Rendhagyó előadás az Értékek Klubjában

Az előadás, amelyet Soós Kálmán tartott „Iparosság Törökszentmiklóson a két világháború között” címmel a törökszentmiklósi Értékek Klubjában, több szempontból is eltért a szokványostól. Hogy alapvetően miben, arra tökéletesen rávilágítanak a tőle idézett mondatok:

„A nagyapám a két világháború között a Törökszentmiklósi Ipartestület elnökeként tevékenykedett. Műbútorasztalosként dolgozott, munkáját mesteri, majd céhmesteri címmel is elismerték. Irányította, szervezte az ipartestület vezetősége élén a helyi iparosság életét.”

„A nagypapám asztalos műhelyében nőttem fel, és nagyon sok mindent megtanultam tőle. Többek között a különböző hangszerek javítását, de a harmonika megszólaltatását is.”

A felmenői rokonság kapcsán az előadást átszőtték a személyes élmények, visszaemlékezések, azt korabeli fotók illusztrálták, s mindez közvetlen kapcsolatot teremtett a hallgatósággal. Nem egy esetben szinte beszélgetés alakult ki a közönséggel, különösen akkor, amikor valaki szülőket, nagyszülőket, ismerősöket fedezett fel egy-egy régi fényképen.

Nem véletlenül történt említés a hangszerekről, harmonikáról sem. Soós Kálmán hangulatteremtésként korra jellemző zenével várta az érdeklődőket, harmonikaszóval invitálta időutazásra őket. Záróakkordként pedig zenei kísérettel elénekelte a Hegedűs a háztetőn világhírű dalát, amelyben Tevje, a tejesember – aki iparosként került a képbe – a gazdagságról ábrándozik.

Maga a cím is csalós volt kissé, mert az előadó nem pusztán az abban megfogalmazottakról beszélt, hanem történelmi, fejlődéstörténeti összefüggésekbe ágyazta azt.

Röviden áttekintette az ipar fejlődéstörténetét, a legősibb háziipartól kezdve a manufaktúrák,  a technikai és a tudományos forradalom találmányai jóvoltából kialakult korszerű gyáriparig, visszatekintett a  magyar gazdaság aranykorának mondható dualizmus időszakára, amikor az óriási gazdasági fejlődés eredményeként Magyarország felzárkózott a világhoz, sőt több iparágban és fejlesztésben annak élvonalába került.

Az általános körkép az első világháború végét követő, számunkra tragikus trianoni békediktátum következményeinek felsorolásával és Európa térképe átrajzolásának bemutatásával, új, addig nem létező országok felsorolásával fejeződött be.

Ezután a 20. századi, főként a két világháború közötti Törökszentmiklós bemutatása következett, adatokon, tényeken keresztül ismerhettük meg a város – egy időszakban község – lakosságszámát, vallási és társadalmi megoszlását, gazdaságának alakulását, fejlődését. Külön említést kapott Erdélyi Kálmán főjegyző, aki idején elnyerte a város ma ismert képét. A helyi iparosság részvételével hatalmas építkezések történtek a településen:  Ekkor épültek a külterületi iskolák, a polgári fiúiskola új épülete, a Királyi Járásbíróság, a bazársor, a vezetékes ivóvíz hálózat, a víztorony, az új Kossuth tér, a mozi épülete, az új vágóhíd, a sportpálya (a Petőfi úton), a katolikus parókia. Ekkor kezdődött a téglajárda betonjárdára történő felcserélése.

A nagyapa céhmesteri oklevele

Az előadás további részében a címben meghatározott időszak szakmáinak, több száz iparosának név, az Ipartestület vezetősége, elöljárósága, bizottságai tagjainak név szerinti felsorolása következett – sok név igen ismerősen csengett -, s nem maradt el a a 20-as évek közepén már működő társas körök  megemlítése sem: Úri Casinó, Iparos Kör, Kereskedelmi Kör, Földmívelő Kör, Róm. Kath. Kör, Róm. Kath. Népkör, Vasutasok Köre, Felsőtanyai Kisgazdák Köre, Szakállasi Népkör, Méhész Kör, Építőmunkások Köre, Rokkantegylet, Községi Dalárda.

Az előadást Soós Kálmán személyes emlékkel zárta, a nagypapa napirendjét ismertette:

„Ébresztő 6 órakor, 7-re a műhelyben volt, a segédek, inasok általában ½ 8-ra érkeztek. 10-kor nagymama egy kis harapnivalót vitt, tepertőt, kolbászt, frissen sült lángost, amit együtt fogyasztottak el. ¾ 12-kor véget ért a délelőtti munkaidő. A csapat eltávozott, 13.30-ig ebédszünet. Pontosan 12-kor ebédeltek nagyapámék, ezt a nyugalom órája követte, ekkor lepihent, olvasott, levelekre válaszolt, tervrajzokat nézegetett, a „tekerős” gramofont hallgatta, szép lemezei voltak. A délutáni munka olykor még hatkor is tartott. Ekkor kezdődött az élet az Iparos Körben. ” 

S szólt néhány szót arról, milyen élet folyt ott. A Körben a tagok sakkoztak, beszélgettek, kártyázgattak, politizáltak, közös utazásokat, mulatságokat szerveztek, vidám vetélkedők rendeztek. Színjátszó csoportot, dalárdát működtettek, sportolókat támogattak, nagy gondot fordítottak az olvasás megszerettetése. Nemcsak a szakmák színtere volt, hanem a szórakozásé, a művelődésé, a kultúráé is. Az Iparos Körnek (is) fontos szerepe volt a város életében.

Pásztor

Megosztás