 19. század elejétől hódítani kezdő fehérhímzés divatja nyugat felől, sok típusa német nyelvterületről került Magyarországra. Elterjedését segítette, hogy a kézimunka tanítását kötelezővé tették a közoktatásban, ami által a technikák és minták ismertté váltak az egész országban. Az idők folyamán egy-egy vidék, egy-egy település kialakította a rá jellemző stílust, minta-és motívumrendszert.

Az április 6-ig megtekinthető kiállítás szervezői egyrészt ezeket a stílusokat, stílusbeli különbségeket, másrészt a fehérhímzés emberi életben játszott szerepét szeretnék ismertetni. Ehhez vonultatták fel az összes ismert típust, egy csecsemőkelengyét is tartalmazó komplett stafírungot, a hímzéshez használt eszközöket és más egyebeket. A látogatókat az ismeretszerzésben, tájékozódásban részletes, áttekinthető tablók segítik.

Szemtől Szembe


Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..



Hirdetés