Nyaksik, nyakbavetők, kalárisok és egyebek az Alkotóházban

Azt még nagyjából tudtam, mi az a kaláris, de azon túl, hogy nyilván a nevezett testrésszel kapcsolatos dolgokról van szó, a nyaksi és a nyakbavető teljesen ismeretlen fogalmak voltak a számomra. A kettő között igazából akkor sem fedeztem fel különbséget, amikor megnéztem a teljes kiállítási készletet, az csupán akkor vált világossá számomra, amikor Molnár Anett, az Apáról Fiúra Egyesület elnöke felhívta rá a figyelmemet. Pofonegyszerűvé azonban akkor sem vált a dolog.

A hátul megköthető nyaksik

Molnár Anettel, az Apáról Fiúra Egyesületelnökével mielőtt a népi elnevezések felderítésébe kezdtünk volna, azt tisztáztuk, kik készítik a kiállított gyönyörű ékszereket. Kik a tagjai a meghívóban szerepeltetett Kaláris Alkotókörnek? Honnan jöttek?

– Nem jöttek sehonnan sem – tisztázódik, hogy nem meghívott vendég kiállítókról van szó. – A Kaláris Alkotókör az egyesület tagjaiból ( Rajna Edit, Kovács Szilvi, Molnár Anett, Déri Blanka, Bodó Nóra, Bakondi Dóra, Forgács Kata) alakult, akkoriban, amikor megcéloztam a Népművészet Ifjú Mestere címet. Ebben segítettek nekem a lányok, én elmentem kutató-gyűjtő munkára, ők táborokba, ismereteket, tapasztalatokat szereztünk, mesterektől tanultunk. Aztán megosztottuk, összeraktuk a megszerzett tudásunkat.

Kalárisok időseknek és fiataloknak

Tehát helyi és magját illetően régi csapat ez, csak kevéssé ismert. mert elsősorban magunknak, a magunk kedvére dolgoztunk. Amit most itt látni lehet, ennek a hét főnek, illetve munkáinak gyűjteménye. Természetesen nem a teljes egész, hiszen több darab időközben gazdára lelt. –

– Vágjunk a sűrűjébe! Kaláris, nyaksi, nyakbavető. Mit kell tudni róluk, különösen az utolsó kettőről? Én nem látok különbséget.

– A kaláris a legegyszerűbb, egy pár sorból álló gyöngyfüzér, amit t mindenütt használtak. A nyakbavető és nyaksi viszont kimondottan csak a Sárközhöz, annak öt falujához kötődik. A lányok, asszonyok itt díszítették legjobban magukat az országban. Tehették, mert gazdag falvak voltak, a legények és férfiak pedig mindent nőikre akartak aggatni. Mindkettő igen drága volt, mert Csehországból hozatott üveggyöngyökből készültek, s csupán az avatott mesterek készítették. Mindenki hordta őket, de csak kevesen értettek hozzá.

Nyakláncok. (Felül Bakondi Dóra báli viselete)

Először a nyakbavetőt használták, ami két részből állt: egy egybe-és körbefűzött, fejen átvethető bonyolult készítésű gyöngysorból és egy nyakbodorból. Ennek egyszerűsített és ezért  – nem olcsó, csak – olcsóbb változata a nyaksi, amelyhez már nem tartozott különálló nyakbodor, hanem a gyöngysorhoz közvetlenül kapcsolódott egy magasító. A legegyszerűbb úgy megkülönböztetni őket, hogy az előbbi nyaklánc folytonos, az utóbbi viszont hátul kapcsos vagy megkötős.

– Vannak itt nyakláncoknak tűnő nagyon szép nyakékek is.

– Bár ezeknek is van nevük, de az egyszerűség kedvéért maradjunk a nyaklánc elnevezésnél. Ezek is különböző tájakat képviselnek, készítőik mások és mások. Azért kiemelném két legfiatalabb tagunkat, Bakondi Dórát és Forgács Katát, akik ebben a műfajban jelen pillanatban Magyarországon saját életkori kategóriájukban verhetetlenek. Ahol csak elindulnak, minden pályázatot megnyernek, gyönyörű dolgokat készítenek.

– Eredeti népi minták alapján dolgoztok, azokon semmit nem változtattok?

– Annyira eredeti mintákat használunk, hogy mellőzzük a szakkönyveket és egyéb segítségeket, csak és kizárólag a saját gyűjtésünkre támaszkodunk. Elmentünk Sárközbe, Erdélybe, tanulmányoztuk a népviseletet, kiemelten a nyakbavalókat. Még a színeknek is óriási jelentőségük van, azokból az életkorra is következtetni lehet. A fiatalok nyakékei élénk színűek, s a színek a kor haladtával egyre sötétülnek, komorodnak. Az élénkpiros például a tizenévesek  színe, a bíbor a huszonéveseké, a  bordó a 30-40 éveseké, a fekete pedig az ennél idősebbeké.

– Ez ma is kizárólag népi viselet, vagy sok máshoz hasonlóan divattá vált? ?Eladhatók?

– Divattá semmiképpen nem vált, mert ezen nyakékek ára ma sem csekély. Egyrészt nagyon időigényes, nagy figyelmet, türelmet igénylő foglalatosság a készítésük, jó szem, strapabíró hát és elsősorban érzék, tehetség kell hozzá.. Az alapanyag sem olcsó most sem. Másrészt  a nyaksik, nyakbavetők kimondottan, a nyakláncok jórészt pályázatokra készült, zsűrizett, díjazott munkák, ami külön emeli az értéküket. Persze azért akadnak vevők. Néptáncosok, népi együttesek veszik őket, s néha készítünk nyakláncot, kalárist megrendelésre is. Akik nyaksit, nyakbavetőt vásárolnak, azokat ők sem viselik, megveszik, mint egy festményt, szobrot, régiséget.

Fejen átvethető nyakbavetők nyakbodorral

– Van valami különleges oka, hogy most és éppen most kiállítottátok ezeket nyakékeket?

– Igazából nincs. Egyszerűen úgy gondoltuk, ezek a munkák érdemesek arra, hogy közkinccsé tegyük őket.

–  Legközelebb mit tartotok érdemesnek közkinccsé tenni?

– A következő kiállításunkon , április közepe táján, Pozsa Sándor tiszatenyői ostorfonó munkáit vonultatjuk fel. Úgy gondolom, érdemes lesz megnézni.

– Akkor, ha előbb nem, áprilisban találkozunk.. Köszönöm a tárlatvezetést

Pásztor

Megosztás