Rezsiháborús háttérkép

   Mostanra már egyértelmű, hogy a kormány és a Fidesz választási kampányának első és legfontosabb programpontjává a rezsicsökkentést tette. Tavaly óta óriási lendülettel folyik a fórumozás, melynek hívómondataival: „Magyarország nem hagyja magát!”, Védjük meg a rezsicsökkentést!” telezengték az országot, aláírásgyűjtési kampányt indítottak. Nincs olyan parlamenti megszólalás, amelyben a Fidesz prominensei vagy kevéssé prominensei el ne harsognák, hogy ez a küzdelem a végső, meg kell védeni a rezsicsökkentést a gaz multiktól, az EU-tól és persze a balliberálisoktól, akik csak azt lesik, mikor ugorhatnak a magyar nép torkának, és emelhetik az energiaárakat, meg mindent, amit csak lehet.

   Hende Csaba honvédelmi miniszter már egyenesen azt nyilatkozta, hogy április 6-án a nép a rezsicsökkentésről fog szavazni, aki azt akarja, hogy alacsony maradjon a rezsi, annak a Fidesz-KDNP-ra kell voksolnia, aki pedig a baloldalra teszi az ikszet, vegye tudomásul, hogy a magasabb gáz- és áramdíjakra szavaz.

   A témaválasztás zseniális, hiszen ki ne akarna olcsóbb áramot, gázt, vizet, stb., a csökkentsük a magyar családok kiadásait üzenet nemigen támadható. Igaz, nem is nagyon támadja senki, a vita inkább a rezsicsökkentés mikéntjében van. Az ellenzők – ellenzéki pártok, szakemberek – hosszabb távú megoldást javasolnának: pl. az épületek korszerűsítését, szigetelését, az energiaárak manipulálása helyett bérszínvonal-növelő gazdaságpolitikát, ami ugyan kevésbé gyors megoldás, de fenntartható, biztonságos. Mint hangsúlyozzák, a rezsicsökkentéssel ugyan átmenetileg mérsékelhetők a lakosság kiadásai, de makrogazdasági szinten az energiaköltségeket valakinek meg kell fizetni Vajon kinek?

   Azt a vélekedésüket sem rejtik véka alá, hogy az intézkedéssorozat igazságtalan, antiszociális jellegű, mert nem az igazán rászorulókat segíti. Az országban ma félmillió háztartásban nincs vezetékes gáz, ahol van, sok nehéz helyzetben levő nem tudja fizetni, vagy nagyon keveset fogyasztanak úgy a gázból, mint áramból. Ők, a nagy többségben levők a  rezsicsökkentés előnyeit egyáltalán nem vagy kevéssé élvezhetik, miközben a társadalom legmagasabb jövedelmű egyötöde a mintegy 100 milliárdra becsülhető tehercsökkenés 2/3 –át könyvelheti el.

   Az már csupán aprócska érv, hogy az átlagos fogyasztó megspórol ugyan 20-20 000 forintot egy év alatt az áramon és gázon, de más adókkal  ennél többet elvesz tőle az állam, s hosszú távon neki kell majd azt is megfizetnie, hogy a szolgáltatók a lakossági szolgáltatás veszteségeit a piaci (vállalati) szférán hozzák majd be. Azok úgyis tovább terhelik majd a lakosságra. Arról már nem is beszélve, hogy a szolgáltatók már most a beruházások elhagyásával, a karbantartás színvonalának csökkentésével, a fejlesztések leállításával próbálnak talpon maradni. Ez pedig az ellátás színvonalának esésével, az energiabiztonság sérülésével jár. És persze, elmaradó béremelésekkel, a cafetéria csökkentésével, esetleg teljes megszüntetésével, végső esetben dolgozók elbocsátásával.

   A kormányzat egyik legfőbb érve a díjak csökkentése mellett, hogy  az áram és gáz közműcégek javarészt külföldi tulajdonban vannak, amelyek túlzott profit formájában kiviszik a pénzt az országból, ami a magyar családok érdekeit sérti Ezzel szemben az igazság az, hogy a lakosságot ellátó cégek már évek óta veszteségesek, nekik a lakosság által érzékelhető energiaárból a kormánypárt és kormány vádjaival ellentétesen csak csekély hányad jut.

   A Fidesz köreiben a közelmúltban óriási felháborodást váltott ki, hogy az ELMÜ a fogyasztóihoz küldött levelében közölte, hogy nem az áram ára magas, hanem az államot megillető adó és egyéb tételek, amelyek az áram árának több mint háromnegyedét teszik ki. Fehéren feketén bemutatja, hogy a 45 Ft/ kWh villamos energia árából  a termékár 17 Ft. ( ami az állami tulajdonú MVM-nek, tehát közvetve az államnak fizetendő), az államnak járó adó 11 Ft.,  a szállítási költség pedig 15 Ft. Neki, a szolgáltatónak marad a 45-ből 2 Ft. Ez pedig messze nem fedezi a szolgáltatás költségeit. Ebből a hálózatok felújítására a jövőben alig futja , lényegesen kevesebb felújítási, beruházási munkával tudják megbízni  legnagyobbrészt hazai beszállítóikat, alvállalkozóikat. Mivel a hálózatfejlesztések elmaradnak, gyakoribbak lesznek az áramszünetek, kimaradások.

   De nézzünk néhány konkrétumot is! A már említett Hende Csaba azt találta mondani, hogy míg a Gyurcsány-korszakban  a gáz ára háromszorosára, az áramé duplájára emelkedett, addig a mostani kormányzat nem emelte ezen díjakat, sőt a szolgáltatók terhére igyekszik a magyar családokat segíteni. Nos, a KSH adatai kissé másról szólnak.

   A két táblázatból – egyik a forintális, másik a százalékos növekedést mutatja – kiolvasható, hogy  2010 és 2012 januárja között (mindössze két év alatt!) 20,3  %-kal nőtt a gáz ára azok számára, akik korábban semmilyen kompenzációra nem voltak jogosultak. Ugyanezen idő alatt  azok számára, akik a legnagyobb kompenzációt vehették igénybe, a gáz ára 56,3 %-kal drágult.  Ezt az 56 %-os emelkedést sikerült a kétszer 10 %-kal  – ami még mindig jócskán messze a 2010-es 87 Ft-tól – csökkentésként kommunikálni a legszegényebbek felé. Mert igazán ők a vesztesek. Az áremelkedés az átlagbérnek megfelelő vagy afölötti jövedelemmel rendelkezőket kevésbé, de még érintette, az igazán jómódúak az egykulcsos adó miatt meg sem érezték. És azt se felejtsük el, hogy az Orbán-kormány előbb szűkítette a gázártámogatásra jogosultak körét, majd 2012. január 1-jétől teljes mértékben eltörölte azt.

   Az sem helytálló, hogy Magyarországon kiugróan magasak európai viszonylatban az áram-és gázárak.

 Ha az európai statisztikai hivatal (Eurostat) jelentését megnézzük, látjuk, hogy  uniós összehasonlításban egyáltalán nem magasak az áram-és gázárak, a középmezőnyben helyezkednek el. Míg az Unióban az áram átlagár 0,184euró/ kWh, nálunk 0,155 az uniós átlag gázár 0,064, nálunk 0,057 euró. Viszont, ha a vásárlóerő-paritást, azaz a jövedelmekhez viszonyított árakat nézzük, megdöbbentőek az adatok. Ebben a viszonylatban áram esetében csak Ciprust, földgáz esetében pedig csak Bulgáriát előzzük meg.

És itt kell emlékeztetni, hogy a rezsicsökkentés jelenlegi módját ellenzők a bérszínvonal emelése módjáni rezsitámogatást javasolnák.

   Befejezésként csak annyit, hogy a szakemberek szerint egyre jobban érezteti hatását Magyarországon is a megújuló – főként szél és nap –áramtermelés bővülésével az energetikai világpiacon rohamosan csökkenő áramár – egy év alatt 17 % volt az esés -, s Csehországban ennek következtében rezsicsökkentés, háború és megvédés  nélkül, egyszerű bejelentéssel 14,4 ill. 15 %-kal csökkenti árait a két legnagyobb áramszolgáltató.

   És még egy adalék: Tavaly októbertől a korábbinál 20 %-kal alacsonyabb áron adja a Gazprom Magyarországnak a gázt. Az erről folyó egyeztetésekről és megállapodásokról az orosz társaság be is számolt legutóbbi negyedéves jelentésében.

Hogy is állunk tehát ezzel a rezsiháborúval?

Pásztor

Megosztás