Parászka Boróka: A Hatvanpusztán túli magyarokról

Közzétéve ekkor: 2024 január 19. 13:44

Ausztriának van mit tanulnia az Orbán-Magyarországtól polgári kultúrából, igazságosságból, példamutatásból. Elég, ha csak megnézik a NER-nagyemberek pályáját, írja szerzőnk. Vélemény.

Mérlegelés, számvetés után magába szállt és szétoszt a rá jutó családi örökségéből 25 millió eurót (9 és fél milliárd forintnyit) Marlene Engelhorn, azt állítva róla, hogy nem méltányosan jutott hozzá. A szétosztással tiltakozik az ellen, hogy a nagy vagyonokat öröklők kezében összpontosul a gazdasági és politikai tőke, míg a vagyontalanok eszköztelenné és kiszolgáltatottakká válnak. Ebből is látszik, hogy a Magyarország után kullogó Ausztriában még nem hallottak a fél téglából egész hotelláncot építő szerény, pályakezdő házaspárról és a Zuckerbergnél is okosabb gázszerelőről, akik vagyontalanként szerezték meg azt a gazdasági és politikai tőkét, ami elhozta a meggazdagodásukat.

Magyarország eleve jobban teljesít. Az a pénz, amit Engelhorn közhasznú célokra szét akar osztani, töredéke annak, amije Mészáros Lőrincnek van. A leggazdagabb magyar vagyona 65-ször nagyobb, mint amennyit az osztrák örökösnő elosztogat. Nyilván szégyenkezik is Marlene Engelhorn, hogy még ezért a csip-csup kis pénzéért sem dolgozott meg, még ezt sem a saját lábán szerezte, ahogy azt okító jelleggel Magyarországon mondják, hanem a nagyszülei hagyták rá.

Kínos, ha a nagypapa gürcöl, tőkét halmoz fel, az unoka meg csak dőzsöl, nem? Ezzel szemben milyen nagyszerű, az egész világot lenyűgöző teljesítmény, ahogyan Mészáros Lőrinc a miniszterelnök legjobb, eltántoríthatatlan, odaadó barátja meggazdagodott. Lemaradó osztrák ésszel alig felfogható módon és léptékben! Micsoda munka ez! Van persze olyan, hogy a nagypapa is dolgozik, de önállóan, a saját bányájában.

Engelhorn családja mögött többgenerációs beruházás, évtizedeken át halmozott, taktikusan forgatott magántőke van, nem miniszterelnöki szeretet. Ha pedig miniszterelnöki szeretet nincs, akkor tudjuk – a politikai kereszténység földjén tudjuk ezt igazán jól –, csak zengő ércek vagyunk és pengő cimbalmok.

Akinek nincs semmije az annyit is ér. Lázár Jánosról már nem lehet levakarni ezt a mondatot. Miért is akarnánk levakarni? Az egész országra érvényes!

„Magyarország is annyit ér, amennyije van. Magyarországnak Mészáros Lőrince (miniszterelnöki barátja), Tiborcz Istvánja (miniszterelnöki veje) van.

Ők mind a megtestesült, köztünk járó, példamutató Magyarország! Bár a miniszterelnöki vő vagyona csak nyolcszor akkora, mint az az ausztriai örökség, amit szétosztanak, de töretlenül fejlődik. Mindennap valaki neki adományozza a cégét, a birtokát, mert látja, hogy ott tudnának azok csak igazán fejlődni, virágzóba fordulni. Tiborcz szinte egyidős Engelhornnal, de a mi Istvánunknak mennyi örökség jutott, és mennyit kellett két kezével összehordania? Na ugye!

Az osztrák vagyon most porlad szét a válságba, káoszba süllyedt liberális demokrácia markában. Bizottságot hoznak létre véletlenszerűen kiválasztott osztrák polgárokból, hogy ők döntsenek a pénz elosztásáról, és indoktrinálják a védtelen osztrák gyermekeket demokratizmusról, polgári öntudatról, a közjó ismeretéről és tiszteletéről. A NER hatékony döntéshozatali mechanizmusa helyett minden társadalmi osztály képviselőjét belekeverik a képességüket meghaladó feladatba, hogy méltányos és teljes körű legyen annak a rongyos 25 millió eurónak az elosztása. És ez sem megy a segélyezés zsákutcája nélkül! Aki a pénzosztásban részt vesz, az fizetést kap, azoknak a bizottsági tagoknak pedig, akik gyereket nevelnek, a döntés idejére gyerekfelügyeletet biztosítanak.

Futnak az osztrákok a munkaalapú magyar társadalmi rend után! Hol van ez a bizottságosdi a magyar polgári körökhöz képest? Azokhoz képest, akik a Mészáros Lőrinc-ország és Tiborcz István-ország alapjait két évtizede lerakták? Ez alatt az idő alatt Magyarországon teljesen átalakult, ki és mi számít „polgárnak”, „polgári kultúrának”. Ki hol kap vagy nem kap állást, megbízást? Kinek a gyereke hol jut be vagy nem jut be egyetemre, részesül vagy nem részesül ösztöndíjban, megy át vagy nem megy át a vizsgán érdemmel vagy érdemtelenül. Nem kellett fizetni a résztvevőknek, hiszen az akkori jelentkezők befektettek a jövőjükbe. Tudták, fényes lehetőségeket rejt magában az a tény, hogy valaki (polgári) körön belül van, és micsoda sötét fenyegetést jelent, ha valaki körön kívül reked!

Magyarország sokat tud tanítani Ausztriának és az egész világnak. Kopognak is majd az egykori Habsburg-mintagazdaság kapuján, hogy megismerhessék a nagy tervet.

És eljön majd az idő, amikor Orbán Viktor megnyitja Hatvanpuszta kapuit. Gyertek be, kedves, birtokom határain túli magyarok, mondja majd jóságosan a kintieknek. Igaz, hogy országunk Trianon óta csak csökik, csak töpörödik, de ennyit legalább sikerült megmentenem és felvirágoztatnom! Munkátok az én munkám, vagyonotok az én vagyonom, országotok az én országom! Orbán Viktor nagylelkűen körbevezeti birtokhatáron túli megilletődött, hálás látogatóit, miniszterelnöki uralkodására bízott állampolgárait a Hatvanpuszta méretűre zsugorodó Magyarországon.

Minden lesz itt, ami után a falon kívüliek hiába kujtorognak. Tele kamra, fűtött kályha! Nem egyszerűen szétosztja azt, amit az arra érdemesek között szét kell osztani. Hanem a sajátjából ad áldozatos szívvel egy kis kóstolót. A szájától vesz el egy karéj kenyeret, egy falat miniszterelnöki sonkát! Persze csak azoknak ad, akiket szeret. Mert szeretet nélkül az osztogatás is csak – tudjuk – zengő érc, csak pengő cimbalom.

A szerző a HVG munkatársa

Borítóképünkön a hatvanpusztai épületegyüttes egy része / fotó: HVG Archiv

hvg.hu


Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .



Hirdetés