Nem csak az egyházközség napja volt

A toronytúra és a templomi barangolás

Május 30-án (szombaton) új szerepkörben mutatkozott be a Törökszentmiklósi Római Katolikus Plébánia. Délután kettőtől Egyházközségi Nap címmel a Római Katolikus Főtemplomban és a templomtéren toronytúrával. templomi barangolással tarkított sokszínű és érdekes programot szervezett a város lakosságának.

Tekse Balázs a T1TV-nek nyilatkozik

Már maga a tény, hogy a katolikus egyházközség egy estébe nyúló egész délutános rendezvényre invitálta a város lakosságát, meglepetés erejével hatott. A változatos és megkockáztatom, helyenként izgalmas programot  böngészgetve pedig egyre erősebb lett bennem a kíváncsiság, ki, kik, milyen elgondolásból álltak elő az újdonság erejével ható ötlettel. Nem került különösebb erőfeszítésbe kideríteni, hogy a fő szervező Tekse Balázs, az Egyháztanács tagja, aki készségesen és örömmel válaszolt kérdéseimre.

– Nem rémlik, hogy valaha lett volna a katolikus egyházközségnek akárcsak hasonló rendezvénye is. Egy új korszak vette kezdetét? Eljött a nyitás ideje a hívők és nem hívők felé?

– A válasszal vissza kell kanyarodni az elmúlt évre. 2014-ben Egyháztanács választás volt az egyházközségben. Az alakuló ülésen felmerült, hogy a miklósi önálló plébánia az idén lesz 275 éves, és jó lenne ezt a szép kerek évfordulót  megünnepelni. Először azt gondoltuk, ez egy egyszeri, belső megemlékezés legyen, de aztán néhányan összeültünk, és elkezdtünk gondolkodni, hogy lehetne ebből többet kihozni, az ünnepet emlékezetessé tenni, kiszélesíteni, többek ünnepévé tenni.

Fent: egészségmérés – Lent:: arcfestés

A tanakodás végeredménye az lett, legyen egy teljes jubileumi év, és hozzunk össze egy olyan rendezvényt, amely kínálatával vonzó lesz minden korosztály számára, és az azon nyújtottak legyenek emlékezetesek is.

– A jubileumi évben  már volt megemlékezés, faültetés, toronytakarítás, stb, s lesz még majd egyéb rendezvény is. Gondolom, ez nem csekély anyagi hátteret kíván, csak maga ez a szombati program se lehetett olcsó mulatság.

– Saját erőből nem tudtuk volna megvalósítani. Pályázati lehetőséget kellett keresnünk, és szerencsére találtunk is. Olyat, amelyet a NEA (Nemzeti Együtt működési Alap – szerk.) civil szervezetek számára írt ki. Keresnünk kellett tehát egy olyan civil szervezetet, amely értékrendje alapján bevállal egy ilyen kezdeményezést. Ez az Óballáért Egyesület lett, s végül létrejött egy fölöttébb érdekes konstrukció. A kidolgozott projekt gazdája az Óballáért Egyesület, megvalósítói mi, az Egyháztanács tagjai vagyunk, befogadója pedig az egyházközség.

A kérdés egyébként abból a szempontból telitalálat, hogy valóban elhatározott szándék volt, nyisson a katolikus egyházközség, szólítsa meg a nem hívőket is, a hívőket pedig a szokásosnál másképp. De vezérelt bennünket az is, hogy mutassuk be azokat a „csodákat”, amelyek itt vannak a városban, az egyházközségben, a templomban, s amelyekről a város lakosai többségének sejtelme sincs. Nyissuk meg a templomot, a miklósiak lássák úgy, ahogy egyébként nem, mutassuk meg, hogy tudunk érdekesek is lenni, mások is,  mint ahogy az emberek tudatában élünk.

– Nem hangzott ugyan el,de úgy tűnik az elmondottakból, nem egyszeri esetről lesz szó.

Fent: kézműves sarok – Lent: gyertyadíszítés

 – Ha rajtam, rajtunk múlik, nem. Én személy szerint azt szeretném, ha összeverbuválódna egy olyan csapat, amelyik akár a mostaninál is nagyobb projekteket meg tud valósítani. Ezzel a mostanival azt szeretnénk elérni, hogy akik eljönnek, azt mondják, ezek a programok jók voltak, ilyenből kérünk jövőre is. Meg azután is. Én a magam részéről állok elébe, s úgy gondolom, hasonlóképpen gondolkodik a csapat többi tagja is, hogy ez az óhaj – ha célunk szerint megfogalmazódik – teljesüljön

 – A program sokszínűségét látva feltételezem, a megvalósításhoz összehangolt, olajozott munkára volt szükség.

 – Hetente tartottunk operatív megbeszéléseket. Ezeken mindig megbeszéltük, egy-egy program kivitelezéséhez mi szükséges, ki legyen a felelőse, hogy állunk a megvalósítással. Bízom benne, erőfeszítéseink nem voltak fölöslegesek.

***

Nem, bebizonyosodott, nem voltak fölöslegesek, mert összességében sokan voltak kíváncsiak a rendezvényre. A többféle akadálypálya elemei közül a legtöbben a rekeszmászást és (saját elnevezés) a kötélpályán való folyón átkelést próbálták ki.  A kézműves sarokban folyamatosan dolgoztak a serény kezek, az arcfestésre pedig szinte egész nap sorokban álltak az ifjú hölgyek. Volt sisak, vért és fegyverbemutató, a felnőttek közül pedig sokan „beneveztek” az egészségmérésre, ahol legtöbben a vércukormérés eredményére voltak kíváncsiak.

Sajnos fotót nem tudtunk készíteni, de meglepően sokan vették komolyan a „Hozz magaddal egy idézetet a Bibliából, és írd fel a tér köveire!” felhívást, mert ha a tér nem is, de legalább fele a kockakövekre krétázott idézetekkel lett tele.

Nagyon nagy sikere volt az óránként induló toronytúrának, a csodálatos fentről látható panorámának. Hasonló mondható el a Templomi barangolásról, amely során Galsi Zoltán helytörténész, az Egyháztanács tagja vezette körbe a szép számú érdeklődők csapatát. Ismertette a templom történetét, röviden beszélt a fő adakozókról,  az építési költségekről, az épület szerkezetéről, méreteiről, az építészeti stílusról, megmutatta az egyházközség kiemelkedő alakjainak falazatba épített sírjait is. Nagy figyelem követte az érdekesebb seccokról (freskók) szóló magyarázatait, amelyben kitért a festményeken megörökített alkotó személyére, az azokon található keletkezés kori aktualitásokra, az ugyancsak megfestett akkori városi nagyságokra.

Balra:”Átkelés a folyó fölött” – Jobbra: rekeszmászás

Ezután ugyancsak Galsi Zoltán előadásában az érdeklődők megismerkedhettek az egyházközség nagyjaival, programsorozatot pedig a már sokszor megcsodált Salve Regina Kórus műsora zárta.

Pásztor

Megosztás