A szégyen születésnapja, avagy egy ötlet halála

Közzétéve ekkor: 2011 november 3. 21:21

A sejtelmes cím a Piramis Center jubileumára utal. Ugyanis napra pontosan tegnap, azaz november 9-én volt öt éves évfordulója a reményteljes mű színpompás külsőségek közepette megtartott projektnyitó ünnepségének, vagyis az ünnepélyes kezdésnek. Jelen volt mindenki, aki számít így városunk polgármester asszonya Dr. Juhász Enikő, maga Izrael állam nagykövete David Admon és – Ki ne hagyjuk a sorból az ötletgazdát! – a  Casaro Hungary ügyvezetője Shlomi Shlomovitz úr. Minden szépen indult, ahogy illik ez egy ilyen nagy ívű elképzeléshez. Dübörögtek a munkagépek és a hatalmas építési gödörből kiemelkedni látszott az épület első szintje.

minden

Itt álljunk meg egy kicsit, mert ez csak külsőség, az első ránézésre tetszetős mutatvány mögött már ekkor alattomos gazdasági kór telepedett rá a projektre. Az alapgondolata az volt a befektető izraeli úrnak, hogy megépít egy üzletközpontot, majd bérbe adja annak üzlethelyiségeit és a kapott bérleti díjak megtérítik a befektetését, sőt tisztes profitot is hoznak. Fürge ujjú közgazdászok gyorsan kiszámolták mennyi is legyen a bérleti díj, hogy az előzőekben említett remények teljesüljenek.

Itt bicsaklott meg a dolog, mert minden terv próbája a valóság, az élet!

Kiderült, hogy Törökszentmiklóson nem lehet a kívánt bérleti díjon kiadni az üzlethelyiségeket, mert itt ilyen áron nincsen rájuk fizetőképes kereslet. Magyarra fordítva kiderült, ez a beruházás sohasem fog megtérülni és egy huncut fillér hasznot sem fog kitermelni Shlomovitz úrnak. A derék befektető alapvető hibát vétet, ugyanis a projekt indítását megelőzően az elengedhetetlenül szükséges piackutatást elmulasztotta! Ahogyan mondani szokták, már a haditerv elkészítésekor elveszítette a csatát. Szükségmegoldásként, futva a pénze után, csökkentve ezzel a már ekkor általa is látott jövőbeli veszteségeket, kisebbre akarta venni a projektet, egy emelettel kevesebbet akart megépíteni a tervezetnél. A változtatás jogszerűvé tételéhez szükséges jogi lépéseket elmulasztotta, ezért a kunhegyesi építésügyi hatóság az építkezést leállította és jelentős bírsággal sújtotta a szabálytalankodó céget. Ezt követően hosszú jogi vita vette kezdetét a hatóság és a vállalkozó között, mely a mai napig sem jutott nyugvó pontra.

Eddig a pontig megítélésem szerint a város önkormányzata semmit nem hibázott, jó hiszeműen és jogszerűen járt el. Ettől kezdődően viszont a város önkormányzata már hibát hibára halmozva járt el a dologgal kapcsolatos. Nem ismerte fel, hogy milyen közgazdasági ok miatt akar változtatni a projekten a befektető. Nem érzékelte a probléma súlyosságát, nem látta semmilyen mértékig előre ennek várható következményeit. Éppen ezért, nem volt kellően kreatív és aktív közreműködő a felek közötti konfliktus megoldásában, nem kínált megoldásokat a befektető üzleti hibájának helyre hozatalára. Lett volna pedig lehetősége a beruházás befejeztetésére, hiszen „csak” biztos és jól fizető bérlőhöz/bérlőkhöz kellett volna hozzásegíteni a vállalkozót. Szerintem „örömmel” kifizette volna a büntetést és végig vitte volna a beruházást, mert a várható bevételei fedezték volna a felmerült kiadásait. A gazdasági világválság közepette Törökszentmiklóson letelepedni szándékozó TESCO-t kellett volna a zöldmezős beruházás helyett egy bérleti konstrukció felé terelgetni. Nem kellett volna, a város rendezési tervét módosítva, a városon kívül lehetőséget adni az áruházláncnak az építésre. Ugyanakkor ajánlatként az önkormányzat garantálhatta volna a TESCO-nak, hogy másik multit nem enged be – a már meglévőkön felül – a városközpontba. A kecske is és a káposzta is rendben lett volna. Nem így történt, pedig minden lehetősége megvolt az önkormányzatnak ezen megoldás megvalósítására. Az idő nem old meg mindent, sok esetben tenni kell a kívánt változások elérése érdekében. Ennek bizonyítására álljon itt befejezésül a befektető egyik nyilatkozata:

 „ha kell, évtizedekig egy üres betontenger fog állni a Kossuth Lajos úton, ami nem cél, de a városnak, számos helyi lakosnak, környékbeli beszállítónak és építési vállalkozónak igen kellemetlen lesz” (Shlomi Shlomovitz)

Az eltelt idő és a tények azt bizonyítják, hogy a befektető akarata érvényesül, nem az önkormányzat az úr a saját portáján!

A szégyen születésnapja, avagy egy ötlet halála II.

E hó 9-én volt hat éves születésnapja a Piramis Centernek. Talán itt be is fejezhetném a blogot, hozzátéve az előbbi évforduló hivatkozáshoz, hogy az eltelt egy évben sem sikerült előre lépni e kérdésben. Mégis – nem lustaságból – pusztán csak megváltoztathatatlan tények okán megidézem, az egy évvel ez előtti írásomat. Ezzel hangsúlyozni szeretném, hogy lett volna mit tenni a szomorú és csúf jelen elkerülésében, de szűklátókörű és felelőtlen lépések kilátástalan helyzetbe sodorták a projektet. A gordiuszi csomó kibogozhatatlan a városvezetés kezében, sem tehetségük, sem kellő elszántságuk sincs a probléma kezelésére. Lehetne belőle emlékművet is csinálni, na nem csak azért mert, egy idős a torzó, a város legújabb kori vezetésével, hanem azért is, mert a város gazdaságilag és morálisan is egy gigantikus romnak tekinthető.. A város legújabb szlogenje ennek tükrében kissé át is alakítandó, ekként:
Város a (rém)tettek mezején!                                                                                                          

Serfőző István


Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..



Hirdetés