Óballa az Almássy-palotában – De mi épül majd Óballán?

Közzétéve ekkor: 2018 október 4. 20:03

Sebők Emília

Az Építészet Világnapját 1998 óta, vagyis éppen 20 éve október első hétfőjén tartják meg, ami most a hó első napjára esett, és ezzel megkezdődött a gazdag eseménysorozatot kínáló Építészet hónapja. A Nemzeti Kulturális Alap (NKA) pedig éppen mostanában rendezi meg 25 év, 25 nap, 25 esemény című programsorozatát, amellyel a hazai kultúrafinanszírozás talán legmeghatározóbb intézményeként, fennállásának 25. évfordulóját ünnepli. Ez a két kulturális folyam találkozott össze 2018. október 2-án azon a konferencián, amely a Magyar Építőművészek Szövetségének rendezésében, budapesti székházában zajlott, és ahol számunkra igen örvendetes módon bemutatkozhatott Óballa, a városunkhoz tartozó, mégis önálló életet élő falucska.

Érdemes néhány szót ejteni a rendezvény helyszínéről, amely a VIII. kerületi palotanegyedben lévő kis ékszerdoboz épület, egy rejtett kincs! A palotát egy bizonyos Almássy Kálmán építtette, akiről én nem merném bizton állítani, hogy a régi nemesi família, a zsadányi és törökszentmiklósi Almásy család tagja volt, de lehet… Mindenesetre nekünk, Törökszentmiklósról és Óballáról érkezőknek jóleső érzés volt hallani a számunkra olyannyira ismerős nevet.

Ide volt hát hivatalos Óballa, hogy megmutassa magát építőművészeknek és építészhallgatóknak, szakmai közönségnek. Markót Imre polgármester bevezetőjében arról beszélt, hogy az Alföld nekünk otthont adó régiója nem igazán gazdag építészeti hagyományokban, megmaradt értékekben. Ezért különösen nagyra becsüljük, hogy ideirányult a szakma kezdeményező figyelme.

A kis települést Hajnal László mutatta be az Óballai Alkotóház részéről „Kincskeresők a Tisza mentén” című, képekkel, köztük régi fotókkal illusztrált előadásában. Ahhoz azonban, amihez most kellett volna, nem sok eligazítást adtak a bemutatott fotók, hogy aki még nem járt ott, az is lássa, milyen is a település arculata, utcaképe, hangulata.

Aki ilyen helyen él, mint Óballa, az kincset keresni megy oda – mondta az előadó, és megtalálja: nyugalmat, természeti és épített értékeket. És ha ezek már megvannak, tovább keres: identitást adó helyi közösséget, amely meg is tartja köreiben. Óballa megtartó ereje azonban sajnos gyengült az elmúlt időben: Még nem is oly’ régen 100 ember élt ott, ma már csak 90-en lakják. Az elvándorló őslakosokat pedig csak részben tudják pótolni az inkább csak időszakosan ott tartózkodó városi értelmiségiek, akik a faluban vesznek meg szép kis házakat.

Mégis, amíg az alapinfrastruktúra (pl. menetrendszerű busz, vegyesbolt, kocsma, közösségi térnek alkalmas hajdani iskola) megvan, addig lehet reménykedni, hogy talán éppen ezeknek a betelepülő városi embereknek a segítségével is, sikerül újjászervezni a falu organikus kultúrközösségét, feléleszteni az összetartozás közösségét és aktivitását. Hajnal László joggal említette itt is az Óballai falunap már hagyományosnak mondható sikerét, amely azon alapul, hogy oda az emberek a városból is azért mennek főképp, hogy megtapasztalják a találkozások, az együttlét egyszerű, ősi örömét, erejét, még ha ez egy évente csak egyszeri esemény is.

Mindezt a közösségi szemléletet remények szerint elősegíti, és egyben igényli is annak az elképzelésnek a megvalósítása, amelyről Csernyus Lőrinc, Ybl-díjas építész Törökszentmiklóson először 2018. július 6-án, az Utcazene fesztiválon beszélt az ott tartott előadásában. Most az építészek körében – mintegy az első ismerkedő találkozáson – valamivel többet megtudhattunk, megláthattunk ebből, ezért is volt a rendezvény „fővendége” Óballa.

A Szent István Egyetem (SZIE) építészhallgatói által Óballa központjába elképzelt épület modern és különleges, amely a kereszttel és a harangtoronnyal szemben kapna helyet, a buszmegálló mögött. Kár, hogy a rendezvény szervezői nem adtak összefogott, valódi tájékoztatást az oda felutazó tucatnyi miklósi, óballai embernek az elképzeléseikről! A fiatalokkal beszélve tudtam meg néhány részletet arról, hogy kiindulásként egy kb. 20×4 méteres alapú, de magas toronnyal a harmadik dimenziót is befogó központi építményre gondoltak. De még pince is lehetne alatta. Egy épített (találkozási) pontot gondoltak el, amelyet közrefog a falu, egy helyet, amely magához vonzza az ott élőket, de az odalátogatókat is. Egyesíti az őselemeket, hiszen miközben nyitott felületeit körbejárja a levegő, lesz benne a víznek is tere, és lehet tűz a kemencében.

Az ötlet már megszületett, az első rajzok is papírra kerültek, és a konferencia fő eseményének szánt akcióként a palota belső udvarán építészhallgatók lelkes csapata modellt is készített az építmény egy részletéről.

Nem szakmabelinek – nekem is – a bemutatott rajzok, felvázolt látványtervek a megvalósuló építményt vetítik előre. Itt viszont többen is hangsúlyozták, hogy ebben az esetben szó sincs kész építészeti tervről, elfogadott tervrajzokról, hanem sokkal inkább kiindulási pontról, amelyet majd a helyiek bevonásával, közösségi tervezéssel formálnak véglegessé. Ezért is különösen sajnálatos, hogy most, ezen az első fórumon viszont az ott lévő miklósiak, óballaiak nem kaptak lehetőséget a véleménynyilvánításra!

Várhatóan jövő nyárra lesz a ma még inkább csak vázlatos vízió olyan szinten tervvé kidolgozva, hogy a megvalósítás finanszírozására az NKA-nál pályázni lehessen és elkezdődhessen Óballán az építés. Vagyis a finanszírozás teljességgel közpénzből történne! A becsült költségek, amelyeket ott szakemberektől hallottam – éppen mert még messze nem kész, megvalósítható tervek vannak az asztalon –, igencsak tág határok között, 20 és 100 millió forint között mozogtak! Az egész projekt pedig mostantól összességében úgy két évet vesz majd igénybe.

De nemcsak maga a létesítmény épül majd, mivel a munkába az építészhallgatók mellett az óballaiakat is be kívánják vonni, az ötletgazdák szerint ilyen módon a közösségépítést is szolgálja majd az építmény elkészítése.

Tulajdonjogi és jogszabályi keretek

Óballára, a település központjába tehát egy a kiindulásában legalábbis szokatlan, de mégis közcélú építmény kerülne, ha az elképzelések megvalósulnak. Hogy erre szükségük van-e és ha igen, milyen építészeti megoldással, azt az ott élők joga eldönteni, és erre az ígért közösségi tervezési folyamatban nyilván módjuk is lesz. De mint minden ilyen beruházásnak, ennek is vannak tulajdonjogi vonatkozásai és szabályozásjogi kötöttségei.

Ezért a rendezvény után, írásban előterjesztve Markót Imre polgármestertől kértem az ilyen irányú kérdésekre választ:

  • Szerettem volna megtudni, hogy kié is az a terület, ahol ezt az építményt létre kívánják hozni. Ha önkormányzati tulajdon a telek, akkor ennek igénybevételére vélhetően a képviselőtestület jóváhagyása szükséges. Ha viszont magántulajdon, akkor a beruházás költségeit ennek megvásárlása is növeli.
  • A Törökszentmiklós város településképének védelméről szóló 2/2018. (I.22.) önkormányzati rendelet Ballát hagyományos falusias lakóterületként településképi szempontból meghatározó területnek nyilvánította, ezáltal ide is vonatkoznak a meglévő településkép védelmére szolgáló építészeti követelmények. Szeretettem volna ezért megtudni építész polgármesterünktől, hogy miként fogják alkalmazni ezt a nemrégiben hatályba lépett helyi rendeletet ennek a létesítménynek az esetében. A képviselőtestület elé fog majd kerülni jóváhagyásra a végső (látvány)terv? Vagy egyszerűen építési engedély alapján jöhet létre? Ezt melyik hatóság lesz jogosult kiadni vagy megtagadni?

Választ ezideig nem kaptam Markót Imrétől a kérdéseimre. Amint megérkezik, nyomban közzétesszük ehhez az íráshoz kiegészítésként.

Szemtől szembe


Megosztás

4 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..



Hirdetés