Nagy sikerrel jubilált a Pünkösdi Vigadalom

A pünkösd keresztény ünnep, amelyhez a magyar kultúrában több szokás kötődik.  Egyes alkotórészei a kereszténység előtti időkbe nyúlnak vissza, a római tavaszt köszöntő ünnepre, mások az ősi, pogány hagyományokhoz kapcsolódnak, és ezek olvadtak össze egy ünneppé. Egyes vidékeken ma is élnek a pünkösdi szokások,  az emberek örülnek a tavasznak, igyekeznek kellemesen eltölteni ezt a napot, s ehhez közösségi programokat szerveznek. Máshol már csaknem feledésbe ment a pünkösd.

Közös tánc a felvonulókkal

Ez utóbbiak közé tartozott Törökszentmiklós is, ahol a karácsonyt és húsvétot mindenki ismerte, a pünkösdöt viszont csak nagyon kevesen. Egészen addig, amíg az Apáról Fiúra Egyesület vezetőiben, konkrétan Molnár Anett elnökben fel nem merült, hogy fel kellene eleveníteni ezt a szép hagyományt, ismét az öröm, a közösség napjává kellene tenni. Így indult útjára a Pünkösdi Vigadalom 2003-ban, amely az idén kisebb jubileumhoz érkezett, hiszen május 21-én immár 15. alkalommal rendezték meg.

A szervezők most is sokszínű, változatos programmal várták az érdeklődőket a szokásos helyszíneken, a Református Templom Templomkertjében, a Bethlen Iskola udvarán és az egyesület Alkotóházában. A jól bevált, sikeres elemek mellett akadtak újdonságok is, és sokszor bizony nem volt könnyű dönteni a helyszínek és a párhuzamosan futó események között.

Reggel 9 és 10 között még csendesen peregtek az események. Míg a Református Templomban ünnepi istentiszteletet tartottak, az iskola udvarán  Medvegy János faesztergályost és Pozsa Sándor ostorkészítőt lehetett megnézni munka közben. Itt a régi időket idéző hordólovagolásra, csigafuttatásra, lovagi tornára várták a gyerekeket, az Alkotóházban pedig babajátszóval szórakoztatták a legkisebbeket. Beindult a hagyományos bütykölde, a Pest megyéből érkezett Mundrusz család (róluk még lesz szó) kézműves bemutatót tartott, s mivel tavaly nagy sikert aratott, idén is megérkezett a kosaras körhinta. Ezen idő alatt lehetett nevezni az idén első alkalommal meghirdetett kalácskészítő versenyre, amelyre személyek vagy csapatok nevezését várták a szervezők hagyományos vagy újra gondolt formában készített kalácsukkal.

A harmadik helyszínen, a Templomkertben megnyitott a Míves portékák vására, ahol a már ismert Dabas és Térsége-, Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Népművészeti-,  Fügedi Márta Népművészeti Egyesület (Miskolc) standjai csalogatták a nézelődőket és vásárlókat színes választékukkal. Bőven akadt nézni-és látnivaló, többek között mézeskalács figurákban, kerámia díszekben,fazekas termékekben, szőttesekben , fafaragásokban lehetett gyönyörködni.

Tíz órától aztán megpezsdült az élet. Az iskola udvarán megállás nélkül működött a Játéksziget, s  első alkalommal szórakoztatták a közönséget a városban még nem ismert  Vaga Banda Gólyalábasai. A Templomkertben versenyjátékok kezdődtek,  amely végén és eredményeként került sor a pünkösdi király megválasztására. A királyi címre aspirálóknak mára feledésbe merült népi játékokban, játékos lóversenyen, bikadobásban, kampóhúzásban, kakasütésben kellett összemérni erejüket. Volt galambröptetés 30 fehér galambbal, és nem maradt el a Templomtúra, a toronyból, madártávlatból való városnézés sem. A buszpályaudvaron pihenő nélkül „száguldott” a kisvonat a legkisebbek nagy örömére.

Délben egy különlegességre, a már említett Mundrusz család Mundi-világ című kiállításának megnyitójára került sor. Már az sem  hétköznapi, hogy egy családból hárman is foglalkoznak kézművességgel, az igazi különlegesség azonban az, hogy mindhárman más ágazatát űzik, méghozzá mesteri szinten. Az apa, Mundrusz Tamás egyedi, az Iparművészeti Lektorátus által zsűrizett fajátékait hozta el, az édesanya természetes anyagokból készített babái szintén zsűrizettek. Készítőjük több alkalommal  vett részt a Közép- Európai Babakonferencián, ahol babáit díszoklevéllel, I. helyezéssel jutalmazták.

Lányuk, Anett diplomás terméktervező, aki beleszeretett a kékfestő anyagba, s aki a modern köntösbe bújtatott kékfestős ruhákon kívül mindenféle kiegészítőket, táskákat, ékszereket készít.

Azért, hogy ez a gyönyörű anyag ne merüljön feledésbe, vagy ne csak, mint lakástextil, vagy konyhai kiegészítő maradjon meg, hanem legyen, lehessen a mindennapi öltözködésünk része, Kékség címmel, népzenével, néptánccal, népdalokkal színesített divatbemutatón mutatta be az „Ezerjó” Néptáncegyüttes tagjainak segítségével kollekcióját.

Nagy sikere volt a divatbemutatónak

Pásztor

Szemtől szembe

Megosztás