Otthonra lelt az Apáról Fiúra Egyesület

 Nem mindennapi esemény színhelye volt május 24-én délután a Kutas Bálint 7. sz. alatti épület. Ekkor nyitotta meg ünnepélyes keretek között a több mint tíz évig mostoha körülmények között működő Apáról Fiúra Népművészeti és Kézműves Egyesület új otthonát, az Alkotóházat, jövőbeni tevékenységének színhelyét.

A meghívásnak eleget tevők szép számát tekintve, szinte biztosra vehető, hogy mindenki eljött, aki az egyesülethez tartozónak érezte magát, akiket érdekelt az itt folyó tevékenység, s itt voltak a rendezvények „törzsvendégei” is.

Az  Alkotóházat, amelyet az egyesület a református egyháztól kapta meg díjmentes használatra, Szabó József református lelkész nyitotta meg, aki hangsúlyozta, hogy régóta dédelgetett terv valósult meg ezzel a pillanattal,  hiszen az épületet már megvásárlásakor kulturális célokra szánták, s most  a legjobb kezekbe került.

Az ünnepi köszöntőt Markót Imre polgármester és Pál Miklósné, a Népművészeti Egyesületek Szövetségének elnöke tartotta. Utóbbi  a ház új funkciójáról, a hagyományőrzés fontosságáról  beszélt, elmondta, hogy ez a 34. felavatott Alkotóház az országban. Fájlalta, hogy az országban mindössze négyezren foglalkoznak hagyományőrzéssel, ugyanakkor örömét is kifejezte, hogy ha csupán ennyien is, de szívükön viselik a múlt megőrzését, mert nélkülük a hagyományok örökre elvesznének.

Galsi Zoltán helytörténész a városrész, az épület történetéről, a volt tulajdonosok életéről, sorsáról mondott néhány szót, s bemutatott egy régi fotót is az eredeti épületről.

Forgácsné Molnár Anette, az Apáról Fiúra Egyesület elnöke röviden vázolta a ház birtokukba kerülésének történetét, a sok-sok munkát, amivel az épületet használhatóvá, lakhatóvá tették. Név szerint sorolta azokat, akik valamilyen módon segítséget nyújtottak, közreműködtek, s az egyesület tagjai köszönetnyilvánításképpen minden említettnek apró ajándékcsomagot adtak át.

A megnyitót követően, melyet a Sodrás zenekar zenei kísérete, az Ezerjó Szentmiklós  Néptáncegyüttes, Mészáros Piroska mesemondó, Forgács Kata és Csortos Laura produkciói színesítettek, az egyesület vendégül látta a megjelenteket.

A megnyitót követően az egyesület múltjáról, jövőbeni céljairól, az Alkotóház történetéről Forgácsné Molnár Anettet, az egyesület elnökét kérdeztük:

– 2004-es megalakulásunk első pillanatától kezdve fő célunknak tekintjük a magyar népi és kézműves hagyományok, tevékenységek, magyar tánchagyományok, a népzene megismertetését, megszerettetését. E cél megvalósítását segíti, hogy többségünk pedagógus, de van  közművelődési szakember, művelődésszervező is tagjaink között. Ebből kifolyólag tudjuk garantálni oktatásunk, foglalkozásaink nívós színvonalát, illetve rendezvényeink sikerességét. Tagjaink között minden korosztály megtalálható, akik a kézművesség számtalan ágával foglalkoznak.

Változatos programokkal igyekszünk magunkhoz csábítani a fiatalokat és még fiatalabbakat.  Bütyköldénkben bármely korosztály elsajátíthatja a kézműves technikákat, készíthet apróbb tárgyakat a kézműves foglalkozásokon, Inas Kukkoldánkban bemutatókat tartunk a kézműves mesterségekről. Felső tagozatos, középiskolás diákoknak, felnőtteknek egy-egy mesterség alapjainak elsajátítására Inasképző szakköröket, tanfolyamokat tartunk. Szervezünk Szünidei kuckót, egy hetes nyári, nem bentlakásos tábort általános iskolások számára, de Családi alkotótábort is hosszú nyári hétvégékre kisgyermekes családoknak. Persze, most csak a legfontosabbakat említettem.

– Ezekre igazán, olyan körülmények között, ahogy mindig is szerettétek volna, csak most nyílik lehetőség.

– Ez így igaz. Mostanra sikerült működésünkhöz kiválóan alkalmas épületben otthonra találnunk. A régi, Táncsics úti „lakhelyünk” kicsi, esztétikailag nem megfelelő, megkockáztatom, egészségtelen is volt ahhoz, hogy ott bármi érdemlegeset lehessen csinálni. Most viszont egy több helyiségből álló kertes házba költözhettünk. Szabó esperes úr ajánlotta fel ezt a református egyház tulajdonában lévő ingatlant nekünk – ezúton is köszönet neki érte – aztán magánerőből felújítottuk, a magunk képére formáltuk.

– Mi ennek az előtörténete?

– Mint utólag kiderült, esperes úr már régóta figyelte tevékenységünket, s tetszett neki, amit és ahogyan csinálunk. 2013. május 20-án a Református Templomban és Templomkertben, valamint a Bethlen Iskolában rendeztük a Pünkösdi Vigadalmat. Ekkor mondta el nekem lelkész úr, hogy szeretné megvásárolni a szomszédban levő házat, és azt átadná használatra az egyesületnek.

Hittük is meg nem is, de még ez év októberében elkezdődtek a tárgyalások, hogyan képzeljük a jövőt, milyen programokat szeretnénk, miben tudnánk segíteni a református iskola életét, hogyan tudnánk a város, a térség lakosságát kiszolgálni. Amikor ezt tisztáztuk, felgyorsultak az események. 2013 decemberében elkészült az együttműködési megállapodás az egyházközség és az egyesület között, amelyet aláírásunkkal meg is pecsételtünk.

– De – ha jól rémlik –, ez egy eléggé lerobbant épület volt. Abban az állapotában abba beköltözni nem nagyon lehetett.

– Bizony, a házra ráfért egy alapos felújítás. Szerencsére az egyházközség továbbra sem hagyott magunkra, új tetőt készíttetett, megtörtént az újra vezetékelés, a falak festése, a régi gazdasági épületek helyett egy hatalmas fedett szín lett kialakítva, stb. Ezekre a munkákra ráment a tavasz, a nyár, belementünk velük az őszbe is.

Többször kértünk segítséget Facebook oldalunkon ismerősöktől, ismeretlenektől, és nagyon kellemes meglepetésünkre jöttek a felajánlások. Pénzbeliek, kedvezményes vásárlási lehetőségek, szakemberek önzetlen munkafelajánlása. Nagyon sok embertől, családtól kaptunk segítséget, amelyért nem lehetünk eléggé hálásak.

Megragadom a lehetőséget és az egyházközség, önkormányzat mellett név szerint megemlíteném a Major családot, Lukács Zoltánt és családját, valamint Kovács Jánost és családját. A többi támogató nevét az épületben kifüggesztett hálafalon örökítettük meg és most csekély, inkább jelképes ajándékkal köszöntük meg munkájukat.

– Úgy emlékszem, jövőbeni céljaitok között szerepelt a kézművesség, a népi kultúra, a néptánc területén egy kistérségi centrum létrehozása. Ebben segít az új otthonotok?

Mindenképpen. Egyéb adottságaink eddig is megvoltak rá. 42 tagunk van, s a tagság köre Rábapatytól Csíksomlyóig terjed. Ebben a körben szép számmal vannak különböző mesterségek kiválóságai, akiknek van mit átadniuk, akiktől van mit tanulni. Velük lehet tartalmas, magas szintű foglalkozásokat tartani. Az ő segítségükkel szeretnénk ezt a centrumot létrehozni itt, az új helyünkön, s nyitni akár külföld felé is, csoportokat fogadni, nyári táborokat szervezni.

– A körülmények, feltételek tehát most már adottak, a többi csak rajtatok múlik- A magam részéről sok sikert kívánok hozzá. És köszönöm a beszélgetést.

Pásztor

Megosztás