PIACOZÁS – GONDOLAT- ÉS INFORMÁCIÓ- TÖREDÉKEK FELÚJÍTÁS

Közzétéve ekkor: 2018 november 20. 13:30

KÖZBEN

Sebők Emília

Városunk író szülötte, Darvasi László (Szív Ernő álnéven) írta egyszer régen, még a múlt század vége táján, hogy Törökszentmiklóson a város leglátványosabb eseménye a heti piac, ami hetente kétszer is van! Kozmikus esemény városunkban, így jellemezte. Nem zavarta ebben az sem, hogy már két éve megvolt a piaccsarnok, a település akkori büszkesége, pedig hát ugye… De nem megyek én itt most bele ebbe a piaccsarnok nevű szégyenfoltba, hiszen nem is terjed ki rá a felújítás. Hozzáértő helyi építész szerint is csak lebontani lenne érdemes…

Valamikor éppen akkortájt, az 1990-es években kezdett a piac lecsúszni a kozmikus magasságokból. Anyáink, nagyanyáink azonban nem hagyták magukat, továbbra is piacra jártak. Vásárolni és kapcsolatokat ápolni, híreket is beszerezni. Ma is járunk sokan. De már nem annyian. Megváltozott körülöttünk az élet is, a piac is.

És most ismét és nagyot változik! Pár héttel ezelőtt indult az úgynevezett projekt, melynek nyomán majd megújhodik ez a mi hajdan kozmikus kis helyi térségünk, agoránk. Rá is fér, mert a több évtizedes elhanyagoltság megtette gyászos hatását. És mert a környezetre is jócskán ráfér egy kis ráncfelvarrás, lesznek új parkolók, kerékpárlerakók, sőt egy kis új városi park is a városháza alatt! Több ez hát, mint piacfelújítás! De ami a piacot illeti, kell ez nekünk? Mármint a felújítás! Kérdezik sokan, amikor azt próbálják értelmezni, mennyi is az a közel 400 millió forintnyi összeg, amibe ez kerül.

Rengeteg! Rengeteg pénz! Duplája annak, amennyiről eredetileg és sokáig szó volt! És amikor még a 200 milliós költségtervről beszéltek az itteni illetékesek, akkor kizárólag pályázati forrásról tettek említést. A piac és környezete felújítására elnyert 200 millió forint Európai uniós támogatás kezdetben elegendőnek tűnt minden kiadásra, 100 százalékos támogatottsági szint volt remélhető. Vagyis, hogy város költségvetését ez a felújítás jelentősen nem fogja terhelni. De fogja! (Most úgy néz ki, 170–180 millió forint önerő kell a beruházáshoz az önkormányzati költségvetésből.) Legfeljebb nem az idei évét, hanem a következőét és az azutánit terhelik az előzőleg nem számított kiadások, amíg csak át nem vágják majd az átadáson a nemzetiszín szalagot. – Na, erre a „feladatra” máris ismert a főszereplő …, de addig még van (valódi) munka dögivel!

Az építés, az újítás persze bontással is jár, azzal kezdődik. Így már elbúcsúztunk a volt Tiszatáj Tsz-irodépülettől, és elsiratta a 80 éves néni a mellette lévő családi házat, amelyben eddig élte az életét, sőt a szülei is ott éltek valamikor. Az az épület a rá kiadott 15 millió forinttal állítólag kicsit sokba került nekünk, – mondják az ügyletet ismerők – olcsóbban is megszerezhette volna a város, ha nem vacillálnak ezen a házvételen túl sokáig a döntéshozók. De persze ki tudja…

A hajdan volt szép kapu már máshová került. – Nagy halomba gyűlik az újrahasznosítható betonhulladék. (A szerző felvételei)

Folyik hát a bontás, most látni csak, hogy a Tsz-épület mily hatalmas volt. Csak rakodták és hordták, hordták ki az udvarból a rengeteg sittet, kibontott téglát, földet. A népek pedig piacnapon, miközben a fejes káposzta súlyát latolgatják, azon is eltöprengenek, vajon hová lesz ez a rengeteg kihordott anyag. Meg a porta hátsó sarkában nagy halomba gyűlő betondarabok. Felmerül bennük, hogy mintha tavaly nyáron itt a városban is lett volna valami csúnyának kinéző ügy bontási hulladék illegális lerakása tárgyában. Összegyűjtöttem hát a bontással kapcsolatosan a piacon és másutt a városban hozzám fordulók kérdéseit, amelyek foglalkoztatják az embereket, és újságírói minőségemben, a válaszokat közzéteendően, elküldtem azokat e-mailben Markót Imre polgármesternek. Aztán vártam türelmesen, várok már a válaszaira több mint másfél hónapja, de „nem jön levél, hiába várom”. – tudják, ez valami magyar nóta…

Megpróbáltam hát más forrásokból, de ugyancsak megbízható információkat gyűjteni. Ezekből azt tudtam meg, ezt tudom továbbadni, hogy egy ismert és elismert helyi cég alvállalkozóként szállítja ki a Kétpón lévő szemétlerakóba a bontási hulladékot. Minden fuvart pontosan tud igazolni, hogy odavitte és nem zugban lerakták, elásták valahol az erdő-mező szélén, mélyén. Ez tehát megnyugtató.

A Tsz-udvar hátsó részén a betondarabok jókora dombbá növekvő halma pedig legjobb tudomásom szerint nem kerül el innen, itt helyben őrlik majd fel zúzalékká, és útalapként felhasználják. De ha itt nem is használják fel mindet, esetleg, akkor elviszi saját telephelyére összetöretni a kivitelező cég. A lényeg, hogy nem szemétlerakóba, hanem újrahasznosításra kerül a nagy tömegű anyag.

A bontás kapcsán viszont leginkább a hajdani Tiszatáj Tsz-épületnél volt, lepusztultságában is szép régi vaskapu sorsa izgatja az embereket, már akiket érdekel az ilyesmi. Amikor ez év márciusában kérdeztem a polgármestert erről, Markót Imre azt mondta, hogy bár nem volt külön elképzelés ezzel a kapuval kapcsolatban, de természetesen meg fogják a jövő számára őrizni, és ha lesz valamilyen jó helye, vagy születik valamilyen javaslat az újbóli felhasználására, akkor ott beépítésre kerül. Októberben, látva hogy megindult a bontás, próbáltam frissebb információt kapni. Nem kaptam! A hivatalból, hivatalosat nem. Mert máshonnan azt hallom, hogy zárt céges telephelyen őrzik a kaput, várva, hogy mi legyen vele…

Kérdeztem azt is a polgármestertől, mert a kíváncsi helyieket ez is érdekelte, hogy a Tsz-épületből esetleg kimenthető, még újra használatba vehető építési anyagokkal mi az önkormányzat terve. Válasz, mint fent … De mert közben mindent kihordtak az udvarból, annak már nincs aktualitása, hogy az egyébként is jócskán felvizesedett falakból kikerült régi, nagyméretű téglák újrafelhasználásáról beszéljünk. Ám még fennáll a kérdés, hogy ki fog rendelkezni pl. a kibontott piaci fém árusító-asztalokkal, tetővasakkal?

Azt viszont meggyőződéssel állíthatom, hogy a bontási munka és a már el is kezdett alapozás biztonságosan elzárt területen, láthatóan jól szervezetten folyik, a piac rendes működését nem zavarja.

Csakhogy: Mit is érthetünk ennek a mi piacunknak a rendes működésén? Mert itt aztán számos vagy számtalan (?) a rendetlenség! Van ugyan 2016-ban elfogadott, érvényes önkormányzati határozat a piac működési rendjéről, amelynek a hatálya kiterjed a piacon kereskedelmi, értékesítő tevékenységet folytatókra és a vásárlókra egyaránt. De ugye minden ilyen szabályozás csak annyit ér, amennyit betartanak, betartatnak belőle.

Főképpen az a feltűnő és nehezen elfogadható, hogy ez a piac több okból is, de egyszerűen: BALESETVESZÉLYES! A zöldség-gyümölcs rész nagyobb árusai nem elégszenek meg az általuk bérelt asztalok felületével, azok elé is jókora ládákban pakolják ki az árut, ezzel helyenként igencsak leszűkítve a sorok közötti közlekedési utat. Pedig, idézet a szabályzatból: „Az árut úgy kell elhelyezni, hogy az a közlekedést ne akadályozza.” És ez még akkor is igaz kellene, legyen, ha például a középső, széles közlekedési utat adó sorok között ez nem probléma, ott az áru asztal elé történő kihelyezése a forgalom akadályozása nélkül lehetséges, csak a vonatkozó díjat kell megfizetni!

A piaci magatartásjellemzőket bennfentesként ismerő informátorom szerint egyes árusok viselkedése azonban leginkább a nagycsoportos ovisokéra hajaz: Ugyanazt ezerszer elmondják nekik és ezeregyedszer is megpróbálják. Elfordul a felügyelő és már vissza is rakodnak. Egymással veszekednek 10 cm miatt, és mindenért ’feljelentgetik’ egymást…

A piac rendjéért felelős piacfelügyelő azonban azt nem veszi észre, ha engedély nélkül lábon álló sátortetőt applikálnak a közeledési útba benyúlóan! Majd pedig az egyébként is keskenyebb első és a hátsó (bejáratánál virágot árusító) sorban a már úgyis beszűkített közlekedési „folyosóba” jön az antiszociális vevő biciklit tolva, de akár azon ülve és behajt a többi vevő közé. Senki hivatalos személy rájuk nem szól! Sem a piacfelügyelő, sem a közterület felügyelők. Ez utóbbiak amúgy is csak szerdán bukkanhatnak fel itt, amikor alig van forgalom, az erősebb szombati piacnapot ők kihagyják, nekik az nem hivatali idő… És ha a ruhánkat, a testi épségüket mindeddig sikerült megvédenünk, akkor egy óvatlan pillanatban még megbillenhet alattunk a csapadékvíz-lefolyó elrozsdált fedele és becsúszik a lábunk a lyukba. Láttam már ilyet! Csak hát kezdetben úgy volt, hogy mostanára már előrébb tart a felújítás, emiatt bizonyos karbantartási munkák elmaradtak…

A tönkrement burkolat és más dolgok toldozás-foldozásos javítgatása és az ilyen eredetű balesetveszély persze megszűnik, ha elkészül a felújítás, de a többi? Mert hiába lesz például több kerékpár-lerakó, most sem csak akkor jönnek be a másokra tekintettel nem levő biciklisek a sorokba, ha tele van a tároló. És hiába bármilyen tiltás, ha nem ellenőrzi és nem is szankcionálja senki, hogy a szűk közlekedési utakba is kirakják a nagy ládákat a kereskedők, hogy a kerékpárosok itt flangálnak!

Ám végül is mi a lényege, a legfontosabb minősítője egy piacnak? A kínálat! És a kínálat által kiváltott kereslet, és oda-vissza. Vajon ez is javulni fog a felújítás nyomán? És ezzel térek vissza sokak kérdésére, hogy megéri-e azt a sok pénzt erre a piacra költeni, ha a kínálat marad amilyen. Szűk választék, gyakran kifogásolható minőség. Sőt, az a gátlástalanság, hogy nem is olyan ritkán emberi fogyasztásra alkalmatlan, romlott árut is kitesznek az árusító asztalokra. Holott a helyi szabályzat szerint (de magasabb szintű jogszabályok alapján is): „A romlott vagy romlásnak indult és egyéb okból bűzt terjesztő árut, anyagot a piac, vásár területére bevinni, ott tárolni tilos.” Aha…

Majd pedig akár ugyanaz a kereskedő, aki a megbarnult karfiolt, rothadásnak indult padlizsánt teszi ki az asztalra, fennhangon – hogy a (potenciális) vevők is jól hallják, és elszégyelljék magukat –, teszi a megjegyzéseket, hogy micsoda nép ez, ahelyett, hogy a piacon vásárolna, a Lidi-be (sic!) mennek. Megjegyzem, mehetne ő is, akkor láthatná, hogy a nevezett (Ó jajj, multi!) boltban akár az üzletvezető is kiszedegeti a problémás zöldséget, gyümölcsöt a ládákból, ha arra jár…

Itt viszont be kell, valljam: Nem tudom! Fogalmam sincs, mi lenne a megoldás! Nem tudom, miként lehetne olyanná javítani a piaci kínálatot, több termelőt a saját jó minőségű termékeivel idevonzani, hogy az felébressze a keresletet, és ne csak az idősebbek, hanem a fiatalok is rendszeresen kijárjanak a piacra vásárolni. A mi vidékünkre mindig is inkább a szántóföldi, a gabonatermelés volt jellemző, nem a zöldség-gyümölcs ágazatok domináltak. És a nagybani piacok is messze vannak innen…

Szóval, nem tudom, miként lehetne érdemben javítani a felhozatalt! Már ami az élelmiszer-kínálatot illeti. Mert a bazárosok (hivatalos elnevezéssel az iparcikk-árusok) láthatóan jól elboldogulnak itt.

Szemtől szembe


Megosztás

1 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..



Hirdetés