Régészeti kiállítás Tiszapüspökiben

„Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk” – idézte Bander József polgármester a magyar naranccsal kapcsolatos szállóigévé vált mondatot Bacsó Péter örökbecsű filmjéből,  A tanúból október 30-án, a Tiszapüspöki Helytörténeti Gyűjteményben rendezett régészeti kiállítás megnyitóján. Azon kiállításén, amelyen a Hoppál Krisztina és Kovács Péter, a szolnoki Damjanich Múzeum régészei által vezetett tavasztól őszig  Tiszapüspöki határában folyó ásatások során feltárt leletek egy része került bemutatásra.

A tárlat anyaga az időszámítás kezdete utáni első hét évszázadot öleli fel, egy olyan korszakot vázol fel, s benne két olyan nép életébe, az iráni nyelvű szarmatákéba és a germán eredetű gepidákéba enged betekintést, amely kor és amely népek alig-alig ismertek a laikus közönség előtt. De az ásatások az értő régészek számára is igen jelentősek voltak, ők is mélyebben pillanthattak a régmúltba, mert mint Hoppál Krisztina hangsúlyozta, a szarmata leletek ugyan nem rendkívüliek, de Magyarországon ilyen gazdag gepida leletanyagot az előző évszázad 50-es évei óta nem találtak. Különlegesnek mondható az a húsz-huszonöt nyílhegy, amely fegyver nem igazán jellemző erre a népre.

A több hónapos munka alatt számtalan leletre bukkantak;  agyag-, illetve kerámiaedényekre, fenőkőre, bronzgyűrűre, bronz ruhakapcsoló tűre, csipeszekre, karikákra, szegecsekre, gyöngyláncra,  sőt egy különleges arany pecsétgyűrűre is. És persze fegyverekre; vastőrre, vaslándzsára és kardokra, amelynek egyikén a fa és bőr hüvely lenyomata is megmaradt, felső harmadát bronzveret ékesítette, két oldalát gyöngyfüggők díszítették.  De mindennek csak egy részét láthatja most az érdeklődő közönség – erre utalt a magyar naranccsal kapcsolatosan Tiszapüspöki polgármestere -, mert, ahogy Kovács Péter sajnálattal közölte, sok tárgy jelenleg még restaurálás alatt van.  A csontokat antropológiai vizsgálatoknak kell alávetni, a fém fegyverek pedig hosszadalmasabb restaurációt igényelnek.

A régész azt is elmondta, hogy Tiszapüspöki környékén a feltárások  nem most kezdődtek,  már mintegy tizenöt évvel ezelőtt is  folytak itt ásatásokat. Az azóta eltelt idő folyamán nemcsak szarmata és gepida települések, temetők bukkantak elő, avar-és Árpád-kori leletanyagok is gazdagították a Damjanich Múzeumot. A Tisza kanyarulata megfelelő földrajzi környezet volt a mindenkori népek számára, harcászati szempontból is megfelelőnek bizonyult. Az itt megforduló népek élete és történelme szorosan összefonódik, de egy kiállításon, különösen ebben a picinyke helytörténeti gyűjteményben mind bemutatni lehetetlenség. Választani kellett, és   választásunk az ókori szarmatákra, valamint  a késő antik/kora középkori gepidákra esett.

A két régész és Kocsis Istvánné, a gyűjtemény vezetője mindent megtettek, hogy ha már a leletanyag csak egy részét tudták bemutatni, más vonatkozásban kielégítő tájékoztatást és maradandó élményt nyújtsanak a kiállítás megnyitóján résztvevőknek  s a tárlatot megtekintőknek. A megnyitón Tóth Pál Zoltán népzenész teremtette meg az alaphangulatot, aki az ősidőkbe vezető eredetű dorombot szólaltatta meg, amely vasból vagy acélból készült változatát az ásatások tanúsága szerint először valószínűleg a germánok használták, talán a gepidák is.

Sok-sok fotó mutatja be az ásatási munkálatokat, a talált leleteket, az ismeretszerzést szöveges, színes képes tájékoztató tablók segítik. A tárlók stílszerűen, a természetet idéző nádfonattal vannak burkolva, ami „melegebbé”, barátságosabbá teszi a kiállító helyiséget.

A régmúlt korok mellett a régészek munkájával is megismerkedhetnek az érdeklődők: külön tárlóban láthatók a sírok bontásához használt szerszámok és az ásatási munkálatok, leletek dokumentációs kellékei. Gondoltak a legifjabb korosztályra is, a kicsiknek régészeti homokozóval kedveskedtek, amelyben a látottakat a gyakorlatban is „kipróbálhatják”.

A kiállítás ingyenesen megtekinthető december 18-ig.

Pásztor

Megosztás