Nem lehetnek próféták saját hazájukban

Közzétéve ekkor: 2011 december 14. 23:26

profetaMostanában mintha megpezsdült volna az élet eddig hallgatag városunkban. Egyre-másra csúnya híreket hallani, olvasni önkormányzati-hivatalbéli mutyikról – immár nevesítve is -, a Főtér jelenéről és jövőjéről, ugyancsak az önkormányzat berkeiben történő hirtelen és indokolatlan elbocsátásokról, és lehetne még sorolni. Várhatóan a folytatás sem marad el, mert ha egyszer kiszabadul a szellem a palackból, visszatömködni már nem lehet, s tudjuk a lavina is kicsiben indul meg, s csak később lesz mindent elsöprő erejű.

   Hogy a hírekből mennyi az igazság – ámbár  néhányat már  dokumentumok is igazolnak –, s hogy ezáltal mennyire csúnyák nem az én tisztem eldönteni, s kedvem sem volna hozzá.  Lesznek erre mások, nálam sokkal alkalmasabbak. Egyet azonban a már eddig megismertek birtokában leszűrhetünk: Törökszentmiklósra vonatkozóan tökéletesen igaz az idők során egyszerűsödött Jézusi mondás: Senki sem lehet próféta a saját hazájában.

   Mert gondoljunk csak bele! A város egyik alpolgármestere szolnoki. A jegyző martfűi. Két önkormányzati cég van, az egyik a Törökszentmiklós Kommunális Kft., élén szintén Szolnokról importált vezetővel. A másik a Törökszentmiklós Térségi Víz- Csatornamű Kft., amely éléről a napokban váltották le viharos gyorsasággal eddigi, réges-régi, feladatát minimum jól ellátó tősgyökeres miklósi vezetőjét, s helyébe a fáma szerint legközelebb Karcagon találtatik megfelelő szakember. És itt, mielőtt tovább mennénk, álljunk meg egy szóra!

   Serfőző képviselő úr közlése szerint – s gondolom, információit nem a légből kapta – a kirúgás szándéka régóta megfogalmazódott „egymást érték a megbízott vagy felkért ellenőrök, szakértők, hatóságok vizsgálatai, pénzt és időt nem kímélve, hátha találnak valami fogást a cégvezetőn”. Akkor még azt írta, a fogást nem találták meg, a kísérletek eredménytelenek maradtak. Ma már tudjuk, a fáradságos munka végül meghozta gyümölcsét, találtak hibát, amelybe bele lehetett kötni. Az más kérdés, hogy ugyancsak a pletyka szerint – hogy igaz-e, ki tudhatja – a vizsgálódás súlyos milliókba került, a talált hiba pedig mintegy százezer forint értékű, ami ráadásul egymásnak ellentmondó törvények, nem pedig a vezető hibájának következménye. De úgy látszik, valamiért mégis megérte, az üzlet jó üzletnek bizonyult.

   A farba billentés azonban nem volt ilyen egyszerű. A vízműtársulásnak ugyanis  7 önkormányzat a tagja, s a taggyűlés 85 %-os szavazati aránya volt szükséges a  kirúgáshoz. Ebből Törökszentmiklós 79,4 százalékkal bírt, a többi önkormányzatnak viszont nem volt kifogása az addigi vezetővel szemben. Mégis meglett a 85 %, sőt több is. Az eléggé el nem ítélhető, rosszindulatú hírterjesztők szerint az is megérne egy misét, milyen rafinált, finoman szólva sem igazán tisztességes módszerekkel és eszközökkel sikerült ezt a hiányzó néhány százalékot kicsikarni az addig szabódó önkormányzat(ok) valamelyikétől.

   Visszakanyarodva kis kitérőnkből eredeti témánkhoz, a lényeg az, hogy a helybéliek közül senki sem alkalmatos sem alpolgármesternek, sem jegyzőnek, sem önkormányzati cégvezetőnek.- Jaj! Majd elfeledtem, a Vízmű Felügyelő Bizottságának elnöki székében tiszatenyői illetőségű úriember is ült már, most pedig Szolnok képviselteti magát ott. –  Azaz senki sem lehet próféta saját hazájában, a külhoniak jobbak, alkalmasabbak, már csak azért is mert jobban ismerik a várost, annak ügyes-bajos gondjait, az itt élők örömeit, bánatait.

   A kérdés magától adódik, vajon miért. A választ csak tippelgethetünk. Nem zárva ki a Szolnokról, Martfűről s talán Karcagról érkezettek rátermettségét, hozzáértését, a legvalószínűbb az, hogy polgármesterasszonyunknak nincs bizodalma honfitársaiban. Ennek okát csupán találgatni lehetne, de találgatásba ne bocsátkozzunk. Az is valószínű, hogy az „idegeneket” mivel nincs helyi kötődésük, senki nem állítja meg az utcán, hogy no de szomszéd, no de komám, hogy gondolod ezt, a kellemetlen feladatokat, intézkedéseket könnyebben hajtják végre, mint a helybéli, akit sokan ismernek. Aki pedig a fent említett csúnya pletykákat venné elő a mutyikról, anyagi összefonódásokat, személyes kötődéseket vél felfedezni a dolgok mögött, annak azt mondjuk, rossz az, aki rosszra gondol.

 Az is bebizonyosodott, hogy nem lehetnek próféták a helyi vállalkozók sem. A városban zajló rekonstrukciókra, felújításokra, fejlesztésekre kötött mintegy harminc szerződésből csupán öt jutott helyi vállalkozóknak, s a dokumentumokból az is kiderül, ebből négyet önkormányzati cég, ill. ahhoz kötődő vállalkozó kapott meg. Az egyetlen kívülálló  pedig valószínűleg átkozza a napot, amelyen a „szerencse markába csapott”, azaz a szerződést megkötötte. De ez egy másik történet, talán majd egy más alkalommal ez is sorra kerül.

   Tehát 25 szerződést szolnoki , budapesti, abonyi, debreceni cégek kaptak, de akadt a nyertesek közt egy-egy nyíregyházi és hajdúsámsoni is. Hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy mindegyik feladatra lett volna alkalmas miklósi vállalkozás, de kb. felére biztosan. Hol van tehát a helyi vállalkozók támogatása, s rajtuk keresztül a munkahelyteremtés? Persze, lehetne erre azt mondani, hogy a pályáztatás törvényes szabályai így, meg úgy, de ez nem lenne igaz. A pályáztató olyan követelményeket szab meg a törvényes keretek között, amilyeneket akar, s azokat lehet úgy megfogalmazni, hogy a helybélieknek kedvezzen. De valamiért ez nem cél, a város érdekei messze nem elsődlegesek.

   S a pályáztatás kapcsán jutottunk el a legfájóbb pontokhoz, a leendő Művelődési házhoz és a Kossuth térhez. Az előbbi esetében elégedjünk meg annyival, hogy a kivitelezőnek szeptember 15-én kellett volna átadnia, s most, november elején bárki, aki arra jár, laikusként is megállapíthatja, hogy jó esetben ebből tavasszal lesz valami.

   A Kossuth tér viszont egész más, nem túlzás azt mondani, tragikus kérdés. Nem akarok belebonyolódni, hiszen mindenki láthatja  „élőben”, megnézheti galériánkat, mindent leírtak róla, amit fontos az ügyről tudni. Egy biztos, beláthatatlan ideig nézhetjük feltúrt, megpocsékított egykori parkunkat, amely pedig korábban tökéletesen megfelelt a település polgárainak, úgy volt jó, ahogy volt. Hogy kinek, kiknek mi volt a sanda szándéka átalakításával, megint csak ne bonyolódjunk bele!

   A lényeg az, hogy  megkapta a munkát a Gropius Kft. – holott akadt volna nagyobb kaliberű munkákat is megbízható módon, korrektül megoldó helyi cég -, amely aztán, mint tudott, májusban elvonult, azóta felszámolás indult ellene, a feladatot sohasem végzi el. És itt nincs mentség, hiába mosakodnak, ködösítenek az ügyben illetékesek. Ugyanis, mint fentebb mondtam, a pályázatba a kiíró gyakorlatilag azt ír, amit akar. Például beleírhatja, hogy a pályázásból kizáró ok korábbi munkák be nem fejezése, korábbi alvállalkozók ki nem fizetése, korábbi szerződésbontás, per és még lehetne sorolni. Ha az említettek közül csupán egy belekerült volna a pályázat szövegébe, a GROPIUS eleve szóba sem kerülhet, hiszen a fentiek mindegyike ismert volt „bűnei” között. De ilyesmi a pályázati kiírásba nem került. Hogy miért, ki tudja? Hanyagságból, nemtörődömségből, hozzá nem értésből? Lehet válogatni. Az eredmény pedig ismert.

   Egy felől viszont biztosak lehetünk: Felelős, felelősök nem lesznek, most sem lesznek, pedig nem 100ezer forintról van szó, mint az elzavart vízműs főnök esetében, aki azonban sajnálatos módon nem a „mi kutyánk kölyke” volt. Lesz helyette magyarázkodás, népámítás, sumákolás. Még talán azt is megpróbálják velünk elhitetni, van itt gyönyörű tér, csodálatos park, csak mi rosszul nézzük, vaksággal küszködünk. Lelkük rajta.

Pásztor

 


Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..



Hirdetés