“Ne add fel … add a szeretet hangjait!”

Közzétéve ekkor: 2016 december 18. 15:35

Ez év december 9-én 15. alkalommal rendezte meg az Ipolyi Kulturális Központ „Ne add fel … add a szeretet hangjait!” címmel a Törökszentmiklós és környékén fogyatékkal és hátrányos helyzetben élő emberek közösségeinek ünnepi műsorát. A kulturális seregszemle ennyi éve lehetőséget teremt a testi vagy szellemi fogyatékosság, a mindennapi létezést megnehezítő betegségek által sújtottak bemutatkozására, önkifejezésére, arra, hogy legalább évente egyszer megnyilvánulhassanak versben, dalban, zenében, színdarabban, közös alkotómunkában.  Ők pedig példát mutattak életszeretetből, láttatták, hogyan lehet felhőtlenül és őszintén örülni, és ha nem is tudatosan tették, empátiát keltettek maguk iránt. A rendezvény fővédnöke Dr. Bischof Zsolt, a Béres Gyógyszertár Rt. cégvezetője volt,  meghívott vendég pedig a 2016-os riói paralimpián ezüstérmes női tőrvívó csapat.

Szecsei Vera műsorközlő és dr. Bischof Zsolt

Szecsei Vera műsorközlő és dr. Bischof Zsolt

Dr. Bischof Zsolt megnyitójában keresetlen szavakkal közvetlenül a szereplőkhöz és segítőikhez szólt: – Az összetartozás, egymás segítése nagyszerű dolog – hangzott első mondata. –  Ha vannak olyan segítők, szervezetek, akik és amelyek az összetartás, és egymás segítése láthatásának tudnak adni egy keretet, az még nagyszerűbb dolog. Amikor a tv-ben, rádióban azt látjuk, halljuk, valaki megmászta a Mont Everestet, elsőként szakította át az olimpián a célszalagot, Nobel-díjat kapott, felkapjuk a fejünket, ez már igen, milyen nagyszerű emberek, akik ezeket a teljesítményeket elérték.

Bele sem gondolunk, hogy az igazi hősök talán nem is a fentiek között keresendők, hanem a hétköznapokban. Ez a mai délután azért is lesz nagyon jó, mert találkozhatunk önökkel, a hétköznapok hőseivel, láthatjuk, átérezhetjük azt a küzdeni akarást, ami az év 365 napján önöket végig kíséri, s örömüket megoszthatják velünk. “Nagy örömömre szolgál, hogy tíz civil szervezet is képviselteti magát, s nemcsak Törökszentmiklósról, hanem más településekről is. Köszönet illeti vezetőiket és azokat a munkatársaikat, akik az év valamennyi napján azon fáradoznak, hogy az önök életét könnyebbé, szerethetőbbé tegyék” – fejezte be beszédét.

buko-a

Balról jobbra: Bukó Alexandra (Angolkert Otthon) az Anasztázia c. film egy betétdalát énekli, Nagy Brigitta Bihari József Összekulcsolt kezek c. versét mondja el (mellette a színpadon a szerző), a J-N-Sz megyei ” Angolkert” Idősek Otthona a Rátóti asszonyok c. színdarabot adja elő, Turba Gabriella pedig  a Szóló szaxofon  dalt énekli a Miss Saigon c. musicalből.

hunyadi

Balról jobbra: A Hunyadi Mátyás Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola SNI tagozata táncot ad elő az Ének az esőben c. filmből, Kovács hajnalka Domenico Zippoli zongorára írt darabját játssza, Kovács István csárdáscsokrot szintetizátorozik.

raffael-peter

Balról jobbra: A Raffael Attila-Péter Krisztina duó  (Szolnok Liget Otthon) az Éjfél után kikötők c. dalt adja elő. Vas Vera, Bukó Alexandra, Labancz Imre és Kovács István Beatles-számmal lépett a színpadra, Simon Ferenc Nyári Kálmán dalát adja elő, Szőlősi Sándorné (Esély klub) Győri Vilmos versét szavalja.

a-hetszinvilag-kell

Fent balra: A “Hétszínvilág” Művészeti Csoport (TÖT Kistérségi Szolg. Központ Fogyatékosok Nappali Intézménye) tánckara  keringőzik, jobbra az Almásy János Nyugdíjas Klub karácsonyi műsort ad elő. Lent balra: A Kapocs Alapítvány kórusa karácsonyi dalokat énekel, jobbra a szolnoki Liget Otthon színjátszói Otelló feldolgozást mutatnak be.

kapocs-kell

A szervezők részéről telitalálat volt a riói paralimpia ezüstérmes női tőrvívó csapatának meghívása, mert ha valaki a fogyatékkal élőknek példát mutathat a hátrányosság pozitív feldolgozásából, a lelkierő, az akarat diadaláról, akkor ők azok. Dani Gyöngyit, Hajmási Évát és Krajnyák Zsuzsát felállva, vastapssal köszöntötte a közönség, a szeretet, a megbecsülés szinte kézzel foghatóan áradt feléjük.

la1A Szecsei Verával folytatott beszélgetésükből kiderült, hogy hármójuk közül ketten egészségesen élték életüket, míg nem egy baleset következtében gyökeresen megváltozott sorsuk. Mindketten mozgássérültek lettek, egyikük tolószékbe kényszerült. Nagyon nehéz volt feldolgozniuk az őket ért tragédiát, s a továbbiakban minden elfogadás kérdése volt. laEl kellett fogadni, hogy más lett, másként működik a testük, hogy újra kellett tanulni járni, vagy hozzá kellett szokni a járás nélküli léthez. De bennük az az elhatározás érlelődött meg, hogy a lehetőségek szerint a hátrányból előnyt kovácsolnak.

A harmadik lány, Zsuzsa eleve fejlődési rendellenességgel született, eleve műlábbal kezdte élni életét, s vallja, hogy sem a szülőnek, sem a gyereknek nem kell testi hiba miatt szégyenkeznie. A másságot fel kell vállalni, s akkor a társadalommal is könnyebb lesz elfogadtatni azt.

Van, amikor kicsit nehezebbnek, hátrányosabbnak tűnik a lét az egészségesekkel szemben, de ettől erősebb is lehet az ember. A sport nagyon sokat segített, célokat, feladatokat adott,  s a sport révén új társakat, barátokat találtak. A sport révén jutottak ki a paralimpiára, ahol csodálatos élmény volt , hogy a legfényesebb éremért küzdhettek.

A beszélgetés után kérdéseket lehetett feltenni a lányoknak, autogramot lehetett tőlük kérni, s lehetőség volt a közös fotózkodásra is.

/A fotókat az Ipolyi Kulturális Központ munkatársai készítették/

Pásztor


Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .



Hirdetés