SAINT LOUIS MÁR SZÁZ ÉVE MEGMUTATTA A VILÁGNAK,

Közzétéve ekkor: 2020 március 12. 18:05

MENNYIRE MÁSKÉNT ALAKUL EGY JÁRVÁNY, HA IDŐBEN MEGKEZDIK AZ ELKÜLÖNÍTÉST

1918-ban Pennsylvania legnagyobb városa, Philadelphia óriási parádét rendezett a háborúba induló katonáknak, ami több ezer ember életébe került. A spanyolnátha terjedéséről szóló hírekre fittyet hányva megtartották a háborút ünneplő menetet, ahol kétszázezres közönség gyűlt össze. Három nappal később a 31 philadelphiai kórház összes ágyát spanyolnáthában megbetegedett és haldokló emberek foglalták el, a hét végére több mint 4500 ember halt meg a fertőző betegségben, amely világszerte százmillió áldozatot szedett.

1400 kilométerrel arrébb, a Missouri állambeli Saint Louisban egészen másképp történt minden. Az első civil fertőzöttek észlelése után a városvezetés két napon belül bezárta az iskolákat, a játszótereket, a könyvtárakat, a tárgyalótermeket és még a templomokat is. A munkahelyi műszakokat eltolták, és szigorúan korlátozták a villamosokon való utazást, a húsz fő fölötti gyülekezést betiltották.

A radikális intézkedések – ami a napokban a sokat emlegetett social distancing (kb. ‘közösségi távolságtartás/elkülönülés’) gyűjtőfogalommal leírható – eredménye az lett, hogy a spanyolnátha halálozási aránya kevesebb mint fele annyi volt Saint Louisban, mint Philadelphiában – derül ki abból a 2007-es epidemiológiai tanulmányból, amelyet újra felkaptak most, hogy a világ egészségügyi ügynökségei a Saint Louis-iakhoz hasonló lépéseket javasolnak az újkoronavírus-járvány megfékezésére.

Illusztráció: Proceedings of the National Academy of Sciences

A görbe kisimítása ma már epidemiológiai alapvetésnek számít, a COVID-19 esetében is prioritás. Ha már egy vírus terjedését nem lehet megállítani, a döntéshozóknak arra kell törekedniük, hogy lassítják a folyamatot. Ha exponenciálisan kezd nőni az új esetek száma, az egészségügyi intézményeknek óriási többletterhelést jelent a helyzet kezelése; ám ha egyszerre kevesebben betegednek meg, az egészségügyi rendszer elboldogul, és kevesebben halnak meg. Ezáltal pedig időt nyernek az orvosok és ápolók, hogy kezeljék a fertőzötteket, a kutatók pedig arra, hogy kidolgozzák a vírus elleni oltóanyagot.

A 2007-es tanulmány egyik szerzője, Richard Hatchett orvos, a londoni CEPI vezetője (a Coalition for Epidemic Preparedness Innovations egy olyan globális szövetség, amely az oltóanyagok mielőbbi kifejlesztéséért tesz erőfeszítéseket) szerint hiába állt rendelkezésre a példa, a Saint Louis-iakhoz hasonló intézkedések hatékonyságát a későbbi járványok során is vitatták: az 1957-es és 1968-as influenzajárványok idején például széles körben maradtak el a hasonló tömegkorlátozások. A 2000-es években azonban már elfogadottá vált ez a megoldás, és az amerikai járványügyi központ, a CDC is beiktatta hivatalos protokolljába.

Csak akkor hat, ha korán bevetik

Hogy a közösségi elkülönülés valóban meghozza a várt eredményt, ahhoz azonban még az időtényezőt is figyelembe kell venni. Akkor tudnak igazán működni ezek az intézkedések, ha idejekorán vezetik be őket, még az előtt, hogy a népesség 1 százaléka megfertőződne – írta a Quartznak Hatchett. Ha több ember kapta el a vírust – és különösen, ha sokan nem elég betegek ahhoz, hogy orvoshoz menjenek –, akkor már jóval kevesebbet ér a közösségi távolságtartás.

Vöröskeresztes különítmény Saint Louisban 1918 októberében          Forrás: Wikimedia Commons

A mostani járvány éppen ilyen eset: a COVID-19-cel diagnosztizáltaknak mindössze 19 százaléka betegedik meg súlyosan, a csak enyhe tünetekkel birkózók pedig könnyebben adhatják át a vírust a sebezhetőbbeknek, azaz az időseknek és krónikus betegeknek. Hatchett szerint érdemes összehasonlítani, hogyan alakul a vírus terjedése Hongkongban, Szingapúrban vagy Tajvanon, ahol már a kezdet kezdetén meghozták ezeket a radikálisnak látszó intézkedéseket, illetve Vuhanban, Olaszországban és Iránban, ahol nem léptek időben. „Semmi okunk feltételezni, hogy a vírus másképp viselkedik majd Európában és az Egyesült Államokban, mint Ázsiában” – mondta Hatchett.

Kína és Olaszország valószínűleg túl sokáig várt, addig, hogy végül mindkét országnak drasztikus lépéseket kellett tennie, de csak hetekkel a vírus első felbukkanása után. Kína Hupej tartományában csaknem hatvanmillió embert zártak el a külvilágtól, több százmillió további állampolgárt pedig az utazási korlátozások érintették. Olaszországban ugyancsak nagyjából hatvanmillió emberre vonatkoznak a szigorú intézkedések, az iskolák és kávézók, éttermek után szerdán már az üzletek, fodrászatok stb. lezárását is elrendelték, csak a gyógyszertárak és az élelmiszerboltok maradhatnak nyitva.

Az Egyesült Államokban még csak kóstolgatják a hasonló intézkedéseket, az elnök egyelőre gazdaságélénkítéssel, illetve frissebben az Európából való beutazás tiltásával reagált, de New York államban már lezárták a nagy tömeg gyülekezésére alkalmas tereket, és beállították a Nemzeti Gárdát épüleket fertőtleníteni, és ételt kiszállítani az egyik érintett zónába, a New Yorktól északra található New Rochelle-be.

A közösségi távolságtartás érdekében nem kell feltétlenül drákói szigorral fellépni. Dél-Koreában például a Saint Louis-i megoldás modern verzióját vezették be: nem kerültek karantén alá teljes városok, és nem zárták el a külvilágtól az állampolgáraikat, de így sikerült lassítani a vírus terjedését, és főként alacsonyan tartani a halálozási rátát. (Dél-Koreában a hét elején mindennap csökkent az új esetek száma, de szerdán volt egy újabb kimagasló szám, 242 új beteg. Bár csütörtökön ismét viszonylag kevés, 112 új esetet találtak, a hatóságok arra figyelmeztetnek, hogy Szöulban új góc alakulhat ki, ami ismét megdobhatja a számokat.) Annyi biztos, hogy Dél-Koreában bezárták az iskolákat, lemondták a közösségi eseményeket, és támogatják a távmunkát.

qubit.hu


Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..



Hirdetés