NéptáncGAÁLa

Gaál Andrist a magunkénak vallottuk, és magunkénak valljuk a jövőben is. Jogosan tehetjük, hiszen felnőtt életének nagyobbik részét itt töltötte, itt dolgozott és alkotott. Innen engedett szárnyra olyan tehetségeket, akik nemzetközi hírű néptáncegyüttesekben is rangot vívtak ki maguknak, a tánctudása és táncról való tudása révén városunk hírnevét öregbítette szerte Európában és Európán túl is.
Mert a Népművészet Ifjú Mestereként, Aranysarkantyús, majd a cím háromszoros elnyerése után Örökös Aranysarkantyús táncosként, később oktatóként, együttesvezetőként számtalan országban – többek közt Svédországban, Belgiumban, Angliában, Görögországban, Mexikóban, Tunéziában, Vietnámban, Kanadában – megfordult, számtalan nemzet lakosával ismertetve és szerettetve meg a magyar néptáncot és népművészetet, és nagyon sok városba vitte el Törökszentmiklós hírét.
Magunkénak vallhatjuk, de ki nem sajátíthatjuk, és nem is szabad kisajátítanunk. Mert joggal vallhatja magáénak Budapest is, hiszen itt, a Bem Táncegyüttesben kezdett ismerkedni a néptánccal, majd tehetsége és szorgalma révén itt lett asszisztens, majd együttesvezető. Vendégoktatóként tanított az ugyancsak fővárosi Erkel Táncegyüttesben is.
De nem tagadhatjuk meg Nyíregyházától, a Nyírség Táncegyüttestől, Mátészalkától, ahol feleségével, Szalavári Annával közel hét évig irányították a Szatmár Táncegyüttest és az ürömiektől sem, ahol újra alapították és vezették a helyi néptáncegyüttest.
Ezekben a városokban és együttesekben sok-sok fiatallal ismertette és szerettette meg a néptáncot, tehetségek sorát nevelte ki, indította útra őket, és segítette később is pályafutásukat. Tanítványai közül sokan profi táncosok, oktatók lettek, akik nem feledték mesterüket. A kapcsolatok közte és a régiek között soha nem szűntek meg, bármikor szívesen segített, adott tanácsot, őt pedig mindig szívesen fogadták, várták vissza.
Ezek az együttesek – sajnos a Szatmár Táncegyüttes váratlan akadály miatt csak szólótáncossal tudta képviseltetni magát – és a volt tanítványok jöttek most a Miklós Néptáncegyüttes első hívó szavára, hogy december 13-án táncünnepet rendezzenek a 2006-ban váratlanul, próba közben elhunyt Gaál András születésnapjára, hogy közösen emlékezzenek rá azzal, ami az élete volt: tánccal és zenével.

Pásztor

/Megj.: Az „Ezerjó” Szentmiklós Néptáncegyüttes szövegét tévesen írtuk. A bal oldali képeken láthatók a Nyírségi , a jobb oldaliakon a Görgényvölgyi táncok. Elnézést! (szerk.) /

Megosztás