Sokakat vonzó Pünkösdi Vigadalom

Törökszentmiklóson az idén, május 16-án, pünkösdhétfőn került sor a több mint egy évtizedes hagyományra visszatekintő Pünkösdi Vigadalom megrendezésére. A szervezők három helyszínre igen változatos és színes programot hirdettek, s ígéretük nem csak ígéret maradt. Az invitálás elsősorban gyerekeknek és családoknak szólt, játékkal, vígassággal főként őket csábították, de a szólóban érkezők és minden korosztály megtalálhatta a magának való szórakozást, kellemesen tölthette az erre szánt időt.

Bár a legkisebbeket már reggel kilenckor Játékház , illetve Játéksziget várta az Apáról Fiúra Egyesület Alkotóházában és a Bethlen Gábor Református Általános Iskola udvarán, az igazi pezsgés akkor kezdődött, amikor a sok ember kijött a Református Templomban tartott Ünnepi Istentiszteletről. Pünkösdi felvonulás kezdődött, amely ezúttal a korábbinál rövidebb útvonalon történt, a táncosok, egyéb szereplők, istentiszteleten résztvevők és a vonulókhoz csapódók zenei felvezetéssel átvonultak az Alkotóházba, majd onnan az iskolaudvarra.

Molnár Anette

Itt sikerült két kérdés erejéig megállítani Molnár Anett főszervezőt, az Apáról Fiúra Egyesület elnökét.

– Hány éve rendeztétek először ezt az eseményt?

– Most nem tudok a számolásra koncentrálni,  de az biztos, hogy 2003-ban indítottuk útjára. Akkor a Helytörténeti Gyűjtemény adott otthont nekünk, aztán sokféle helyszín következett, végül hosszabb távra a volt művelődési központ udvarán kötöttünk ki. Amikor az elköltözött, és helyét az önkormányzat vette át, új helyet, pontosabban helyeket kellett keresnünk, hogy elférjünk. Ekkor alakult ki a mai három helyszínes forma, az Alkotóház, a Templomkert és az iskola udvarának háromszöge. Ennek immár negyedik éve.

– Miért éppen Pünkösdi Vigadalom? Miért nem, mondjuk, húsvéti?

– A karácsonyt, húsvétot mindenki ismeri, a pünkösdöt viszont nem. Ez egy elfeledett ünnep volt, úgy gondoltuk, felelevenítjük. Nekünk is kutató-gyűjtő munkát kellett végeznünk, hogy első alkalommal meg tudjuk szervezni. A program állandóan bővült, színesedett, amióta pedig három helyszínünk is van, komoly anyagi erőket és energiát fordítunk arra, hogy tartalmassá, vonzóvá tegyük ezt a napot. Hogy még tovább tudjunk lépni, növekedni kellene támogatóink körének. Úgy gondolom, megéri, mert egyre sikeresebb, látogatottabb a rendezvény. Még nincs tíz óra, de sokszor már most kerülgetni kell az embereket. –

Tíz órától többen gondban voltak, a bőség zavarával küszködtek. Az Alkotóház játékházában beindult a nagyüzem, a gyerekek kézműves bemutatókon vehettek részt, ismerkedhettek a hímzés gyertyakészítés, csipkeverés és ostorfonás rejtelmeivel. Az ostorfonáséval, mert „ Tenyői cifraságok” címmel meg lehetett tekinteni Pozsa Sándor ostorfonó kiállítását, aki a mesterségből ízelítőt adott, tanítgatta az érdeklődőket (Vele külön riportot készítettünk) Ugyancsak a fenti kezdettel várta Ölbeli Játékok-kal Hodos Szilvi és Tóth- Pál Zoli az érdeklődőket. A buszpályaudvaron óriási sikerrel beindult a  térítésmentesen használható kisvonat, amely aztán egész nap megállás nélkül döcögött.

Az iskola udvarán  folyamatosan működött a Játéksziget, 10:00-kor pedig a Kuttyomfitty társulat Eltáncolt cipellők c. színpadi mesejátékával beindult a színpadi program. Ezután óvodások és alsós tanulók mutatták be tudásukat, felléptek a Kodály Zoltán AMI Népzenei tanszakának énekesei és hangszeresei, s az Aboska Kun Hagyományőrző Horda tartott viselet bemutatót. Szokásos színvonalas műsort mutatott be a Naszály zenekar kíséretében az „Ezerjó” Szentmiklós Néptáncegyüttes.

A Templomkertben kilenc órától Míves portékák vására nyílt, amelyen még Dabasról, Budapest környékéről is akadt bemutatkozó. – Hogy kerül ide Dabasról valaki? – érdeklődtem Fülöp Pétertől, akiről kiderült, hogy a Dabas Térsége Kézműves Egyesület titkára.

– Nagyon egyszerű a válasz. Régóta jóban van az ottani és itteni egyesület, s Anett meghívásának tettünk örömmel eleget.

– Ez a specialitásuk? A fából készült játékok, egyebek?

Fülöp Péter

– Nem mondhatnám. Harminc tagunk tizenkét mesterséget űz, én magam fa játékokat készítek. Mivel most én jöttem el, nyilván saját termékeimet hoztam el. Ezek részben eladásra készülnek, részben pedig bemutatóra.

– Van keletje a fából készült játékoknak?

–  Újabban igen, Kialakult egy igényesebb réteg, akiknek nem mindegy, mit adnak a gyerek kezébe, tucat gyártmány, esetleg egészségre is káros műanyagot vagy örökéletű fa játékokat, amin annak idején generációk nőttek fel, s amit a mai gyerekek is szeretnek. –

Hogy értelme legyen a beszélgetésnek, el kell mondani, hogy a dabasiak Elfásult szatócsbolttal mutatkoztak be. A fapolcokon sorakoztak a fabefőttek, dió, rúdon a fasonka, kolbász, pucolt csirke, pucolt hal, de volt ott fagylalt köcsögök szerszámok, és ki tudja, mi minden. Még a pénz, a bolti mérleg, a kassza is fából készült.

Emellett megvásárolható fából készült  játékok garmadája sorakozott,  állatfigurák, ágyúk, búgócsigák, vitorlások, repülő szerkentyűk között lehetett válogatni. A gyerekek válogattak is.

A Míves portékák vására nem csak nevében volt míves. Többek között a  fazekas és kosárfonó mesterség nagyon szép darabjaiban lehetett gyönyörködni, különleges kaktuszokból volt kiállítás, tűzzománc ékszereket, kerámia díszeket lehetett nézegetni és vásárolni, de nem volt hiány rongyszőnyegekben, díszpárnákban sem.

Éhen vagy szomjan sem maradt senki sem. A cukorbetegek egyesületének elnökével, Búzás Sándornéval úgy futottam össze, hogy éppen egy majd elfeledett népi süteményt kínálgatott:

– Jól látom, csöröge az?

– Ismered? Igen, ez alkalommal – negyedszerre vagyunk itt -. Csörögefánkot készítünk és kínálunk. Ez egy népi, kihalóban lévő süteményféleség, amit ma már egyre kevesebben ismernek. Mi magunk is a falusi mamáktól tanultuk el a készítését, s ezt szeretnénk népszerűsíteni. Meg kell mondani, nagy sikere van. A tésztát otthon gyúrtuk be, de itt nyújtjuk, szabjuk, sütjük ki forró olajban. Bárki megnézheti. hogy készül. A mostani fánkunk különlegessége, hogy tönköly lisztből készül, aminek sokkal jobb az élettani hatása, mint a normál lisztté, s tettünk bele egy kis kurkumát is. –

Természetesen ingyen kínálták, mint ahogy valakik a palacsintát is, egy csapat pedig a helyben sütött, úgy néztem, tejszínes, almás süteményt. Lehet, hogy tévedek, de megkérdezni nem tudtam, mert bármikor jártam arra, sokan vették körül, oda sem férkőztem. S egész délelőtt két hatalmas bográcsban főtt a paprikás krumpli, ami a fellépőknek, vendégeknek készült, de amíg jutott, más is kaphatott belőle.

Pásztor

Megosztás