Pünkösdi Vigadalom 2017.

Az idén,  június 5-én, 14. alkalommal várták a szervezők a város apraját-nagyját a három helyszínen rendezett Pünkösdi Vigadalomba. Nemcsak vártak, tettek is azért, hogy minél többen látogassanak ki a rendezvényre, s rendkívül változatos és színes programmal biztosították, hogy mindenki megtalálhassa a magának megfelelő szórakozást. Igaz, a  kínálat  elsősorban a gyerekeknek és a családoknak szólt, de a szólóban érkezők,  egyéb korosztályok is kellemesen tölthették el idejüket..

A Pünkösdi Vigadalom megrendezése nem volt mindig egyszerű.  2003-ban indult útjára az Apáról Fiúra Alapítvány szervezésében egyetlen helyszínen, a Helytörténeti Gyűjtemény udvarán és épületében. Az első alkalmat követően egy ideig szinte évente kellett a lebonyolításhoz új terepet keresni, később az akkori művelődési központ udvarra lett hosszú időre biztos színtere a rendezvénynek, végül annak elköltözése után ismét új hely  után kellett kutatni. Ez végül  olyan jól sikerült, hogy legközelebb már két helyszín, a Református Templom Templomkertje és a Bethlen Iskola között oszlott meg a program, s nem sokkal később, amikor a református egyháztól megkapta az Alkotóházat az immár egyesületté vált alapítvány, kialakult a mai, háromhelyszínes forma. A program állandóan bővült, színesedett, a szervezők nagyon komoly anyagi erőket és energiát fordítanak arra, hogy tartalmassá, vonzóvá tegyék ezt a napot.

A vigadalom még akkor sem kezdődött el,  amikor véget ért a Református Templomban az Ünnepi istentisztelet. Mini pünkösdi felvonulás keretében a kisebbek népviseletben, szülők és családtagok kíséretében átvonultak az Alkotóházba, ahol kikiáltó ismertette az aznapi programot. Itt a pünkösdi rózsakészítő pályázatra beküldött munkákból kiállítás várta az érdeklődőket, amely eredményhirdetésére is most került sor. Az ünnepélyes pillanatok után inas kukkolda, kézműves bemutatók várták a gyerekeket, akik ismerkedhettek a hímzés, nemezezés rejtelmeivel,  a legkisebbeket pedig a Játékház hívogatta. Újdonság volt a népművészeti jellegű kosaras körhinta, aminek nagy sikere lett a kicsik körében. Korosztálytól függetlenül sokan voltak a Balla Gemma alkotásaiból rendezett „Mesébe költöző nemezvilág” elnevezésű kiállításra, amelyen címéhez illően mesefigurák voltak láthatók, még egy sárkány is óriásira tátotta rémítő száját.

Útban a másik két helyszín felé szinte megállás nélkül „zakatolt” a kisvonat, s mindig telt szerelvénnyel a vígasság zártáig fuvarozta a türelmesen várakozó gyerkőcöket.

Tíz órától beindult a nagyüzem, sokan nem könnyen tudták eldönteni, mikor, hová is menjenek. Az iskola udvarán folyamatosan működött a Játéksziget. Itt is voltak kézműves bemutatók a Kézműves Örökség Egyesület és a Tiszatenyői Kézművesek közreműködésével. Pozsa Sándor ostorfonó ostoraival lelkesen durrogtatott az ifjabb korosztály, kipróbálhatták a szőtteskészítést, és közelről megnézhették, milyen anyagokból,  hogyan készül a nagy és kis seprű.

Némi késéssel, de élénk érdeklődéstől kísérve  a Majorka Színház Pelikán madár című báb mesejátékával kezdődött meg a színpadi program. Ezt követően óvodások és alsós általános iskolai tanulók mutatták be tánc-és énektudásukat, színre lépett a Cinkék Énekegyüttes, a  Sziporkák Citera Zenekar, Forgács Kata, a Miklóska tánccsoport és sokan mások. A műsort az Ezerjó Szentmiklós-és a Miklós Néptáncegyüttes produkciója zárta.

A Templomkertben kilenc órától az immár hagyományossá vált Míves portékák vására nyílt, amelyen a helyi Kézműves Örökség Egyesület, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Népművészeti Egyesület, a Békés Megyei Népművészeti Egyesület és a Fügedi Márta Népművészeti Egyesület mutatta be és kínálta termékeit.

Ez utóbbiról feltétlenül meg kell jegyezni, hogy elég messziről, Miskolcról jött, s az országban népművészeti egyesületként elsőként, 1982-ben alakult meg. Százhatvanöt alkotó több mint harminc mesterséget művel, többen közülük népi iparművészek, a népművészet mesterei, vagy ifjú mesterei.  Ők az aktív mag, de több százra tehető azon tagok száma, akik bár az Egyesület munkájában csak alkalomszerűen vesznek részt, alkotásaikat az Egyesület által rendezett kiállításokon bemutattak. A harminc mesterség között különlegesek is találhatók, mint például a csizmadia, nyerges,rönkbútor készítő, faszobrász, hangszerkészítő.

 Természetesem sem ők, sem a többi egyesület nem vonultatott fel minden náluk űzött mesterséget, de azért akadt nézni, gyönyörködni való. Tűzzománc ékszereket, kerámia díszeket, szőtteseket, fafaragásokat és sok egyebet lehetett nézegetni és vásárolni, de meg lehetett nézni munka közben a díszműkovácsot, fafaragót is, akik szívesen válaszoltak az érdeklődők kérdéseire is.

Étlen-szomjan sem maradt senki sem. Azt ki lehetett deríteni, hogy a Törökszentmiklósi Cukorbetegek Egyesület és a Református Nőszövetség kivette a részét a sütés-főzésből. azt is, hogy az előbbi a szokásos népi süteményt, a csörögét készítette helyben és kínálta nagy sikerrel, de hogy a többi étel és ital kinek volt köszönhető, annak kiderítése külön időt, energiát és nem jelentéktelen nyomozómunkát követelt volna. Tény azonban, hogy három nagy bográcsban rotyogott az öreglebbencs, sült a kenyérlepény, megállás nélkül hordozták és kínálták a kakaós és lekváros palacsintát, kóstolni lehetett a mézes zserbót, egyéb süteményeket, inni pedig különböző szörpökből, üdítőkből volt nagy választék.

Pásztor

Megosztás